Csak "fapados" európai útra futja az amerikai üzletembereknek

A nagyvállalati utazásszervezők és a szabadfoglalkozásúak egyaránt trükkök sorához kénytelenek folyamodni, ha a megdrágult euróövezet valamely országába vinne az útjuk. Az utazási szokásokat áttekintve az International Herald Tribune megállapítja, hogy a dollár bizonyos mértékű erősödése alig enyhítette az amerikai utazók gondjait, legyenek azok üzletemberek, vagy szabadságra menő turisták. A költségnyomással szembeni védekezés módja mindazonáltal eltér az egyes csoportok között.

A nagyobb vállalatok – amikor csak tehetik – az Egyesült Államokba teszik át a nemzetközi tárgyalások színhelyét, eközben az európai üzleti partnereik vagy az óvilági érdekeltségeik alkalmazottai számára olcsó amerikai bevásárlási lehetőségekkel is igyekeznek vonzóvá tenni a kiküldetést. Mások bonyolult video-konferencia rendszerek alkalmazásával próbálják pótolni a drága európai utakat. Ha pedig végképp elkerülhetetlen az utaztatás, akkor hetekre előre lefoglalt repülőjegyekkel és szállodákkal próbálják enyhíteni a költségeket. Európában – főleg a roppant drága Londonban – az amerikai üzletembernek egyre gyakrabban kell tömegközlekedésre váltania a taxiról, sokan újra felfedezik a gyaloglást, kötetlenebb programok esetén kerékpárra pattannak.

Korábban számos nagyvállalatnál amolyan ajándék-jellege is volt egy-egy európai kiküldetésnek, most azonban szigorú kalkuláció és mérlegelés előzi meg minden út elrendelését, ennek részeként pontos feladattervet dolgoznak ki, amelyet utólag számon kérnek. Kisebb cégek alkalmazottai, illetve szabadfoglalkozásúak az európai üzleti útjaik során gyakorta csak egy napra tervezik az itt-tartózkodást, más esetekben olcsó panziókban szállnak meg, sőt igyekeznek rég elfeledett óvilági rokonokkal is kapcsolatokat keresni. Ez utóbbihoz fölöttébb gyakorta folyamodnak turisták.

Az amerikai utazási kedv a nagyvállalati kiküldetési formák mellett is széles körben csökkent, amit európai szállodák és globális hotelláncok itteni érdekeltségei egyaránt jeleznek. A gazdasági helyzet romlása, illetve a foglalkoztatás növekvő bizonytalansága tovább fékezi az utazási és az utaztatási hajlandóságot. Az Európából elmaradó tengerentúliak helyét – a drágább szálláshelyek kategóriájában – kezdik átvenni a gazdag oroszok és a közel-keletiek. Emellett az Óvilágon belüli, erős idegenforgalom is szavatolja a szállodák kihasználtságát.