Energiabiztonság Európa számára

Az EU jelentős mértékben függ a külföldi olajtól: Minden felhasznált 100 literből 90-et importból szereznek be az unióban. Mindeközben az EU-s olajtermelés az elmúlt évtizedben több mint 50 százalékkal csökkent. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint, ha az EU nem növeli az alternatív energiaforrások – beleértve az unió által régóta negligált bioüzemanyagok – termelését, akkor 2030-ra olajszükségleteinek mintegy 95 százaléka származik majd importból.

A jelenlegi helyzet az EU Achilles-sarkának számít, miután azt vonja maga után, hogy az unió instabil, autoriter rezsimektől érkező importtól függ. 2014-ben az EU-tagállamok hatalmas összeget, 271 milliárd eurót költöttek olajimportra (ez több mint Bulgária, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia összesített GDP-je), ennek a pénznek mintegy fele Oroszországba, a Közel-Keletre és Észak-Afrikába ment.

Ezzel nemcsak globális ellátási zavaroknak van kitéve az EU, hanem autoriter kormányzatokat és ellenséges rezsimeket erősít, ami saját képességeit korlátozza a tekintetben, hogy hatékony, koordinált válaszokat adjon a fenyegetésekre és a provokációkra. Ebből a szempontból tipikus példának számít az EU azon törekvése, hogy egy koherens politikai és gazdasági stratégiát hozzon létre az ukrajnai orosz agresszió és a közel-keleti tűzfészkek jelentette kihívásokkal szemben.

Egyre erősödik az a felismerés, hogy erős katonai képességekre lesz szükség Európa biztonságának és szuverenitásának megvédéséhez. Amíg azonban fennáll a függőség a külföldi olajtól, az EU jóval gyengébb marad ahhoz képest, mint amilyennek lennie kellene. Európa energiabiztonságának kérdése a következő hónapokban várhatóan előtérbe kerül, miután 2016 újabb zűrzavaros év lehet a nemzetközi politikában. Az EU energiapolitikai sérülékenységének csökkentésében mindenképpen szerepet kaphat a megújuló szél- és napenergia. Ezek az energiaforrások már most hozzájárulnak a villamosenergia-termelés terén a széntől és a gáztól való függés csökkentéséhez. Az olajból történő energiatermelés – leginkább az autók üzemanyaga – terén azonban valószínűleg éveknek kell még eltelniük ahhoz, hogy a szél- és napenergia életképes alternatívát jelenthessen.

Az EU-nak az Atlanti-óceán másik partján kialakult modellt kellene követnie, ahol az országok arra törekszenek, hogy csökkentsék a külföldi olajtól való függést. Az USA például ösztönzőket alakított ki az alternatív üzemanyagok terén történő beruházások elősegítésére. Valójában az USA a világ legnagyobb bioetanol-gyártója, ami a palagáz termelése mellett elősegítette az olajimport legalább 25 százalékkal történő csökkentését, miközben a szén-dioxid-kibocsátás is visszaesett, és új munkahelyek jöttek létre.
Brazília esete is meggyőző példának számít, miután az 1970-es évek olajválságai óta jelentős erőfeszítéseket tett az import energiától való függőségének csökkentésére. Ma már Brazília nettó olajexportőrnek számít, és a világ második legnagyobb bioetanol-gyártója, amivel az országban egykor felhasznált üzemanyag mennyiségének több mint egynegyedét kiváltotta.

Sajnos, a bioüzemanyagok körül az EU-ban zajló politikai viták jó részét idejétmúlt érvelések uralják, amelyek a bioüzemanyagok kérdését összekötik az emelkedő élelmiszerárakkal. Az ellenzők szerint élelmiszert nem szabadna az autók üzemanyagának előállítására felhasználni, manapság azonban a fejlett bioüzemanyagok már nem élelmiszereken alapulnak, hanem az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartásokban keletkezett hulladékokon. José Graziano da Silva, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete főtitkárának szavaival élve a bioüzemanyagok „hatékony eszközei lehetnek az élelmiszer-biztonság fokozásának”. Ha a bioüzemanyagok terén történő fejlesztések megfelelően valósulnak meg, akkor az több üzemanyagot, több élelmiszert és nagyobb jólétet termet mindenki számára.

A bioüzemanyagok technológiája négy legyet üt egy csapásra: fejleszti az energiabiztonságot, újrahasznosítja a hulladékot, csökkenti az üvegházhatású gázok emisszióját, és munkahelyeket hoz létre. Emiatt az importált olaj hazai energiával való kiváltása az egyik legfontosabb és legmesszebb ható örökség lehet, amelyet a mai Európa nyújthat a holnap Európájának.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org