Áldás vagy átok a paksi bővítés? Szakértők válaszolnak

Felsmann Balázs, volt energetikai és közlekedési államtitkár:
Nincs olyan technológiai vagy árampiaci körülmény, ami indokolná, hogy a 2020-as évtized közepén új nukleáris blokkokat állítsunk üzembe. Korai jóslatokba bocsátkozni, hogy a 2030-as évtizedben, amikor a mai blokkok leállnak, kell-e újból támaszkodnunk az atomtechnológiára. De az, hogy 2014-ben egy, várhatóan negatív megtérülésű projektre költsük az adófizetők pénzét, szükségtelen és káros. A terv 2044-ig évente 300 milliárd adósságszolgálattal terhelné meg a hazai áramfogyasztókat és/vagy a költségvetést. Ráadásul olyan projektet finanszírozva, amelynek minden piaci, keresleti kockázatát mi viseljük, miközben esetleges hasznait az integrált európai energiarendszerben meg kell majd osztatnunk más országok energiafogyasztóival.

Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója:
Is-is. Előnyös, mert kedvező kamatozással kapott finanszírozást az ország egy nagy beruházáshoz, amely hosszú távra egy stabil eleme lesz villamosenergia-ellátásunknak, segít csökkenteni széndioxid-kibocsátásunkat, élénkíti a gazdaságot, esélyt ad Oroszországgal való külkereskedelmi kapcsolataink fejlesztésére. Ám óvatosan kell még tárgyalni, mert sok múlhat a finanszírozás részletein. Fontos lesz a műszaki megállapodás, amely befolyásolja a hazai vállalkozások építésben való részvételének lehetőségeit. Körültekintést igényel a hazai hatóságok és a résztvevő cégek felkészítése, hogy a projekt a kitűzött időütemezés szerint valósulhasson meg, mert a csúszás megdrágíthatja az új blokkokból nyert áram árát.

Szitár-Csanád Attila, a Ganz EEG ügyvezető igazgatója:
Cégünk, a Ganz Holding Zrt. és Roszatom gépgyártó holdingjának vegyes vállalataként az új paksi atomerőmű meghatározó magyar beszállítója lehet. Képesek vagyunk a két új blokkhoz szükséges a gépészeti berendezések jelentős részének legyártására. Az Oroszországban épülő, a majdani paksihoz hasonló erőművekhez társaságunk már szállított 8 szivattyút. Reményeink szerint a tulajdonosok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre, hogy vállalatunk minél nagyobb részt kaphasson, a 40 százalékosra tervezett beszállítói kör tagjaként. A Ganz bázisán a paksi erőmű-beruházásnak is köszönhetően ugyanis vissza lehet építeni a korábban világszerte ismert és elismert Ganz-gyárak és a magyar ipar elvesztett kapacitásait és képességeit.

Deák László, a MAGEOSZ elnöke:
A mintegy 40 hazai gépgyártót és hét tagszervezetet tömörítő MAGEOSZ tagjainak Paks II. építése egy évszázadonként egyszer adódó üzleti lehetőség. Tagvállalataink az erőműépítés minden eleméhez kapcsolódhatnak. Szállíthatnak turbinát, hőcserélőt, generátort, automatikát, folyamatirányítási és áramátviteli rendszereket, megtervezhetik az létesítményeket, elvégezhetik a tervezést, az engedélyeztetést, és a kivitelezést is. A projekt az atomtudóstól a mérnökökön és szakembereken, a pénzügyeseken és jogászokon át, a munkásokat elszállásoló hotel portásáig ad ezreknek bevételt és megélhetést 10-15 évig. Szakmai koordináció és egy erre a célra létrehozott fővállalkozóval Paks II. üzleti és szakmai fejlődési lehetőség a hazai gépipari cégeknek.

Stróbl Alajos, a Pöyry-Erőterv főmérnöke:
Ha az a probléma, hogy mi lesz az országban 2020 és 2035 között, akkor egyértelmű, hogy meg kell oldani a ma működő, de idővel lebontató Paksi Atomerőmű pótlását. Tavaly ez adta az országban előállított áram több mint felét, rajta kívül csak két nagyobb termelőnk volt, a többi villamosenergiánk importból származott. Abból kiindulva, hogy néhány éven át majd egyszerre működik a meglévő és az új blokkok együtt 4400 megawattja, azt gondolhatjuk, hogy kicsit elköteleztük magunkat az atomenergia irányába. A probléma az időzítés, vagyis az, hogy mi lesz következő 10-12 évben? Az állam 15 éve nem épített itt új erőművet, csak a külföldi cégek telepítettek 3000 megawattnyit. Az első új blokk átadásáig a ma is magas importra támaszkodnánk?