Szankciókkal szigorít az EU

Az Európai Unió felfüggesztheti az esedékes közösségi támogatások folyósítását azoknak a tagállamoknak, amelyek megszegik a stabilitási és növekedési paktum szabályait, s letét elhelyezésére kényszerítheti azokat. Tegnapi állásfoglalásában többek között az ezekkel kapcsolatos javaslatait ismertette az Európai Bizottság. A Brüsszelben közzétett, hat lépést előrevetítő dokumentum gyakorlatilag az első végrehajtási eszközcsomagja annak az EU vezetői által elfogadott programnak, amelynek célja az integráció erőteljesebb gazdasági irányításának a biztosítása, a mostanihoz hasonló válsághelyzetek megelőzése és a költségvetési fegyelem helyreállítása.

„A fiskális politika területén erősödni látszik a szupranacionális szint; ha komolyan vehetjük a jelenleg 750 milliárd eurós lehetőség megteremtését a tagországi finanszírozás számára, akkor természetesnek kell lennie, hogy a fiskális szolidaritás mellett erősödik a számonkérés, és a büntethetőség valódi büntetéssé válhat” – kommentálta a bizottsági állásfoglalást Rácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója. Szerinte a 2008. ősz óta tartó válságban megkérdőjeleződött az eurózóna egész szabályrendszere és 2010 tavaszától elsősorban angolszász elemzők tollából magának az eurónak a tartós léte is. Egyrészt ez indokolja az eddigieknél szigorúbb és szélesebb körű fellépést. Másrészt az, hogy az euróövezet 16 és az EU 27 tagállamában egyaránt olyan fiskális politikai nehézségek merültek fel, amelyek kezelése a korábbi szabályok alapján lehetetlen.

Az államadósság számításába a jövőben például a közszférán kívül figyelembe veszik a magánszektor eladósodottságát is. Ez a nemzetgazdasági rizikó megítélését segíti elő. Olaszország nyilván örül ennek a változásnak, hiszen így az államadóssága relatíve kisebbé válik. A makrogazdasági rizikó másik része a versenyképesség, ennek vizsgálatával kiegészül az államháztartás elemzése. A mediterrán eurózóna-tagországok problémái a folyó hiány finanszírozási nehézségein túl éppen a versenyképesség kérdéseivel függnek össze. Végül az, hogy a tagországi költségvetéseket a pénzügyminiszteri Ecofin-tanács a nemzeti parlamenti jóváhagyás előtt megvizsgálhatja, Rácz Margit szerint kettős eredménnyel járhat: „egyrészt nehezebb lesz a tagországi politikai elitnek túllépni a tervezett hiányt, másrészt ezáltal fel lehet hívni a figyelmet a rejtett feszültségekre is”.

„Bár jó irányba mutatnak, a helyén kell kezelni ezeket az intézkedéseket; óriási felzúdulást váltana ki, ha például a mezőgazdasági támogatásokat nem fizetnék ki” – jegyezte meg Csaba László közgazdász, egyetemi tanár. Szavaiból kitűnt, hogy történhet bármi, változatlanul mélyen hisz az európai integráció rendszerének működő és önhelyreállító képességében. Szerinte mindig számításba kell venni, hogy egyfelől erős érdekek szólnak a közös piac és a valutaövezet megőrzése mellett, másfelől nem finanszírozzák majd azokat a tagállamokat, amelyek nem felelnek meg a piacok elvárásainak. VG

- A makrogazdasági egyensúlyhiányok korai felismerése, elkerülése vagy korrigálása

- A strukturális reformok nyomon követése (az EU2020 stratégiával összhangban)

- A nemzeti költségvetések felügyelete (deficit, államadósság)

- Szankciók és ösztönzők (pl. mezőgazdasági és kohéziós támogatások felfüggesztése)

- A makrogazdasági egyensúlyhiányok korai felismerése, elkerülése vagy korrigálása

- A strukturális reformok nyomon követése (az EU2020 stratégiával összhangban)

- A nemzeti költségvetések felügyelete (deficit, államadósság)

- Szankciók és ösztönzők (pl. mezőgazdasági és kohéziós támogatások felfüggesztése)-->