Konyec a nyitásnak

Néhány órára még el is lehetett hinni a brit The Independent újság információját. Azt, hogy Angela Merkel és Vlagyimir Putyin különalkut dolgoz ki Ukrajna ügyében. Aztán néhány órával a cikk megjelenése után a német helyettes kormányszóvivő, ha nem is sületlenségnek, de minden alapot nélkülözőnek nevezte a megállapításokat.

A The Independent forrásai szerint a német kancellár és az orosz elnök azt akarná keresztülverni a világon, hogy a Krím maradna független terület (a tavaszi népszavazás után Oroszországhoz csatolták), cserébe Ukrajna (többi része) azt az utat járhatná, amelyet maga választott a Janukovics-rezsim eltörlésekor. A szomszédunkban hónapok óta tartó borzalmas állapotok tehetnek arról, hogy arra a néhány órára, amíg megérkezett a cáfolat, a minden áron békét szellemében, magam is bedőltem a hírnek. Mert annak, ha alaposan végiggondoljuk, semmi alapja sincs.

Bár Németország a legnagyobb vesztese Európában a Moszkva ellen életbe léptetett büntetőlépéseknek, Berlin ilyen alkut soha nem készítene elő. Németország nem szorgalmazhatja, hogy az orosz rezsim terület- és új piacszerző törekvéseit szentesítse. A Krím eleresztése egyáltalán nem gazdasági, hanem a legsúlyosabb geopolitikai és biztonsági kérdés. Nem mellékesen Oroszország, amely ma egyet jelent Putyinországgal sem menne bele abba, hogy megzabolázzák, ahhoz túl erős, hogy önként térdre ereszkedjen.

Nyugati publicisták úgy látják, hogy igazi megoldás az ukrán kérdésben csak egy Putyin utáni időszakban jöhet el, de naiv elképzelés lenne a részükről, ha feltételeznék, hogy az orosz elnököt odahaza bárki is meghátrálásra tudja kényszeríteni. Putyinnak nincs számot tevő ellenzéke, népszerűsége 80 százalék fölötti, belső kommunikációs gépezete jobban működik, mint bármikor. Ha az Európai Unió és az Egyesült Államok új szankciót jelent be, máris érkezik az orosz válasz, a népet nyugtató lózung: nem kell félnünk, erősek vagyunk, a válság még jobban összekovácsol.

Moszkva azt mondja: megerősítjük a hazai bankrendszerünket. Fejlesztjük a hadiiparunkat, ha Franciaország nem szállítja le a kifizetett szuper hadihajókat, majd építünk magunknak másikat és különbet. Kiépítjük a saját bankkártya-rendszerünket, aztán megnézheti magát a MasterCard és a Visa. Ha ti büntettek, mi nem vásárolunk tőletek semmit, keressetek magatoknak piacot máshol agrártermékeiteknek. Mindenre van válasz, és úgy tűnik, hiába halad a recesszió felé az orosz gazdaság, vannak tartalékok.
Más kérdés, hogy az oroszokat a Kreml a részletekbe nem avatja be. Hiába nyitott a világ mindenki előtt az internet révén, az orosz polgár nincs tisztában a következményekkel. Nem fogja fel, mit jelent, hogy a legnagyobb állami bankok elleni szankciók 15 milliárd dolláros következménye hónapokon belül az ő nyakába is zúdulhat. Nem hiszi el, hogy a rezsiköltségek belátható időn belül emelkedhetnek, visszaeshet a fogyasztás, eleve szűkül a kereslet, a Nyugat-Európából behozott termékek egy része biztosan eltűnik a boltok polcairól.

Oroszország számára most az a fontos, hogy ismét bizonyítson a világnak, fejlessze keleti kapcsolatait, ha nem megy másként, rendezkedjen be önellátásra. Mivel elkerülhetetlennek látszik egy újfajta, a maga módján a korábbinál feszültebb hidegháborús korszak, amely véget vet Oroszország elmúlt 25 évének nyugati nyitási politikájának, a Kreml az önbecsülésre épít. Keservesen nevetséges döntések is születnek, például az a felvetés az orosz kulturális miniszter részéről, hogy Ukrajnában például ne lehessen Gogol-műveket kiadni és árusítani.

Nem hihetjük, hogy középtávon a magyar-orosz kapcsolatokra nem lesz hatással a 2014-es év. Lesz még miért aggódnunk.