Útmutató a klímaváltozásról, optimistáknak

Nemrégiben, amikor az autómmal a dugóban cammogtam előre, a Potomac (az amerikai fővárost kettészelő folyó – a szerk.) partján észrevettem egy kócsagot, amint méltóságteljesen lépkedett. A fenséges madár azt mutatta, hogy a természet és annak szépsége a legvalószínűtlenebb körülmények között is megfigyelhető. Mégis, egy olyan optimista embernek is, mint amilyen én vagyok, egyre nehezebb reménytelien gondolni a bolygónk jövőjére.

A környezetünk állapotával kapcsolatos rémisztő hírek nem új keletűek, azonban 2018-ban igen sok volt belőlük. Az egyik jelentés azt állapította meg, hogy

az elmúlt négy évtizedben 60 százalékkal csökkent a vadonban élő gerinces állatok populációja, és a Földnek már csak kevesebb, mint a negyede mentes az emberi tevékenység hatása alól. 2050-re a Föld szárazföldi területeinek kevesebb mint 10 százaléka lesz érintetlen az antropogén hatásoktól.

Talán a legelszomorítóbb hír az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tanulmánya volt, amely arra figyelmeztetett, hogy a világ nem afelé tart, hogy teljesíteni tudja azt a mértékű emissziócsökkentést, amely ahhoz szükséges, hogy – a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban meghatározott célnak megfelelően – a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fok alatt lehessen tartani. A következmények egyre szélsőségesebbek lesznek minden egyes olyan tizedfoknál, amelyet nem sikerül teljesíteni.

Ezen negatív trendek közepette néhányan azt állítják, hogy a világ elért arra a pontra, ahonnan már nem lehet visszafordítani a klímaváltozás folyamatát.

Ahogy azonban a The Nature Conservancy új megállapításai is mutatják, még nincs túl késő ahhoz, hogy a világ megváltoztassa a folyamatokat.

Tavaly a minnesotai egyetemmel és tizenegy másik vezető akadémiai és kutatóintézettel működtünk együtt, hogy felmérjük, a világ jövőbeli élelmiszer-, víz- és energiaszükségletei milyen hatással lehetnek a környezetünk állapotára. Kimutattuk, hogy megfelelő stratégiával még a növekvő népességet is el lehet látni úgy, hogy közben a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjait is figyelembe vesszük.

Például a növénytermesztés helyszíneinek és mikéntjének a megváltoztatásával a világ mérsékelni tudja a vízszükségletét, és jelentősen csökkentheti a mezőgazdaság területigényét. Modellünk azt mutatta, hogy a tisztább energiaforrásokra való áttérés gyorsításával 1,6 Celsius-fok alatt tartható a globális hőmérséklet-emelkedés, amivel lényegében teljesíthető a párizsi klímamegállapodás célja. Jó hír ebből a szempontból, hogy kedvező eredményt a gazdasági növekedés jelenlegi pályájának fenntartása mellett is el lehet érni.

A következő pár évtizedben néhány jelentős, de kezelhető változás révén lehetővé válhat a fenntartható jövő kialakítása mind az emberek, mind a természet számára.

Annak ellenére, hogy különböző adatok megmutatják, a klímaváltozás milyen következményekkel járhat, néhány ország nem tesz sürgős lépéseket. A tétlenséget gyakran a politikai akarat hiányával magyarázzák. Könnyű azonban elfelejteni, hogy a klímaváltozással kapcsolatos passzivitás mennyire szándékos. Például a politikusok gyakran nem hajlandók külön terhet kivetni az üvegházhatású emisszióra, annak ellenére, hogy ezzel ösztönöznék a tisztább energiaforrásokra való áttérést. Emellett azt is lehet tapasztalni, hogy az energiaszektorban és más iparágakban készek körülbástyázni a piacon már régóta jelen lévő szereplőket, és nem hajlandók elfogadni a klímaváltozás tényét.

Ezt a jelenséget ismétlődően lehet tapasztalni. Az Egyesült Államokban a politikusok és az aktivisták több mint harminc éve vitáznak a klímaváltozásról, azonban ennek csak szerény eredményei vannak.

Tavaly novemberben például, csak pár héttel az IPCC vészjósló októberi jelentésének megjelenése után, az ország környezetvédelmi szempontból egyik legprogresszívebb államában a szavazók elutasították a karbonadó bevezetését. Hasonlóképpen a különböző országok szerte a világban csak mérsékelt, ellentmondásos intézkedéseket hoztak a biodiverzitás megvédése érdekében. Valójában csak kevés ország áll jól a tekintetben, hogy majd teljesíteni tudja az aicsi biodiverzitási célokat (Nevét Aicsi japán prefektúráról kapta.

Itt található Nagoja városa, ahol megkötötték a megállapodást a célkitűzésekről – a szerk.) Ráadásul sok kormányzat lényegében lazította a biodiverztás védelmét szolgáló szabályokat, ökológiai szempontból érzékeny területeken engedélyeztek fejlesztéseket. A nemzetközi klíma- és környezetvédelmi megállapodásokat gyakran nem tartatják be. Miközben előrelépés történt a párizsi klímamegállapodás alkalmazására vonatkozó szabályok véglegesítése terén, az előírások betartatását célzó legtöbb mechanizmus ellenállásba ütközött azon országok részéről, amelyek a rövid távú költségekre összpontosítanak a hosszú távú, kedvező hatásokkal szemben.

Valójában a probléma nagy része éppen ezzel a vagy-vagy megközelítéssel kapcsolatos. Túl gyakran mutatnak be úgy klímavédelmi stratégiákat, hogy nem lehet választani az energiabiztonság és a környezetvédelem, a gazdasági növekedés és az üvegházhatású gázok emissziójának szempontjai között.

Adataink azonban azt mutatják, hogy ez leegyszerűsítő narratíva, amely hosszú távon nem szolgálja megfelelően az érdekeinket. A legproduktívabb megközelítés figyelembe veszi a környezeti, szociális és gazdasági szükségleteket is.

A klímaváltozás kihívásainak kezeléséhez az ipari és mezőgazdasági rendszerek jelentős kiigazítására lesz szükség. Olyan új intézkedések kellenek, amelyek a szennyezőket elszámoltathatóvá teszik, erősítik a természeti infrastruktúrákba történő befektetéseket, védett területeket hoznak létre, és támogatják az okos tervezést. Ezek mindegyikét meg lehet valósítani.

Minden szakpolitikai váltásnál új költségek hárulnak néhány szektorra vagy egyénre, ez különösen igaz a szennyezések, a biodiverzitási veszteségek és más olyan következmények kezelésénél, amelyeket nem vesznek figyelembe a piaci tranzakcióknál.

A szennyezőknek azonban még jobban kell viselniük a klímaváltozásból fakadó terheket. Sok más szereplő – így a gazdák, halászok és a tiszta energiát előállítók – számára a status quo megváltoztatása több gazdasági és környezeti hasznot eredményezne, nem kevesebbet.

Túl nagy a tét ahhoz, hogy tétlenek maradjunk. Világszerte települések károsulnak súlyosan vagy semmisülnek meg az óceán emelkedő szintje és a szélsőséges időjárás miatt, miközben az ivóvíz gyorsan luxuscikké válik. Még mindig úgy hiszem, hogy kezelni tudjuk majd az előttünk álló fenyegetéseket, azonban a klímakérdésekben optimista ember is tudja, hogy egy adott pillanat hangulata nem biztos, hogy örökké tart.

www.project-syndicate.org