Közel-keleti feszültségek a labdarúgó-világbajnokságon

A labdarúgó-világbajnokságra ugyan Katar nemzeti válogatottja nem jutott ki, ám a közel-keleti országnak mégis sikerült Oroszországban közvetetten jelen lennie. A torna mérkőzéseit követve ugyanis gyakran találkozhatunk a Qatar Airways logójával a pálya szélén, mivel a légitársaság 2017 májusában leszerződött a FIFA-val, mint a szervezet hivatalos partnere és légitársasága, egy 2022-ig tartó megállapodás keretében. Ezzel a kisállam nemcsak jó üzletet kötött, de sikerült borsot törnie is a világbajnokságon eddig egyébként is gyengén szereplő Szaúd-Arábia és Egyiptom orra alá:

Rijád és Kairó ugyanis szövetségeseikkel együtt egy éve helyezték blokád alá Katart, megpróbálva elszigetelni és térdre kényszeríteni az országot – eddig sikertelenül.

Az idei torna keretében Oroszország nemcsak a meccseknek, de súlyos politikai feszültségeknek is otthont ad. Moszkva ellentmondásos megítélése mellett az európai csapatok sokszínűségén keresztül a multikulturalizmus és az integráció kérdésköre is újra felmerült a közbeszédben. Ezeken túl azonban

az elmúlt években egyre feszültebbé váló közel-keleti térség is exportálta saját problémáit, ami nemritkán a meccsek kimenetelét is meghatározhatja.

Erre talán a legjobb példa az iráni csapat esete. Miután az Egyesült Államok bejelentette, hogy nemcsak kivonul a nukleáris megállapodásból, de pénzbírsággal is sújtja azokat a vállalatokat, amelyek az iráni piacon maradnak, a sportiparban dolgozó vállalatok kétszer is újragondolták, hogy leszerződjenek-e a nemzeti tizenegy öltöztetésére. Ennek következtében

a világbajnokság előtti utolsó napokban a Nike és az Adidas is kihátrált az Iránnal kötött szerződésekből (előbbi a cipők, utóbbi a mezek terén), ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy az iráni válogatottnak – kedvezménnyel ugyan, de – önmagának kellett megvennie a felszerelést, és arra manuálisan feltenni a nemzeti jelképeket.

Ez nyilvánvalóan frusztrálta a világranglista 37. helyén álló válogatott tagjait, akiknek ráadásul az egyik legnehezebb csoportban kell bizonyítaniuk.

A legtöbb balhé mégsem Iránhoz, hanem a már említett katari–szaúdi feszültséghez kötődik. A Qatar Airways logója csak szimbolikájában emlékezteti a szaúdi vezetést a külpolitikai kihívásokra, nagyobb problémát okoz ugyanakkor, hogy a labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseinek közvetítési jogát a Közel-Keleten a katari BeIN Sports csatorna nyerte meg. Ezt az adót a Katar-ellenes blokád kezdete, vagyis 2017 júniusa óta nem lehet fogni Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és más országokban, így egészen az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy tízmilliók hogyan követhetik majd az eseményeket. Végül egyes államok – így például az Emírségek – meghátráltak, és az utolsó pillanatban engedélyezték a katariaknak a műsorszórást, Szaúd-Arábia azonban egy sajátos megoldást választott:

illegálisan kezdték el közvetíteni a meccseket egy BeoutQ nevű csatornán keresztül. Ez a BeIN Sports adását halássza el a logó és mindenféle jogi engedély nélkül.

Ráadásul a következő, 2022-es világbajnokságot Katar rendezi, az ehhez szükséges infrastrukturális fejlesztések pedig már évek óta nagy ütemben zajlanak. A blokád egyik ki nem mondott célja volt ennek ellehetetlenítése, ám eddig úgy tűnik, Katar ellen tudott állni a nyomásnak.

Szaúd-Arábia ezért más eszközökhöz folyamodott: kezdeményezte a FIFA-nál, hogy azt a 2026-ra tervezett módosítást hozzák előre 2022-re, amely harminchatról negyvennyolcra növelné a világbajnokságon részt vevő csapatok számát. Ez a lépés ugyanis további fejlesztési kötelezettséget róna Katarra új stadionokkal és a meccsek lebonyolításához szükséges infrastruktúrával. Erre a kisállam egyedül talán nem is lenne képes – Irán nem meglepő módon rögtön jelezte, hogy szívesen felvállalja a társszervező szerepet, hogy mélyítsék a két ország között egyre fontosabbá váló kapcsolatokat.

Látható tehát, hogy amíg az ember otthon vagy társaságban élvezi a meccseket, a színfalak mögött súlyos harcok folynak. A sportesemények a mai mediatizált világban könnyen válnak politikai eszközzé, különösen a Közel-Keleten, ahol a focinak igazi közösségszervező ereje van: nem véletlen, hogy az arab tavaszos tüntetések során a forradalmárok gyakran kivetítőkön nézték az aktuális meccseket. Bármennyire úgy tűnik is, hogy a sport szeretete összeköti az egyébként feszült viszonyban álló társadalmakat, a gyakorlatban épp ennek ellenkezőjét látjuk:

a rangadók gyakran tovább mélyítik a fennálló ellentéteket.

Mindezek miatt örülhetünk annak, hogy a regionális hatalmi versengést folytató Irán és Szaúd-Arábia nem került egy csoportba, és valószínűleg nem is találkoznak a kieséses szakaszban.

Szalai Máté,

a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója