Ausztrália a cukrát, Kanada a tejét félti

Csaknem tízévnyi egyezkedés után sorsdöntő szakaszukba értek a csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezet (Trans-Pacific Partnership, TPP) kialakításáról folyó tárgyalások, de a miniszterek nem jutottak egyezségre az utolsónak szánt ülésen Hawaiin, így a hónap végén alighanem újabb fordulót tartanak. Az amerikai kormányzat még az ősszel szeretné lezárni a tárgyalásokat, hogy a kongresszus elé terjeszthesse a szöveget, máskülönben a jövő évi elnökválasztási csatározások miatt halasztódhat a megállapodás véglegesítése.

A csendes-óceáni térségben tizenkét ország egyezkedik, s a kereskedelem meglódítása mellett a cél az is, hogy Kína vezető szerepét mérsékeljék, kiegyensúlyozzák a térségben. Az észak-amerikai kereskedelmi övezethez (NAFTA) tartozó Egyesült Államok, Kanada és Mexikó mellett még kilenc ország, Ausztrália, Brunei, Chile, Japán, Malajzia, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnam vesz részt a globális GDP negyven százalékát képviselő térség kereskedelmi rendszerének újjászervezésében. Ha sikerrel járnak, olyan alkura üthetnek pecsétet, amilyenre nem akad példa az elmúlt két évtizedben.

A július végi hawaii ülésen egyébként Vietnam lezárta a kétoldalú megbeszéléseket a többiekkel – augusztus elején pedig szabadkereskedelmi megállapodás írt alá az Európai Unióval –, ám főként két ország makacssága miatt nem sikerült tető alá hozni az egyezményt. Ausztrália sokkal több cukrot szeretné exportálni az Egyesült Államokba, s elutasította azt az amerikai ajánlatot, hogy évente 152 ezer tonnát szállíthasson. Célja az, hogy a bevihető mennyiség 500 ezer tonnára emelkedjék. Az amerikai édesipar támogatja az ausztrál kérést, de az amerikai cukortermelők elutasítják azt. Az ausztrál kormány természetesen megelégedne azzal is, hogy a cukor iránti kereslet növekedésének megfelelően bővüljön kivitele az Egyesült Államokba.

Az októberben választási erőpróba elé néző Kanada a védővámokkal körülbástyázott tejiparát félti a versenytől, s egyelőre nem hajlandó engedményekre, bár elvileg késznek mutatkozik arra is, hogy a termelőket valamilyen javadalmazásban részesítse az elszenvedett veszteségekért.

Hasonló aggályokkal állt elő Új-Zéland is. A megoldandó kérdések közé tartozik az is, vajon mennyi ideig részesítsék szabadalmi oltalomban az innovatív gyógyszereket, s még tart a vita a gépjárművek származási helyének meghatározásáról, amely a vámok kivetése, illetve megszüntetése miatt fontos téma. Japán gyártók rengeteg Thaiföldön készült alkatrészt építenek be, s ha szigorúan alkalmaznák a szabályt, akkor meg kellene szakítania a gyártási láncokat.

Elnökségének megkoronázásaként tekintene Barack Obama a TPP-re, igaz, ebben a törekvésében inkább támogatják a republikánusok, mint a demokraták. Utóbbiak közül például a befolyásos Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátorok az amerikai munkahelyeket féltik, s környezetvédelmi szempontból is fenntartásaikat hangoztatják. Elnökjelöltként Hillary Clinton is mérsékelt lelkesedéssel beszél a készülő alkuról. A nagyvállalatok viszont óriási lehetőséget látnak a csendes-óceáni kereskedelemben, valamint abban, hogy a térségben gyártott áruk vámmentesen juthatnak be az amerikai piacra.

A nyár elején éles politikai összecsapások után a republikánus többségű kongresszus megadta Obamának az esélyt, hogy gyorsított eljárásban bírálják majd el az új kereskedelmi szabályokat. A törvényhozás elfogadhatja vagy elutasíthatja a szerződést, de nem változtathat majd a szövegen. Az elnök azzal érvel, hogy egyenlőbb feltételek mellett folyhat a kereskedés ebben a hatalmas régióban, miután a munkaügyi, környezetvédelmi és termékszabályozásokat is összehangolják. Az amerikai kivitelnek 44 százaléka irányul ebbe a csendes-óceáni övezetbe, a mezőgazdasági exportjának pedig 85 százaléka.