Az élelmiszeripar a bank szemével

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar nemzetgazdaságon belüli helyzete, valamint a szektor stratégiai szerepe kiemelt ágazattá teszi az agrárgazdaságot. Az élelmiszeripar banki finanszírozhatóságának megítélésekor a teljes termékpályát vizsgáljuk, elején a mezőgazdasági termelés áll.

A mezőgazdasági termeléshez pedig hazánkban kedvezők a természeti feltételek.

A termékpálya második nagy szakasza az élelmiszeripar. A szektor megítélésekor fontos szem előtt tartani, mi történt az elmúlt harminc évben. A rendszerváltást követően a szektornak forrásra volt szüksége, ennek előteremtésére a legjobb vagy szinte egyetlen megoldásnak a külföldi tőke bevonása tűnt. Több körben privatizálták az élelmiszeripari vállalatokat, a várt fejlesztések többsége azonban elmaradt, mert többnyire csak piacot vásároltak a befektetők. A fejlesztések elmaradásának hatása ma is érezhető a szektorban, azóta sem sikerült pótolni.

Az élelmiszerpari termékpálya mind időben, mind pedig a résztvevők számát tekintve hosszú, emiatt sérülékeny. A szektor eredményes működése szempontjából kiemelkedő jelentősége van a résztvevők összehangolt, szoros együttműködésének és integrációjának, amelynek mai szintje elmarad a kívánatostól.

Pénzintézeti megítélés szempontjából is fontos, hogy a vizsgált vállalkozásnak milyen vevői-beszállítói kapcsolata van, illetve milyen és mennyire erős integráció tagja az adott cég. A hazai tulajdonú pia­ci szereplőkről általánosságban elmondható, hogy forráshiányosabbak, rosszabb a jövedelempozíciójuk a nemzetgazdaság egyéb ágazati szereplőinek átlagánál. A szektor uniós viszonylatban is lemaradással küzd, a hatékonysága alacsonyabb. Egyebek között ez az oka a gyengébb jövedelemtermelő képességnek. Mindezek gyengébb pénzügyi mutatókhoz vezetnek, amiből egyenesen következik, hogy a vállalkozások finanszírozási költsége is magasabb, így a versenyhátrány megkerülhetetlennek látszik.

Finanszírozóként fontos ismernünk a piac szerkezetét és a szereplők súlyát. A nagyvállalatok elsősorban tömegtermékeket és exportárualapot állítanak elő, míg a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak elsősorban a helyi ellátásban van szerepük. Pozitívumként értékeljük, ha egy vállalkozás külpiacra is termel, vagy beszállítója exportőr vállalkozásoknak.

Azok a vállalkozások, amelyek exportálnak is, versenyképesebbek, a működésüket tekintve hatékonyabbak, mint azok, amelyek kizárólag belföldi piacra termelnek, magasabb a jövedelemtermelő képességük, adott esetben integrátorként is viselkednek.

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan a fogyasztói igények is változnak. Gyakran egyszerre többféle fogyasztóiigény-változást kell lekövetniük a vállalkozásoknak (kényelmi, egészség- és környezettudatossági, különleges étrendek). Az igények folyamatos változása az innováció és a kutatás-fejlesztés jelentőségére hívja fel a figyelmet a szektorban. A finanszírozóknak a döntést megelőzően ezeket a körülményeket is mérlegelniük kell. A gyors változások különösen nehéz helyzetet teremtenek, elég a tavaly márciusi helyzetre gondolni, amikor az üzletek hűtőkapacitását a háztartások hűtői vették át, és a vásárlók rohama pillanatnyi ellátási zavart okozott a kiskereskedelemben.

Nem minden esetben a nagy és erős vállalatok profitálnak a változásokból, sokkal inkább azok, amelyek jól reagálnak az irányváltásokra, és élnek a fejlesztés, az innováció lehetőségével.

A szektor hazai felzárkózását segíti, ha a vállalkozások energiát fektetnek a fejlesztésekbe, de az energiabefektetésen túl célzott forrásokra is szükség van. A külső forrásokat tekintve több kedvezményes kamatozású, illetve kamattámogatott hitel- és refinanszírozási program érhető el. Ezek hosszú távú, alacsony költségű forrást biztosítanak a beruházásokhoz, a finanszírozás kockázatát pedig intézményi kezességvállalással tudják csökkenteni a bankok.

A hiteleken túl hamarosan érkeznek az uniós források is, az első pályázatok már áprilisban várhatók.