Mint elhangzott, a tőkepiacokon jegyzett vagyoneszközök, részvények és kötvények árát nem tudjuk megjósolni. Azonban léteznek előrejelzési módszerek arra nézvést, hogy mekkora kilengésekre, volatilitásra kell számítanunk az árfolyamokban. Normális esetekben ez lehetővé teszi a kockázatok előzetes felbecslését. De vajon mennyire alkalmazhatóak ezek a módszerek olyan rendkívüli helyzetekben, mint a tavaly őszi pénzügyi összeomlás? Miért nem jelezték előre a modellek a válságot? Miben kell változtatnunk a kockázatokhoz fűződő viszonyunkban a mielőbbi kilábalás érdekében?
A volatilitás a pénzpiacok természetes reakciója a jövőbeni árakat és hozamokat potenciálisan érintő kedvező vagy éppen negatív hírekre. A magas volatilitás azt tükrözi, hogy fontos hírekből egyszerre egy csokorra való jelenik meg. A válság kitörésének heteiben a rövid, egy és tíz napos volatilitás-előrejelzések pontosan működtek. Azonban a korábbi kockázat-szegény időszakban sok befektető ennél jóval hosszabb távra kötelezte el magát, az alacsonynak kalkulált pillanatnyi kockázatra építve.
A hamis biztonságérzetet erősítette a különböző biztosítási ügyeltek elterjedése is, amelyek keretében egy meghatározott összegért a biztosító átvállalta a hitelek kockázatát. A magánszektorban számos gazdasági döntéshozó személyesen is a magas kockázatvállalásban volt érdekelt – például a bankok bónusz-rendszerei miatt. Senki sem készült fel arra, hogy a kockázati besorolások hirtelen változhatnak.
Amikor ez megtörtént, pozícióik hirtelen magas kockázatúakká változtak, és csak jelentős veszteséggel lehetett zárni őket. Ekkorra a pozíciókra kötött biztosítások is értéktelenné váltak, mert kiderült, hogy maguk a biztosítók is tőkehiányosak voltak. Az opciós piacok és több elemző – köztük Engle – előre jelezték a volatilitás várható emelkedését, azonban a kockázatszámító módszerek bajosan tudják csak beépíteni az ilyen típusú információkat.
Mára állandósulni látszik a hosszú távú kockázatok magasabb szintje. Ez megváltoztatta a befektetői magatartásformákat is. A pozíciók kockázatait arany, államkötvények, vagy magas besorolású vállalati részvények vásárlásával ellensúlyozzák. A befektetők rövidebb távra terveznek, hamarabb hajlamosak kiszállni meglévő pozícióikból. Ez növeli a pánikszerű eladások előfordulásának esélyét.
Engle szerint a kilábalást a kockázathoz való viszony újragondolása hozhatja el. A jelenlévő csábítás ellenére sem szabad visszatérni a válságot megelőző működéshez: szigorúbb, globálisan összehangolt pénzügyi szabályozásra van szükség, erősebb intézményekkel. Rendszerszintű kockázatot jelenleg a háborúk, a terrorcselekmények esélye és a globális felmelegedés várható nehézségei jelentenek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.