A klímapolitikában nem a félelemre, hanem az értelemre kell építenünk

Az éghajlatváltozás kérdése ma az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás – és egyben az európai baloldal vezető politikai témája. Kétséges, hogy az utóbbi jót tesz-e az éghajlatváltozás elleni racionális cselekvésnek. Az utóbbi idők európai éghajlatvédelmi megmozdulásai már rövid távon klímakatasztrófával, az emberiség kihalásával riogatnak és forradalmi jellegű klímapolitikát szorgalmaznak. Ennek középpontjában az üvegházgáz-kibocsátások azonnali beszüntetése és – mivel a káros hatású gázok kibocsátásának több mint 70 százaléka az energiafelhasználásunkhoz kapcsolódik – a kizárólag megújulóenergia-felhasználásra való átállás áll. Az általuk szorgalmazott azonnali és teljes kibocsátáscsökkentésre koncentráló, egyben a nukleáris energiafelhasználást elvi alapon elutasító klímapolitikát én a félelem klímapolitikájának nevezem.

Véleményem szerint a magyar éghajlatvédelmi politikának nem az emberiség kihalásától való félelemre, hanem az értelemre és a közös cselekvés sikerébe vetett hitre kell építenie. Ez az alternatív vagy konzervatív klímapolitika az alábbi megfontolásokon nyugszik.

Erkölcsi és jogi kötelezettségünk a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemből kivenni az arányos és méltányos részünket. Miközben az éghajlatváltozásért felelős, emberi tevékenység okozta üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak mindössze 0,13 százalékát adja Magyarország, és európai összevetésben átlagon aluli az egy főre jutó kibocsátásunk, tény, hogy az éghajlatváltozás gyorsabban zajlik, mint gondoltuk, és negatív hatásai Magyarországot különösen súlyosan érintik.

Ezért kiemelt fontosságúak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó programok és a kibocsátások semlegesítésére vonatkozó technológiai innovációs törekvések. Mindezekkel egyenrangú prioritást élvez a klímaváltozáshoz szükséges alkalmazkodóképességünk erősítése és a fiatal generációkra fókuszáló, elkötelezett oktatási és szemléletformálási munka is.

Gazdaságfejlesztési és klímapolitikánknak nem gyengíteniük, hanem erősíteniük kell egymást. A klímapolitikai intézkedések ortodox ellenzői azzal érvelnek, hogy az ilyen jellegű beavatkozások feleslegesen vonnak el erőforrásokat a társadalom számára elsődleges fontosságú gazdaságfejlesztéstől. Ezzel szemben a szélsőséges klímavédők a gazdasági növekedésben látják minden rossz forrását, ezért a zéró növekedés és fogyasztáscsökkentés céljait hirdetik.

Klímapolitikánk ezek helyett a klímabarát gazdaságfejlesztés mint a leginkább jövőképes gazdaságfejlesztési lehetőség mellett érvel. Az éghajlatváltozás a világ legtöbb országát gyors cselekvésre, ezen belül egyebek között az energiaellátás, a közlekedés, a víz-, erdő- és mezőgazdálkodás mélyreható átalakítására kényszeríti.

Csak az Európai Unióban évente 170–290 milliárd euróra, azaz az unió GDP-jének majd egy százalékára becsülhető az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás beruházási igénye. Óriási és egyre növekvő piacuk, üzleti lehetőségük lesz mindazoknak a gazdaságoknak és vállalkozásoknak, amelyek ezekre az igényekre a legversenyképesebb megoldásokat kínálják. Magyarországnak ebbe a csoportba kell tartoznia, hiszen minden adottsága megvan hozzá. Éppen ezért a dinamikus és minőségi gazdasági növekedésünknek erős támasza lehet a gazdaság klímabarát átalakításában rejlő innovációs és üzleti lehetőségek feltárása és kihasználása.

A gazdasági fejlődést ugyanakkor az éghajlatvédelem követelményével összhangban, fenntartható módon kell megvalósítanunk, ezért a dinamikus gazdasági növekedés fenntartása mellett Magyarország 2030-ra – az Európai Unió vállalásával teljes összhangban – legalább 40 százalékkal tervezi csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990. évi bázishoz képest. Ez az egységnyi magyar GDP előállításához felhasznált üvegházhatásúgáz-kibocsátás 30 százalékos csökkenését eredményezi 2030-ra.

Az éghajlatvédelmi erőfeszítéseinket elsősorban azokra a területekre kell koncentrálnunk, ahol azok a klímavédelem mellett erősítik energiafüggetlenségünket, rezsiköltséget takarítanak meg, vagy egyéb gazdaságfejlesztési haszonnal járnak. Ezért a kormányzati intézkedések gerincét a kibocsátáscsökkentés terén az energiamegtakarítás minden formájának ösztönzése (ezen belül az épületek energiafelhasználásának racionalizálása), a megújulóenergia-felhasználás és a karbonmentes áramtermelés részarányának növelése, valamint a közlekedés zöldítése alkotja.

Már ma is a felsorolt elvekre épülő intézkedések határozzák meg az éghajlatvédelemmel kapcsolatos kormányzati cselekvésünket, és segítenek a klímavédelem látszólag elvont céljának napi hasznosításában, közösségi támogatottságának erősítésében. Az energiahatékonysági programok közül kiemelendő a Lakossági energiahatékonysági hitelprogram, amely kamatmentes hitellel támogatja az épületenergetikai fejlesztéseket és a megújuló energia (napelemek, hőszivattyúk) alkalmazását.

Rövidesen komplex lakossági épületenergetikai felújításokra és a megújulóenergia-források átfogó használatának fejlesztésére (háztáji energiatermelés) is rendelkezésre állnak majd megfelelő ösztönzők. A vállalatok energiahatékonysági fejlesztéseikhez 2017 óta társaságiadó-kedvezményt kaphatnak, s ezt egyre nagyobb intenzitással és tudatossággal veszik igénybe.

A megújuló energia költséghatékony felhasználását minden gazdasági szektorban ösztönözzük. A távfűtött lakások ellátásában a földgázfelhasználás 80 százalékos részarányát 2030-ig 50 százalékos szintre mérsékeljük, döntően a geotermikus energia és a biomassza felhasználásának ösztönzésével.

Villamosenergia-szektorunkban a karbonmentes termelés ma 60 százalékot tesz ki, ebből 50 százalékot a nukleáris, 10 százalékot a megújuló alapú áramtermelés ad. Klímavédelmi szempontból hiteles, az elektromobilitásra építő közlekedészöldítési programot csak akkor tudunk megvalósítani, ha ezt a részarányt a jelenlegi ellátásbiztonság garantálása mellett tovább növeljük.

Az atomerőművi termelés fenntartását szolgáló Paks II. projekt végrehajtása mellett ennek az a kulcsa, hogy megújuló alapú áramtermeléssel szolgáljuk ki a növekvő áramfogyasztást és pótoljuk a piacról lassanként kiszoruló lignitbázisú áramtermelést. E téren a hangsúly a naperőművi fejlesztések mostani dinamikájának fenntartásán és költséghatékonyságának javításán van. Az első, árversenyt célzó megújuló alapú áramkapacitás-létesítési tender még 2019-ben megjelenik. A napelemes fejlesztések május végétől elérhető beruházási támogatása a kkv-szektorban a vállalkozások saját fogyasztásának részleges kiváltását szolgálja majd.

A közlekedés terén – a közösségi közlekedés erősítése mellett – az elektromobilitás fejlesztése, a bioüzemanyag bekeverési részarányának növelése és a helyi tömegközlekedés zöldítése áll klímapolitikánk középpontjában.

Az elektromos gépjárművek vásárlói egyebek mellett adómentességben és 1,5 millió forintos támogatásban is részesülnek. A kormány pedig a közelmúltban döntött arról, hogy elindítja a helyi tömegközlekedésben alkalmazott buszpark elektromos hajtásra történő teljes átállítását célzó programot.

Végezetül az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodási képességünk erősítését szolgáló hazai intézkedések azokra a beavatkozási pontokra fókuszálnak, ahol Magyarország az éghajlatváltozásra legérzékenyebben reagál. Ezek kiemelten a vizeink és termőföldünk védelme, az éghajlatváltozás emberi egészségre gyakorolt negatív hatásainak mérséklése és a kritikus infrastrukturális szolgáltatások szélsőséges éghajlati jelenségekkel szembeni ellenálló képességének növelése.

Reményeim szerint az energiapolitikával integrált, hatásos, költséghatékony, méltányos és együttműködésre építő klímapolitika jövőben kívánatos irányairól folyó párbeszéd a rövidesen társadalmi egyeztetésre kerülő Első éghajlatváltozási cselekvési terv kapcsán kap majd új lendületet.