Lejtőn a feltörekvők

Itt az idő, hogy a feltörekvő gazdaságok felemelkedését megfelelő perspektívába helyezzük. A fejlődő világ nagy részében az évszázad eleje óta zajló gyors gazdasági növekedést a nyersanyagpiaci boom és a túlzott mértékű hitelezés fűtötte. A feltörekvő piaci boom azonban nem volt fenntartható, mert nem kísérték hatékony strukturális reformok.

Mostanra a nagyobb feltörekvő gazdaságok legtöbbjében nagymértékben megváltozott a helyzet. Oroszország és Brazília súlyos válságba került, a két számjegyű inflációt tavaly mindkét országban a GDP visszaesése kísérte. Dél-Afrika alig növekszik. Kína korábbi elképesztő növekedési üteme 7 százalékos szint alá csökkent. Nem meglepő módon a Goldman Sachs meg is szüntette veszteséges BRIC-alapját, amely a Brazíliában, Oroszországban, Indiában és Kínában történő befektetésekre fókuszált.

Valóban, a BRICS-országok (az előbbi országokon kívül Dél-Afrika tartozik még ide) és más feltörekvő piaci államok jövője borúsnak látszik. Ázsián kívül a legtöbb fejlődő gazdaság alapvetően nyersanyagexportőr országnak számít, ezért erősen ki van téve az ársokkoknak. A csökkenő olajárak az orosz rubel dollárral szembeni értékét több mint a felére csökkentették, és további esés várható, különösen, ha az amerikai Fed folytatja a kamatemelést.

A nyersanyagárak várhatóan alacsonyak maradnak a következő egy-két évtizedben, ahogy ez az 1980-as és 1990-es években történt. A mostani nyersanyagpiaci helyzet valószínűleg igen súlyosan érinti majd a feltörekvő gazdaságok lakosságát, amely gyakran amerikai dollárban tartja a jövedelmét. Az érintett államok szintén megsínylik ezt, miután a külföldi adósságaik terhe jelentősen megnövekszik, miközben az alacsonyabb árfolyam exportélénkítő hatása nem lesz jelentős, mivel a nyersanyagokra alapozó szektorokon kívül nem épültek ki új kapacitások. Ahogy ezen országoknak törleszteniük kell, egy sokrétű feltörekvő piaci adósságválság kialakulása várható.

Rövid távon a legsúlyosabb aggodalmak Brazíliát övezik, miután igen magas az államadósságának és a költségvetési hiányának a mértéke. Középtávon azonban Kína helyzete még ijesztőbbnek számít. Az ökölszabály szerint egy feltörekvő gazdaság magán- és állami adósságának összesített mértéke nem haladhatja meg a GDP 100 százalékát. Kína teljes adóssága pedig jelenleg több mint a GDP 250 százaléka.

A BRICS-országok egyik lényeges hiányossága a gyenge kormányzás. A Transparency International 175 országot vizsgáló korrupciós érzékelési indexében Dél-Afrika a 61., Brazília és India a 76., míg Oroszország a 119. helyen áll. A gyenge kormányzás korlátozza az adott országok képességét a tartós jólét elérésében és a termelékeny kapacitások kiépítésében, még akkor is, ha csak akkor válnak ezek a hiányosságok egyértelművé és károssá, amikor a fellendülés lejtmenetté alakul át. Ahogy Warren Buffet mondta: „Csak akkor derül ki, hogy ki úszik meztelenül, amikor megérkezik az apály.”

A hatékony korrupció elleni harchoz az embereknek el kell zavarniuk a korrupt vezetőket, ezért döntő fontosságú a demokrácia megléte. Az ukrajnai és argentin rezsimváltások, illetve az ellenzék győzelme a nemrégiben lezajlott venezuelai parlamenti választáson az előhírnökei annak, ami még előttünk áll. Brazília lehet a következő ország a sorban.

A feltörekvő piacokon akkor talán ismét fellendülés követezhet be, ha alapos kormányzati és strukturális reformokat hajtanak végre a növekedési potenciál erősítése érdekében. Ez azonban időbe telik. Nem szabad meglepődnünk, hogyha két évtizeden át lassú világgazdasági növekedést látunk majd.

A Nyugat nem teheti meg, hogy hátradőljön. Azok után, hogy túlságosan a kereslet kezelésére fókuszált, Európának meg kellene próbálnia az állami fiskális és szabályozói terhek csökkentését annak érdekében, hogy gazdaságai ismét növekedésnek induljanak. Emellett meg kellene nyitnia a fejletlen munkaerő-, szolgáltatási, tőke- és digitálistermék-piacait.
A Nyugat országainak együtt kell működniük a globális standardok kialakításában, amíg erre képes lehet. Megéri küzdeni a demokráciáért, a jogállamért és a piacgazdaságért. Oroszország ukrajnai agressziója, illetve az észak-afrikai és közel-keleti háborúk megmutatták, hogy miért kellene a NATO-t megerősíteni, illetve azt, hogy Európának miért kell komolyan vennie a kontinens megvédésének kérdését ahelyett, hogy továbbra is csak egyszerűen az USA-ra támaszkodik ez ügyben.

Az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók koordinálásában a G7 csoport ismét jelentős súlyra tett szert. Ezt folytatnia kellene a gazdasági stagnálás kezelésére vonatkozó erőfeszítésekkel. Ebből a szempontból a Csendes-óceáni Partnerség és a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség fontos kezdeményezéseknek számítanak.

A Nyugat által vezetett szervezetek és intézményi berendezkedés különösen fontossá válnak abban a folyamatban, ahogy a nemzetközi szervezetek saját súlyuk megőrzéséért küzdenek. Az ENSZ-t például valószínűleg megbénítja majd az orosz és kínai vétó a Biztonsági Tanácsban. Csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) súlyának növekedésére számíthatunk, ahogy a jelentős feltörekvő gazdaságok – leginkább Venezuela, Argentína és Brazília –, majd az IMF segítségére szorulnak. A gazdaságon kívüli területeken Kína és Oroszország jelenti majd várhatóan a legnagyobb kihívást. Mindkét nagy gazdaságot még mindig autoriter kormányzatok jellemzik, amelyek élén álló vezetés – a felhalmozott vagyonok alapján – talán a történelem legkorruptabb elitjeinek számít.

Ahogy szorul ezen országok helyzete, várhatóan nem lesz békés jellegű az átalakulásuk. A Kreml már megmutatta: az Ukrajnában és Szíriában folytatott háborúival, nem riad vissza attól, hogy a belső gondokat külső agresszióval kezelje. Ez valószínűleg addig nem változik meg, amíg nem történik valami a megállítására. A feltörekvő gazdaságok bukásának jóval hosszabban tartó hatása lehet, mint a felemelkedésüknek.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org