Az innováció kreatív állami ösztönzőrendszert igényel

A gazdasági környezet alakulását elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a változások nemcsak veszélyt, hanem innovációs lehetőségeket is teremtenek, ha ezeket a cégek és az állami szervek összehangoltan képesek felismerni és kihasználni. Nem mindegy ezért, hogy a cégek mikor és hogyan lépnek, mennyire mernek előremenekülni, vagy inkább a változásokra reagálva lassan alakítgatják a működésüket.

Nyilvánvalóan nem könnyű megbecsülni, hogy a válság miatt kialakult változások a vásárlói szokásokban tovább élnek-e, illetve milyen új, tartós igények alakulnak ki.

Az innovációt eleve kétféle lehetőség indíthatja el.

Egyrészt a cég érzékelhet egy kielégítetlen piaci igényt, másrészt a saját képességeire, erőforrásaira támaszkodva olyan új termékkel vagy szolgáltatással jelenhet meg a piacon, amilyen eddig nem létezett. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology, Massachusetts Műszaki Egyetem, USA) kutatói összekapcsolták a pandémia okozta változásokat és a lehetséges innovációs válaszokat, aminek alapján az ábrán látható négy lehetséges innovációs utat azonosították.

A bal oldalon lévő stratégiák inkább passzívak, követők, a jobb oldalon lévők pedig aktívak, előregondolkodók, piacalakítók. Nem kizárt természetesen az egyes stratégiák kombinálása sem. Érdekes kérdés a vállalati innovációs stratégiákkal kapcsolatban az, hogy az állam milyen szerepet vállalhat az egyes stratégiatípusok támogatásában.

Nyilvánvaló, hogy

a válság kitörésekor a legfontosabb az azonnali segítség, az alkalmazkodás, majd az előremenekülés támogatása lehet.

De már ekkor gondolni kell arra is, hogy mely változások lesznek maradandók, tartósak. Egyértelmű, hogy egy ország gazdaságának a változásokhoz való sikeres alkalmazkodása attól is függ, hogy a cégek hány százaléka választ iránymutató és optimalizáló stratégiát. Ezért a csupán alkalmazkodni tudók esetén felvetődhet az a kérdés, hogy mennyi ideig érdemes őket állami támogatásban részesíteni, annak segítségével piacon tartani.

Ez egyáltalán nem elméleti kérdés ma Magyarországon, hanem nagyon is gyakorlati.

Ezt bizonyítja, hogy az állami támogatással kapcsolatban az egyik illetékes minisztérium államtitkára így fogalmazott a Kossuth rádióban: „mindig arra fókuszálunk, ahol nagy a baj”. Ez a vélemény azt érzékelteti, hogy még mindig inkább „megmentő üzemmódban” működik az állami rásegítés rendszere, azaz elsősorban az alkalmazkodni kényszerülőket, a nagy bajban lévőket igyekszik túléléshez segíteni.

Valószínű azonban, hogy az állami források hatékonyabb felhasználását, jobb megtérülését és a gazdasági szerkezet hosszabb távú korszerűsödését hozná az iránymutatók és optimalizálók időben elkezdett erősítése, illetve az alkalmazkodók ösztönözése, hogy legalább előremenekülő vagy optimalizáló stratégiát válasszanak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az állami támogatások portfólióját a vállalati stratégiákhoz igazodva célszerű optimalizálni.

A vállalati stratégiákhoz igazodó lehetséges állami támogatási stratégiákat látjuk a következő ábrán.

A nemzeti szintű fejlődés és versenyképesség-javulás nagymértékben függ attól, hogy az állami támogatások jól célzottan, a lehető legjobb hatékonysággal kerülnek-e be a gazdaságba, és a hatásuk mennyire erősít rá a vállalatok saját kezdeményezéseire, jól megválasztott stratégiáira. A felülről jövő kezdeményezéseknek ötvöződniük kell az alulról jövő megoldási javaslatokkal, a vállalatok aktív részvételével, problémamegoldó szándékával és képességével.

Ez egyszerre igényel gyors, agilis és a helyzethez jól illeszkedő problémamegoldó lépéseket, és hosszabb távon alakító, versenyképesség-javító stratégiai gondolkodást. Az egymásra rakódó változások okozta bizonytalanság és a gyors technológiai változások velünk maradnak.

Sikeresek azok a nemzetgazdaságok lesznek, amelyekben többségben vannak a változtatni és tanulni képes, a lehetőségeket felismerni és kihasználni tudó iránymutató és optimalizáló cégek.

Ezért kulcskérdés az olyan kreatív, előretekintő állami innovációösztönző rendszer megléte, amely a saját eszköztárával hozzájárul ahhoz, hogy a megfelelő arányok ki tudjanak alakulni.