Magyar vasúti folyosó: zsákutca, vagy kapu keletre?

Záhonynál ér véget a hatodik uniós vasúti áruszállítási folyosó. Hatalmas mennyiségű portékát lehetne rajta – vagyis Magyarországon keresztül – Nyugatról Keletre, vagy Keletről Nyugatra továbbítani. Az óriási lehetőség a hazai vasúti lobbinak köszönhető, ugyanis az eredeti brüsszeli tervek szerint a Spanyolországból kiinduló korridor csak Ljubljanáig vezetett volna.

A lehetőséget azonban ki is kell használni. Az lenne a jó, ha a rivális útvonalak közül a magyarországi lenne a legvonzóbb az érintett fuvarozók számára. Igaz, eddig is ez lett volna jó, de csak részben sikerült. Most viszont annyival jobb a helyzet, hogy a korridor múlt őszi átadása, és a vele kapcsolatos szabályozás versenyelőnyt kínál a folyosó üzemeltetőjének és a rajta szállítóknak.

Ehhez persze nekik is csábítóbb szolgáltatást kell kínálniuk, mint a más útvonalakat használó, esetleg nem is uniós országban lévő vasúti infrastruktúra-, és fuvarcégek. Ilyen például, hogy az óránként legalább 100 kilométeres sebesség ne csak uniós elvárás, hanem realitás legyen, vagy az, hogy képesek legyenek az európai síneken futóknál sokkal hosszabb szerelvények fogadására, kezelésére is.

Sok vonat azonban rajtunk kívüli okokból kerül el minket. Ilyen ok például, hogy Oroszország a fehérorosz-orosz-kazah vámunión keresztül Fehéroroszország felől egy határátlépéssel kevesebbel érhető el, mint rajtunk és Ukrajnán át. E külső okok persze ismertek, nem véletlenül tárgyal hosszabb ideje a MÁV és az Orosz Vasutak a két ország között szállítás megkönnyítéséről.

Kérdéses, hogy nem veszítettek-e a lendületből ezek a megbeszélések. Az Orosz Vasutak élén ugyanis Vlagyimir Jakunyin áll, aki a minap felkerült a Krím oroszországi elcsatolása miatti, amerikai feketelistára. Az USA-nak ez nem gond, eddig sem virágoztak az orosz-amerikai vasúti kapcsolatok.