Okos, képzett, kreatív emberek nélkül nincs versenyképes gazdaság. Mentálisan és fizikailag egészséges emberek nélkül nincs jól működő társadalom. Ez alaptétel. És mégis: Magyarországon az oktatásra és az egészségügyre arányaiban egyre kevesebb pénz jut a köz kasszájából. Vajon miért? Ha valami fontos, arra miért nem áldozunk? Rejtély.
Mindenki tudja, hogy baj van – fogalmazott az egészségügyi szakértő a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) ülésén a múlt héten.
S hozzátette, a továbblépéshez először szembesülni kell azzal, hogy milyen erkölcstelen ezen a finanszírozási szinten tartani a rendszert. Na, itt a probléma: az „erkölcstelenség” relatív fogalom. A kormánynak ez nem erkölcstelen, az egészségügy résztvevőinek – orvosnak, páciensnek egyaránt – az. Sőt! Ésszerűtlen, kontraproduktív. A következmények pedig egyre súlyosabbak.
Mindenki tudja, hogy baj van – mondhatták volna a köznevelési kerekasztal-megbeszélésen is, ugyancsak a múlt héten, de ez a mondat a tudósításokban nem szerepelt. Szó volt viszont sok-sok égető problémáról, a pedagógusokat elöntő adminisztrációról, alacsony fizetésekről, lerobbanó épületekről, hiányzó eszközökről, vagyis összességében minden szinten és téren romló feltételekről. A szombati több tízezres demonstráción azonban már megfogalmazódott: rég nem látott válságban, lecsúszóban van a magyar oktatás.
Mindkét ágazat alapproblémája az alulfinanszírozás. A statisztika szerint Magyarországon a GDP-ből mind a közoktatás, mind pedig az egészségügy egyre kisebb arányban részesedik. 2003-ban a GDP 5,9 százalékát fordítottuk általános és középfokú oktatásra, 2012-ben már csak 3,93 százalékát. A csökkenés 2004 körül kezdődött el, s azóta sem állt meg. Az egészségügyben terjed a hálapénz, magánmegoldásokkal próbáljuk menteni, ami még menthető. 2012-ben például az összes egészségügyi kiadás a GDP 7,80 százalékát tette ki, ám az egészségügyi közkiadások csak 4,96-ot. A különbséget a magánfinanszírozás jelenti. Csehországban az egészségügyi közkiadásokra 2012-ben a GDP 6,5 százaléka jutott, Szlovéniában 6,42, Szlovákiában pedig 5,50 százalék. Vagyis a környező országokhoz képest is nő a lemaradásunk.
Az orvosok, egészségügyi dolgozók érdekérvényesítő képessége gyenge, fizetésük szaktudásukhoz és más hasonló képzettségű állami alkalmazotti keresetekhez viszonyítva is alacsony. Nem csoda, hogy betelt a pohár: az orvosok a lábukkal szavaztak. Aki csak tehette, teheti, külföldre ment vagy megy. Az elvándorlás még nem állt meg. Az oktatásban dolgozóknak ez nem reális esély, ha a szakmájukban akarnak elhelyezkedni. Tehát nekik itthon kell érdekeiket érvényesíteniük. Ezt a sorozatot indította el a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak nyílt levele, s ez csúcsosodott ki szombaton a budapesti demonstráción. Józan ésszel felfoghatatlan, miként jutott a magyar közoktatás ebbe az állapotba: a kréta vált annak szimbólumává, milyen értelmetlen, bürokratikus, emberi agyat és erőt felemésztő, lélekölő az a centralizált irányítási rendszer, amit a kormány a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) létrehozásával bevezetett. A köznevelési kerekasztal-megbeszélésen az államtitkár megígérte, egyszerűsítik az iskolai közbeszerzéseket, az iskolaigazgatók egy bankkártyát kapnak, amellyel önállóan intézhetnek javításokat, beszerzéseket, azonnal rendezik a jövedelemelmaradásokat, intézkednek a nyugdíjas korúak foglalkoztatásáról. Tűzoltás. Persze, ha ég a ház, ez is kell. A demonstráción azonban „rendszerszintű” reformot követeltek. Látszatmegoldásból már sok volt. A miniszterelnök a Fidesz frakcióülésén felvetette: 2018 után akár a Klik szétdarabolásáról is szó lehet. Most 2016 van.
Első menetben azonban több forrás kell mindkét rendszerbe. Ennek módja s mértéke az állami szerepvállalás pontos meghatározását igényli, majd egy olyan automatikusan működő finanszírozási rendszer kialakítását, amely külső beavatkozás nélkül is működőképes. Hogy is fogalmazott a szakértő a NEK ülésén? „Amíg a forráshiányt nem rendezik, addig parasztvakítás bármiről is beszélni.” Az oktatásban másról is szó van: a mai színvonal határozza meg a jövő munkavállalóinak alkalmasságát. A versenyképesség egyre inkább az embereken múlik. Innen nézve a magyar gazdaság versenyképességi kilátásai nem biztatóak. Kréta viszont lesz az iskolákban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.