Új Marshall-terv Ukrajnának

Egy jó baráttól, Ukrajna legkiválóbb ügyvédétől gáláns felajánlás 500 millió euró. A múlt szombati jelképes kijevi viziten az erkölcsi támogatás mellett kézzel fogható ajánlatokkal is szolgált Angela Merkel német kancellár Petro Porosenko ukrán elnöknek. Merkel cserébe egy gyönyörű csokor virágot és hálálkodó szavakat kapott. A látogatás időzítése valóban szimbolikus, hiszen az ukrán függetlenségének napja előtt történt. A jelkép mellett a politikai üzenet lényege az, hogy a keddre Minszkbe tervezett Putyin-Porosenko tárgyalások előtt Merkel test közelből üzent a Kremlnek.

A kézzel fogható eredmény 500 millió euró hitel lesz, amelyet a szétlőtt Kelet-Ukrajnában elsősorban oktatási, energetikai és lakossági ellátási célokra lehet fordítani. Porosenko már napokkal korábban sűrűn felemlegette az újfajta Marshall-terv szükségességét, amely közvetlenebb nemzetközi segélyprogramot jelenthet az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által korábban jóváhagyott sok milliárdos hitelek kiegészítésére. Porosenko már napokkal ezelőtt sem beszélt a levegőbe, két héten belül húszszor beszélt telefonon Angela Merkellel és más amerikai, illetve uniós vezetőkkel, így biztos lehetett benne, hogy Ukrajna számíthat a támogatásra.

Nem lehet nem észrevenni a parányinál több változást a német kancellár kommunikációjában, aki hónapok óta két malom között őrlődik. Egyrészt Németország Oroszország első számú kereskedelmi partnere Európában, s az ukrajnai válsággal, a meghirdetett szankciós politika miatt tetemes kár éri a német vállalatokat az orosz piacon. Másrészt Berlin nem hunyhat szemet Moszkva terjeszkedő nagyhatalmi törekvései fölött, még akkor sem, ha az Európai Unióban éppen Berlin tett a legtöbbet az elmúlt két évtizedben azért, hogy hídszerepet töltsön be Moszkva és Brüsszel között. Merkel éppen Kijevben tette egyértelművé: Oroszországot további szankciókkal sújtja az unió, ha nem változtat politikáján. Vagyis Berlin eltökélte magát, hiába fáj a német gazdaságnak az orosz piacon a térvesztés, nem enged Moszkvának.

Vlagyimir Putyin orosz államfő szombaton szembesülhetett azzal, hogy Merkel, aki vele is számtalanszor konzultált, és akivel korábban kimondottan konstruktív kapcsolata volt, kiszállt a közvetítésből. Szerintem meglepte Putyint Merkel eltökéltsége, ám egyáltalán nem biztos, hogy a minszki orosz-ukrán csúcs előtt nem inkább dacosan értékeli a helyzetet. (Már ha egyáltalán találkozik Putyin és Porosenko – a fejlemények ismeretében, úgy gondolom, az sem teljesen kizárt, hogy elmarad a tárgyalás.)

Az ukrán kérdésben több ország Moszkva pártján van, Kínát és Indiát például alig érdekli a Krím Oroszországhoz visszakerülésének története. Arra viszont hónapok óta nem adtak egyértelmű választ, hogy legitimnek tartják-e az ukrajnai hatalmi átrendeződést. Annyiban mégiscsak válaszoltak, hogy deklarálták: a történtek mit sem változtatnak az Oroszországhoz fűződő kapcsolataikon, sőt, finanszírozási téren még inkább erősítik azokat.

Oroszország azt igyekszik meglovagolni, hogy Kijevnek fontosabb a ,,rágalmazás” mint a kelet-ukrajnai humanitárius válsághelyzet orvoslása. Moszkva szerint erre a legjobb példa a 280 orosz kamion körüli cirkusz. A kétezer tonna segélyt szállító teherautót egy hétig várakoztatták a határon, majd azok állítólag engedély nélkül indultak Luhanszk és Donyeck felé. Amikor visszatértek orosz földre, órákon át még mindig arról jöttek a hírek, hogy Ukrajnában vannak és élelmiszer helyett fegyvereket (is) szállítanak. Igaz, Moszkva azt azért elfelejti, hogy korábban sokszor okot adott arra, hogy ne higgyenek neki.

Ilyen légkörben készül a minszki találkozó. Számíthatunk-e átütő sikerre? Aligha.