Salamoni döntés a hitelekről

Legyen mit bejelenteni, és legyen meg a szükséges politikai hozadék – nagyjából ennyi járhatott a döntéshozók fejében, amikor kigondolták, mihez kezdjenek a pár százmilliárd forintnyi devizaalapú gépjármű- és személyi hitelen ülő adóssal. Ennek eredményeképpen végül az autó- és személyi kölcsönök forintosítása önkéntes lehet: vagyis még nem kimondva ugyan, de itt elmaradhat a nagyszabású mentőcsomag.

Meg kell hagyni persze, hogy az autóhitelesek kapcsán kialakult helyzet egyenesen üvöltött a salamoni döntésért. Azt ugyanis – az előzmények ismeretében – nem lehetett megtenni, hogy a kormány nem törődik a zömmel svájcifrank-alapú hitelben ragadt adósokkal. Egy ilyen lépésnek óriási lenne a politikai kockázata, hiszen joggal merül fel a „ha ők igen, mi miért nem” kérdés. A forintosításhoz, illetve elszámoláshoz hasonló lépést viszont már nyilván nem lehetett megkockáztatni, hiszen az újabb súlyos tehertételt jelentett volna a pénzügyi szektornak – azon belül a nem túl fényes eredményeket produkáló lízingcégeknek –, emellett nyilvánvalóan veszélyben forgott volna az EBRD-vel a bankok békén hagyásáról kötött megállapodás is.

Mindezek tükrében a lehető legjobb húzásnak tűnik az egyelőre csak a sorok közül kikandikáló terv. Főként hogy a devizaalapú járműhitelek néhány éven belül maguktól is eltűnnek a magyar piacról, a személyi kölcsönök maradékáról nem is beszélve. Azokon az ügyfeleken pedig – és ezekből van igazán sok –, akik már többéves hátralékot és annak hozadékait görgetik maguk előtt, a diszkontárfolyamon történő forintosítás sem tudna érdemben segíteni, hiszen nagy részük már azt is elfelejtette, hogy milyen színű volt az autó, amelyet kihozott a kereskedésből, olyan régen végrehajtási szakaszban van a szerződése.

Persze amíg nincs kormánydöntés és rendelet, addig nem lehet biztosra venni semmit, voltak itt már gyökeres fordulatok. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha most az egyszer maradnának a salamoni alapok.