Füstbe ment nyugdíjpénzek: 3 millió magyarra szegénység várhat

Éppen három éve történt, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok eldönthették: kiszerződnek-e az állami nyugdíjrendszerből és maradnak a kasszájuknál, vagy átlépnek az egypilléres állami nyugdíjrendszerbe. Végül a tagok többsége, mintegy 3 millió ember az utóbbi mellett döntött, vagy azért, mert nem akarta kockáztatni az állami nyugdíját, vagy azért, mert hitt abban, az állam jobban gazdálkodik majd a pénzével, mint a bankok és biztosítók által alapított pénztárak. Az így államosított mintegy 3 ezer milliárd forintnyi értékpapír mostanra elfogyott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapból, a 3 millió visszalépett pénztártag pedig jogosan kérheti számon, megfelelően használták-e fel a pénzét.

Komoly elégedettségre nincs ok. Az alap kezelői profi szakemberek voltak, és nem valószínű, hogy eltékozolták a vagyont, de már az első évben kénytelenek voltak árfolyamveszteséget realizálva túladni az eszközök egy részén, mivel az állam folyó kiadások finanszírozására is alaposan megcsapolta az eredetileg hosszú távra félretett pénzeket. Ami még ennél is fájóbb, hogy a tételes elszámolások szerint a GDP nagyjából 7 százalékának megfelelő összeget fordított az alap az államadósság csökkentésére, ennek ellenére az Eurostat adatai szerint még 4 százalékponttal sem csökkent ez a mutató.

A legfájdalmasabb következmény azonban még hátravan. Ez a 3 millió ember, aki három éve odaadta az államnak a megtakarítását, valószínűleg előbb-utóbb nyugdíjba vonul majd, és akkor jogosan követeli majd vissza a pénzét.

Az államosított pénz viszont már nincs meg, csak egy ígéret van helyette, amit a demográfiai helyzet alakulása miatt egyre nehezebb, sőt valószínűleg egy idő után lehetetlen lesz teljesíteni. Erre a 3 millió emberre pedig, ha továbbra is kizárólag az államtól várja majd a nyugdíját, a szegénység várhat.