Vita a devizahitelekről (5.) A hetedik kérdésről

A Kúria 2013. november 25-én közreadta jogegységi indítványát a devizahitelek ügyében. Az indítványban hét kérdés szerepel, amelyek közül az egymásnak adott esetben ellentmondó bírósági joggyakorlat ellenére is a hetedik kérdés, azaz az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító egyes szerződési feltételek tisztességtelenségének jogi megítélése tekinthető a legbizonytalanabbnak.

Elvi alapok: A laikusok számára is világossá kell tenni, hogy a kölcsönjogviszonyokban, mint tartós jogviszonyokban a hitelezőt megilleti az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltételek alapján a kamat, illetve egyéb hiteldíj egyoldalú módosításának a joga. Az egyoldalú módosítás joga azon piaci logika által diktált axiómának a törvényi elismerése, amely szerint a tartós jogviszonyokban a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak nem kizárólag a szerződés megkötésekor kell arányosnak lenni, hanem a kölcsön teljes futamideje alatt. A kölcsönjogviszonyokban ennek biztosítása azért különösen fontos, mert a szerződő felek szolgáltatásainak teljesítése időben elválik egymástól, oly módon, hogy a hitelező a szerződés megkötésekor folyósítja a kölcsönt, és ezzel teljesíti a főkötelezettségét, míg az adós a futamidő lejártáig a szerződésben meghatározott feltételek mellett részletekben teljesít. A Kúria – nagyon helyesen és figyelemmel a Polgári Kollégium (PK) e tárgyban kiadott 2/2012 (XII. 10.) véleményére – nem az egyoldalú szerződésmódosítási jog létjogosultságát kérdőjelezi meg. A hetedi kérdés kizárólag arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tisztességesség jogi mércéjét miként kell alkalmazni az egyes szerződési kikötésekre, illetve az azok alapján végrehajtott egyoldalú kamat- (egyébhiteldíj-) módosításra vonatkozóan.

Tisztességtelenség: Szakmai álláspontom szerint a Ptk. 209.§ (5) bekezdése alkalmazható az egyoldalú módosítást biztosító szerződési feltételek esetén is, amely szerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Utalok arra, hogy a hivatkozott jogszabályhely alapján a jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott feltétel tisztességtelensége nem vizsgálható, márpedig a pénzügyi szektor devizaszerződéseiben a Hpt. 210.§-ában foglaltaknak megfelelően meghatározott szerződési kikötések kerültek megállapításra. A Kúria ezt az álláspontot nem osztja, és a Hpt. szabályait keretszabálynak tekinti, amelynek tartalommal való kitöltése a hitelező felelőssége, és a kikötés tisztességessége vizsgálható. A hetedik kérdés a tisztességtelenség vizsgálható elemei közül az átláthatóság elemét emeli ki.

Szövegezés - mérték: Értelmezhetetlen és egyben jogi képtelenség is az az elvárás, amely egy 15-20 éves futamidejű kölcsön esetében előírná, hogy a hitelező adjon a fogyasztó kezébe egy matematikai képletet vagy számítási metódust, amely alapján a fogyasztó pontosan ki tudná számolni, hogy az adott kamatperiódus lejártát követően milyen mértékben és irányban fog változni a kamat vagy egyéb hiteldíj. Fontos leszögezni, hogy ilyen képlet nem előállítható, nem létezik. Másrészről egy ilyen képlet jogi értelemben nem jelentene egyoldalú szerződésmódosítást, hiszen ha a felek taxatív módon felsorolják a módosításra okot adó körülményeket, a változás irányát és konkrét mértékét, akkor fogalmilag nem egyoldalú szerződésmódosításként kell értékelni a hiteldíj egyes elemeinek a változását, hanem egy olyan szerződéses kikötésnek, amely alapján a hiteldíj egyes elemei módosulnak. Ez a megoldás a felek részéről függő feltétel alkalmazását jelentené, azaz annak meghatározását, hogy adott körülmények bekövetkezése esetén milyen módosulás következik be a szerződési feltételekben. Ezen képlet alkalmazása a hivatkozott PK-véleménnyel sem áll összhangban, hiszen egy ilyen képlet alkalmazása praktikusan referenciakamathoz kötött árazást jelentene, a PK-vélemény azonban egyértelműen elfogadja az úgynevezett kamat-kiigazító kikötések alkalmazhatóságát egy devizaszerződésben. A kamat-kiigazító kikötés átláthatósága körében tehát kizárólag az vizsgálható – megengedve azt, hogy ezen kikötés tisztességessége a Ptk. 209. § (5) bekezdése ellenére vizsgálható –, hogy a módosításra okot adó körülmények világosak és közérthetőek voltak-e.

Fogyasztóvédelem: Ebben a körben utalni szeretnék olyan, a folyamatban lévő devizaperek hozzávetőlegesen 1 százalékát jelentő bírósági ítéletekre, amelyek a hitelezők egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötéseinek részleges érvénytelenségét megállapították. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a kölcsönszerződésben írt hiteldíj (jellemzően ügyleti kamat) a hitelező által a kölcsön futamideje alatt nem változtatható meg, azaz a szerződésben rögzített kamatmérték irányadó a futamidő végéig. Ez a jogkövetkezmény azt is jelenti, hogy a rögzített kamat fix kamatnak tekinthető, azaz a fogyasztók számára kedvező módosítás, kamatcsökkentés sem érvényesíthető.

A hetedik kérdés jogi és közgazdasági értelemben is számos további kérdést vet fel. A Kúria rendkívül nehéz helyzetben van a jogegységi határozat meghozatalakor, mert nem csak az egymásnak ellentmondó joggyakorlatot kell egységesíteni, hanem közgazdasági alapkérdésekre is figyelemmel kell lennie. Utalok arra továbbá, hogy a kormány 2013. november 28-i indítványában kérte az Alkotmánybíróságot (Ab), hogy az Alaptörvényt értelmezze. Az Ab értelmezése pedig kiterjed a jelen cikkben részletezett egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötésekre is. A Kúria jogegységi határozatának tehát figyelemmel kell lenni az alkotmányjogi szempontokra is, ugyanis a jogegységi határozat – meghatározott feltételek mellett – utólagos normakontroll keretében az Ab által vizsgálható.