K+F-ben utazik? Az ablakon kopogtathat a NAV

Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának igazgatója elmondta: jelenleg a K+F projektek dokumentálásának mikéntjét nem határozzák meg a jogszabályok, azonban az adózónak világosan alá kell tudnia támasztania azon projektjeinek K+F jellegét, amelyre tekintettel adó- vagy adóalap kedvezményt vett igénybe. A megvalósított projekt K+F jellegének alátámasztására mindenképpen érdemes készíteni egy részletes dokumentációt, amelyben a cég bemutatja, hogy az adott évben elvégzett tevékenységei miként felelnek meg a K+F minősítésre vonatkozó kritériumrendszernek, és a kapcsolódó költségek milyen formában, illetve mekkora összegben vehetőek figyelembe mint K+F adó- vagy adóalap kedvezmény.

Az igénybe vehető K+F kedvezmény összegét jellemzően az adott adóévben elvégzett K+F tevékenység közvetlen költsége határozza meg. Emiatt az elvégzett K+F tevékenység megfelelő dokumentálása mellett az adózónak elkülönítetten kell gyűjtenie a K+F tevékenység érdekében felmerült minden olyan költséget, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy az egyes K+F projektjeihez kapcsolódik. Az elkülönített számviteli nyilvántartás formája az adózó saját tevékenységéhez illeszkedve szabadon alakítható ki, azonban elkészítése megkerülhetetlen, mivel ennek hiányában nem támasztható alá a kedvezmény igénybevételének jogszerűsége. Az elkülönített számviteli nyilvántartás alapján gyűjtött költségeket érdemes a már említett K+F dokumentációban is szerepeltetni, és az elvégzett K+F feladatokhoz hozzárendelni. Fontos továbbá, hogy a társaságok egyéb számviteli dokumentumai (pl. önköltség-számítási szabályzat, számviteli politika, kiegészítő melléklet) szintén összhangban legyenek az igénybe vett K+F kedvezményekkel.

Mivel a K+F adókedvezmények számítása során a nem K+F-nek minősülő tevékenységek közvetlen költsége nem vehető figyelembe, kulcsfontosságú a K+F körébe sorolandó, és az abba nem tartozó tevékenységek elhatárolása. Ennek az elhatárolásnak az egyik alapvető értékelési szempontja, hogy a K+F tevékenység eredményeként létrejövő ismeretben fellelhető-e az újszerűség.

Fontos, hogy a K+F minősítés kapcsán elérhető szakirodalom szerint a K+F tevékenység eredményének vizsgálatakor nem a szabadalmi eljárások során vizsgált újdonságot kell keresni, hanem a vizsgált eredménynek az újszerűség kritériumának kell megfelelnie. Újszerű az a megszerzett tudás, amely nem nyilvánvaló egy olyan személy számára, aki az érintett területnek az alapvető tudományos és technikai ismeretanyagában jártas. Sajnos gyakran keveredik az „újszerűség” és az „újdonság” fogalma, pedig tartalmilag eltérő fogalmakról van szó, amelyeket a projektek kutatás-fejlesztési jellegének megítélését végző Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) is elkülönít minősítési eljárása során.

Annak eldöntésére, hogy egy jövőbeli projekt vagy projektrész K+F projektnek minősül-e, és ha igen, akkor milyen arányban jelennek meg benne a K+F tevékenységek különböző típusai (alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés), továbbá, hogy a projekt „saját tevékenységi körben végzettnek” minősül-e, arra a cégek által benyújtott kérelem nyomán az SZTNH a magyar (adó)hatóságokra is kötelező erővel bíró határozatot hoz. Lehetőség van ugyanakkor folyamatban lévő, illetve múltbéli K+F projektek utólagos minősítésre is. Az SZTNH ezekben az esetekben egy úgynevezett szakértői véleményt bocsát ki, amely ugyan nem bír kötelező erővel más hatóságokra nézve, ám mégis nagy biztonságot jelenthet egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során a vizsgált tevékenység K+F jellegének alátámasztásakor.

A K+F-nek minősülő projektek/projektrészek leválasztásánál fontos kérdés, hogy a K+F folyamat időben meddig tart, így a fejlesztési folyamat során meddig tekinthetők az elvégzett tevékenységek kutatás-fejlesztésnek. Ennek során a kísérleti üzem és a próbagyártás folyamatát érdemes megvizsgálni, majd kijelölni a K+F folyamat végét, amely gondos mérlegelést igényel. A kísérleti üzem K+F-nek minősítése kapcsán fontos kiemelni, hogy amíg az adott termék, vagy szolgáltatás fejlesztése nem tekinthető befejezettnek és így a kísérleti üzem elsődleges célja nem kereskedelmi jellegű, hanem a még fennálló tudományos, technológiai bizonytalanságok feloldása, addig elvileg teljesen közömbös, hogy a termékeket részben vagy akár egészükben eladják, így abból akár bevétele is származhat az adózónak. A próbagyártás az új termékek gyártásbeindítási szakasza, mely általában nem tekinthető kutatás-fejlesztésnek, kivéve, ha új termelési és műszaki megoldásokkal (pl. visszacsatoló kutatással) jár, mert ebben a szakaszban a fő cél már nem a termék további fejlesztése, hanem az üzemszerű termelési folyamat beindítása.