Az elrettentő példa

Új működési modell bevezetését tervezi a kormány a közszolgáltatásoknál – jelentette be pár hete Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter egy lakossági fórumon. Az újdonság az lesz, hogy az alapszolgáltatásokat nonprofit jelleggel kell biztosítani, akár állami, akár magáncég a szolgáltató. Mivel az nehezen képzelhető el, hogy egy magánvállalkozás profit nélkül dolgozzon, ez azt is jelenti, hogy állami kézbe kerülhet a szennyvíz-, az ivóvíz-, a gáz-, az áramszolgáltatás, a távfűtés, a hulladékkezelés, sőt a közétkeztetés is. Hogy mikor? Erről még nincs döntés, inkább hosszú távú tervekről szólt e bejelentés. A kormány erőit ugyanis egy másik átszervezés köti le éppen. A bürokráciacsökkentés jegyében július 1-jétől megszűnne 13 állami intézmény és további 60 háttérintézmény. A végső lista még nem ismert, most az utóvédharcok zajlanak a háttérben, amiről csak annyi tudható, hogy tíz intézményről vitatkoznak, a többinek a sorsa eldőlt. Az átszervezés létszámcsökkentéssel jár, még akkor is, ha az intézmények sok esetben csak az önállóságukat veszítik el, minisztériumokhoz csatolva dolgoznak tovább. Hihető, hogy így kevesebb munkatársra, de főleg kevesebb főnökre lesz szükség. Az viszont kevésbé életszerű, hogy a már most is mamutszervezetekben hatékonyabb, profibb lesz a munka.

Ha gigaszervezet, akkor Klik. Nagyjából ez az asszociáció áll össze mostanában az ember fejében, amikor arról hall, hogy nagy állami monstrumok – ez akár minisztériumi formát is ölthet – irányítanak majd a hatékonyság jegyében. Igaz, a Klikben minden rossz összejött, ami összejöhetett. A legutóbbi történetek arról szólnak, hogy az irányító pozícióba jutott emberek amolyan mindentudóként osztják az észt, vagy éppen szívatnak tanárokat, diákokat. Pedig közszolgaként nekik is az a dolguk, hogy hatékonyabbá tegyék a működést. Ez nagyon nem sikerült. Sőt! Az más kérdés, hogy a „mindent a központban tudnak jobban” működési elven már túljutott a világ s egyszer már Magyarország is. Ez még a szocializmusban történt, amikor a gazdasági hatékonyságot többek között a helyi szintek önállóságának növelésével próbálták javítani. Valamit segített, a rendszerhibákat azonban ez sem ellensúlyozhatta.

Hasonló történhet a mostani hatékonyságjavító szándékokkal is. Minél több döntés központosul egy kézben, annál nagyobb az esély a sematikus, életidegen, elhúzódó döntésekre. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jelenlegi háttérintézmények mindegyikére szükség van – ezt nem lehet tudni, azt azonban igen, hogy elengedő elrettentő példa van arra, hogy centralizált szervezettel nehéz a kis, helyi ügyeket gyorsan megoldani. Főleg úgy, ha a központból sokszor fogalmuk sincs a döntéshozóknak a helyi specialitásokról. Ugyanez a veszély fenyegeti a közszolgáltatók új, nonprofit működési modelljét is. Logikus lehet az állami tulajdon ott, ahol monopolhelyzetű szolgáltatók vannak, ahol ezért nincs verseny. Ám az, hogy az állami cég se éljen vissza monopolhelyzetével, arra a legjobb garancia a teljes nyilvánosság lehet. Így előzhető meg a monopolhelyzetből adódó elkényelmesedés vagy éppen a korrupció, a túl lazán vett költségek.

A nonprofit működés fogalma egyébként úgy tűnik, még pontosításra szorul. A napokban arról írt a Népszabadság, hogy a többségi fővárosi tulajdonúból államivá lett Főgáz tavaly az első fél évben 1,2 milliárdos nyereséget ért el. Mint kiderült, az új értelmezés szerint a nonprofit pozíció azt jelenti, hogy a tulajdonos a nyereséget nem veszi ki a cégből, az felújításra, fejlesztésre fordítandó. Érdekes megoldás, de nem haszontalan. Kérdéses azonban, hogy mi lesz a „veszteséges nonprofit” cégekkel. Vajon oda honnan kerül pénz a szükséges korszerűsítésre?

Forrásban van tehát a magyar közigazgatási, közszolgáltatási hálózat. Ez akár jót is tehet a teljesítménynek... Ha az átalakítás célirányos, ha valóban a szolgáltatások javítása a cél, s ha nem a pénzlenyúlásokhoz nyújt kreatív lehetőséget a sok változás. Van ok az aggodalomra. Az oktatás irányításának központosítása lehet az intő példa: bevezetésekor szinte kiabáltak a szakértők, hogy meghallják őket: nagy baj lesz! A centralizálás rossz irány. Nem hallgattak rájuk. A kudarc be volt programozva a rendszerbe. Bekövetkezett. És még mindig nem jött el az igazság pillanata: még csak a Klik átalakítása lesz napirenden. Pedig ez már kevés.