Amiért az amerikai cégeknek és háztartásoknak szükségük van Kínára

Kína hasznot fog húzni az Egyesült Államokkal való kereskedelmi kapcsolatának normalizálásából, de fontos felismerni azt is, hogy ugyanez igaz az USA-ra is. Amikor az amerikai technológiai óriáscég, az Apple nemrégiben visszavágta a forgalmára vonatkozó előrejelzését, akkor azt Tim Cook vezérigazgató főként a Kínában csökkenő értékesítésekkel magyarázta, ahol a Donald Trump amerikai elnök által elindított kereskedelmi háború súlyosbítja a lassuló gazdaság hatásait. Az Apple visszaeső teljesítménye rámutat arra, hogy a kínai piac mennyire fontossá vált sok amerikai cég nyereségessége szempontjából, valamint azokra a kockázatokra is, amelyeket Trump protekcionizmusa okoz az amerikai gazdaságnak.

Az igazság az, hogy az Apple jóval több iPhone-t és iPadet ad el a kínai piacon, mint ahogy azt az amerikai exportstatisztikák mutatják. Hasonlóképpen a General Motors is több autót értékesít Kínában, mint ahogy az az amerikai adatokban látszik – valójában többet, mint az USA-ban és Kanadában együttvéve. Ennek az az oka, hogy ezek a vállalatok, mint sok más cég, Kínában is folytatnak operációt, és közvetlenül értékesítenek a kínai fogyasztóknak. Ezzel szemben jóval kevesebb kínai vállalat adja el termékeit közvetlenül az USA-ban.

Miután az amerikai vállalatok az idők során fokozták tevékenységüket Kínában, a kétoldalú kereskedelmi statisztikák csak részben tükrözik a kínai piac fontosságát az amerikai gazdaság számára.

A Kínába irányuló amerikai export 2000 és 2018 között robusztus mértékben, 530 százalékkal nőtt, jóval erősebben ahhoz a 130 százalékos kumulatív emelkedéshez képest, amely a világ egészére irányuló amerikai export növekedési mértékét mutatja. Ez annak a nagymértékű és egyoldalú kínai kereskedelmi liberalizációnak volt a közvetlen eredménye, amelyet Peking folytatott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való 2001-es csatlakozása után. Ennek része volt az is, hogy a WTO-csatlakozás előtti 30 százalékról mostanra 6 százalék alá csökkent az átlagos kínai vámtarifa mértéke.

Kína gyors GDP-növekedése fokozta az importot, azonban ezt a kereskedelem liberalizációja és más piacgazdasági reformok is erősítették. Egyetlenegy ország sem épített le több kereskedelmi akadályt, vagy hajtott végre több piaci reformot, mint Kína az elmúlt négy évtizedben.

A kínai piaci reformok a vállalkozószellem erőteljes hullámát indították el, és lehetővé tették a hazai, valamint a külföldi tulajdonú, engedélyezett magáncégek virágzását, amelyek sok esetben gyorsabb növekedést értek el, mint az állami tulajdonú vállalatok.

Ez élesen ellentmond annak a néhányak által képviselt narratívának, amely szerint Kína nagyrészt figyelmen kívül hagyta vagy kikerülte azokat a vállalásait, amelyeket a WTO-csatlakozásakor tett. Ha ez igaz lenne, akkor Kínának egyszerűen nem sikerült volna gyorsabban növekednie 2001 óta, mint a világ országainak 95 százaléka.

Néhányan azt állítják, hogy még ha az amerikai vállalatok profitálnak is a kínai piachoz való hozzáférésükből, az amerikai–kínai kereskedelem kárt okoz azoknak az amerikai munkavállalóknak, akiknek a munkahelye ki van téve az alacsony kínai bérek okozta versenynek. Az olcsó kínai importtermékek azonban nemcsak az amerikai fogyasztók, különösen az alacsony és közepes jövedelmű családok számára csökkentik az árakat, hanem az amerikai vállalatok számára is, támogatva a munkahelyteremtést. A Kínából érkező amerikai import csaknem 40 százalékát alkatrészek, komponensek teszik ki. Az így elért költségmegtakarítás segíti az amerikai cégeket a versenyképességük növelésében, és több embert tudnak foglalkoztatni.

A kollégáimmal végzett kutatások azt mutatják, hogy ez az ellátásilánc-hatás több munkahelyet hoz létre, mint amennyi a Kínával vívott verseny miatt megszűnik. Míg a megszűnt állások csak a feldolgozóipar egy részére koncentrálódnak, addig a Kínával való kereskedelem révén létrejövő munkahelyek szerte a gazdaságban jelentkeznek, beleértve a modern szolgáltatóipari szektorokat is. Ennek a munkahelyteremtő hatásnak köszönhetően az USA Kínával való kereskedelme az amerikai munkavállalók 75 százaléka számára előnyös, már anélkül is, hogy figyelembe vennénk a vásárlóerőre gyakorolt pozitív hatásokat vagy a nyertesektől a vesztesek felé áramló jövedelmi transzfereket.

Ennek ellenére Amerikában sokan továbbra is kizárólag a nyitott kereskedelem munkahelyek megszűnését okozó potenciális szerepére fókuszálnak. Amikor egy amerikai cég elbocsát munkavállalókat, akkor gyakran a Kínával való kereskedelmet nevezik meg okként. Amikor azonban egy amerikai cég munkavállalókat vesz fel, ritkán lehet hallani arról, hogy az olcsóbb kínai importalkatrészek, -komponensek teszik ezt lehetővé.

Néhányan az USA-ban az amerikai és a kínai gazdaság egymástól való szétválasztását sürgetik. Ha ez megtörténne, akkor a kínai alkatrészeket, komponenseket használó amerikai cégek versenyképessége csökkenne az európai és japán riválisaikkal szemben, és az általuk foglalkoztatott emberek elveszíthetnék állásaikat, valamint az alacsony és közepes jövedelmű amerikai háztartások életszínvonala is csökkenne, mivel sok termék ára nőne.

Ezzel nem azt állítom, hogy Kínának nem kellene változtatnia a kereskedelempolitikáján. Pekingnek folytatnia kellene a kereskedelmi akadályok lebontását, az állami tulajdonú cégek szubvencionálásának csökkentését, az országban működő külföldi cégekkel szembeni korlátozások enyhítését, továbbá a szellemi tulajdonjogok erősítését.

A bilaterális kereskedelem tisztességesebbé és hatékonyabbá tételéhez azonban az Egyesült Államoknak is végre kell hajtania néhány változtatást.

Például csökkenteni a magas vámokat (mértékük gyakran a 20 százalékos sávban található) a textil- és ruhaiparban, amely a kínai export fő elemének számít. Továbbá Washingtonnak meg kellene reformálnia az antidömpingrendszerét (a trösztellenes szabályozásokkal összevonva), és szükség lenne azoknak a tisztességtelen szabályoknak a megváltoztatására is, amelyek a kínai exportőröknek mesterségesen kialakított hátrányos helyzetet okoznak, mivel a magasabb költségű országok termelési kiadásait vetítik rá a kínai termelésre.

Mind az USA, mind Kína hasznot húzna a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok normalizálásából. Bár a szakpolitikai reformok megvalósítása mindenütt nehéz folyamat a politikai nyomás és a különérdekek miatt, azonban egy kölcsönös és kiegyensúlyozott megközelítés kulcsfontosságú lehet a folyamatos fejlődéshez mindkét országban. Kérdés, vajon a politikai vezetőknek megvan-e a kellő bátorságuk és bölcsességük ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokat visszahelyezzék a régi alapokra.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org