A Kúria 2013. november 25-én közreadta jogegységi indítványát a devizahitelek ügyében. Az indítványban hét kérdés szerepel, amelyek közül az egymásnak adott esetben ellentmondó bírósági joggyakorlat ellenére is a hetedik kérdés, azaz az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító egyes szerződési feltételek tisztességtelenségének jogi megítélése tekinthető a legbizonytalanabbnak.
Elvi alapok: A laikusok számára is világossá kell tenni, hogy a kölcsönjogviszonyokban, mint tartós jogviszonyokban a hitelezőt megilleti az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltételek alapján a kamat, illetve egyéb hiteldíj egyoldalú módosításának a joga. Az egyoldalú módosítás joga azon piaci logika által diktált axiómának a törvényi elismerése, amely szerint a tartós jogviszonyokban a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak nem kizárólag a szerződés megkötésekor kell arányosnak lenni, hanem a kölcsön teljes futamideje alatt. A kölcsönjogviszonyokban ennek biztosítása azért különösen fontos, mert a szerződő felek szolgáltatásainak teljesítése időben elválik egymástól, oly módon, hogy a hitelező a szerződés megkötésekor folyósítja a kölcsönt, és ezzel teljesíti a főkötelezettségét, míg az adós a futamidő lejártáig a szerződésben meghatározott feltételek mellett részletekben teljesít. A Kúria – nagyon helyesen és figyelemmel a Polgári Kollégium (PK) e tárgyban kiadott 2/2012 (XII. 10.) véleményére – nem az egyoldalú szerződésmódosítási jog létjogosultságát kérdőjelezi meg. A hetedi kérdés kizárólag arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tisztességesség jogi mércéjét miként kell alkalmazni az egyes szerződési kikötésekre, illetve az azok alapján végrehajtott egyoldalú kamat- (egyébhiteldíj-) módosításra vonatkozóan.
Tisztességtelenség: Szakmai álláspontom szerint a Ptk. 209.§ (5) bekezdése alkalmazható az egyoldalú módosítást biztosító szerződési feltételek esetén is, amely szerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Utalok arra, hogy a hivatkozott jogszabályhely alapján a jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott feltétel tisztességtelensége nem vizsgálható, márpedig a pénzügyi szektor devizaszerződéseiben a Hpt. 210.§-ában foglaltaknak megfelelően meghatározott szerződési kikötések kerültek megállapításra. A Kúria ezt az álláspontot nem osztja, és a Hpt. szabályait keretszabálynak tekinti, amelynek tartalommal való kitöltése a hitelező felelőssége, és a kikötés tisztességessége vizsgálható. A hetedik kérdés a tisztességtelenség vizsgálható elemei közül az átláthatóság elemét emeli ki.
Szövegezés - mérték: Értelmezhetetlen és egyben jogi képtelenség is az az elvárás, amely egy 15-20 éves futamidejű kölcsön esetében előírná, hogy a hitelező adjon a fogyasztó kezébe egy matematikai képletet vagy számítási metódust, amely alapján a fogyasztó pontosan ki tudná számolni, hogy az adott kamatperiódus lejártát követően milyen mértékben és irányban fog változni a kamat vagy egyéb hiteldíj. Fontos leszögezni, hogy ilyen képlet nem előállítható, nem létezik. Másrészről egy ilyen képlet jogi értelemben nem jelentene egyoldalú szerződésmódosítást, hiszen ha a felek taxatív módon felsorolják a módosításra okot adó körülményeket, a változás irányát és konkrét mértékét, akkor fogalmilag nem egyoldalú szerződésmódosításként kell értékelni a hiteldíj egyes elemeinek a változását, hanem egy olyan szerződéses kikötésnek, amely alapján a hiteldíj egyes elemei módosulnak. Ez a megoldás a felek részéről függő feltétel alkalmazását jelentené, azaz annak meghatározását, hogy adott körülmények bekövetkezése esetén milyen módosulás következik be a szerződési feltételekben. Ezen képlet alkalmazása a hivatkozott PK-véleménnyel sem áll összhangban, hiszen egy ilyen képlet alkalmazása praktikusan referenciakamathoz kötött árazást jelentene, a PK-vélemény azonban egyértelműen elfogadja az úgynevezett kamat-kiigazító kikötések alkalmazhatóságát egy devizaszerződésben. A kamat-kiigazító kikötés átláthatósága körében tehát kizárólag az vizsgálható – megengedve azt, hogy ezen kikötés tisztességessége a Ptk. 209. § (5) bekezdése ellenére vizsgálható –, hogy a módosításra okot adó körülmények világosak és közérthetőek voltak-e.
Fogyasztóvédelem: Ebben a körben utalni szeretnék olyan, a folyamatban lévő devizaperek hozzávetőlegesen 1 százalékát jelentő bírósági ítéletekre, amelyek a hitelezők egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötéseinek részleges érvénytelenségét megállapították. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a kölcsönszerződésben írt hiteldíj (jellemzően ügyleti kamat) a hitelező által a kölcsön futamideje alatt nem változtatható meg, azaz a szerződésben rögzített kamatmérték irányadó a futamidő végéig. Ez a jogkövetkezmény azt is jelenti, hogy a rögzített kamat fix kamatnak tekinthető, azaz a fogyasztók számára kedvező módosítás, kamatcsökkentés sem érvényesíthető.
A hetedik kérdés jogi és közgazdasági értelemben is számos további kérdést vet fel. A Kúria rendkívül nehéz helyzetben van a jogegységi határozat meghozatalakor, mert nem csak az egymásnak ellentmondó joggyakorlatot kell egységesíteni, hanem közgazdasági alapkérdésekre is figyelemmel kell lennie. Utalok arra továbbá, hogy a kormány 2013. november 28-i indítványában kérte az Alkotmánybíróságot (Ab), hogy az Alaptörvényt értelmezze. Az Ab értelmezése pedig kiterjed a jelen cikkben részletezett egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötésekre is. A Kúria jogegységi határozatának tehát figyelemmel kell lenni az alkotmányjogi szempontokra is, ugyanis a jogegységi határozat – meghatározott feltételek mellett – utólagos normakontroll keretében az Ab által vizsgálható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.