Az IMF-EU megállapodás: megszorítások nélkül nincs megállapodás
Már nem csak a szakértők, hanem a kormány részéről is konszenzus van abban, hogy megállapodás-kényszer van az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutalappal (IMF) a pénzügyi segítség érdekében. Az ehhez vezető úton, láthatólag vannak viták és politikai hovatartozástól függő érdekellentétek. Jelenleg – véleményünk szerint túl hangsúlyosan – csak a megállapodás egyik szegmenséről beszélnek, a politikai, jogi feltételrendszerről. Azaz, hogy mi lesz a vitatott sarkalatos törvényekkel, milyen módon kell például kompromisszumot kötni a Nemzeti Bank kapcsán. Ugyanakkor van a lehetséges megállapodásnak egy másik, legalább ilyen komoly szelete, ez pedig a költségvetési hiány elvárt szinten tartása – mutatnak rá a Policy Agenda elemzői.
Ennek fő oka, hogy az EU előfeltételként szabta, hogy ezekben az ügyekben a kormánynak meg kell hátrálnia, különben semmiképpen sem juthat pénzügyi segítséghez. Ezért természetesen a kormánypártok energiáit is leginkább ezek az ügyek kötik le, miközben arra vonatkozólag nem lehet semmilyen forgatókönyvet sem látni, hogy milyen módon áll majd össze a 2013-as költségvetés. Azt egyértelműen látni kell, hogy komoly nehézségek lesznek már az ez évi (a 2012-es) költségvetés teljesítésével is – várhatóan pótköltségvetés készítésére kényszerül majd a kormány már tavasszal – vélekednek a Policy Agenda elemzői. Hozzáteszik, a várhatóan feltételként szabott 3 százalék alatt hiányhoz pedig még nehezebb út vezet és komoly, nagyon gyors átalakításokra lesz szükség, nyilvánvalóan a kiadási oldal szigorításával elkezdve.
„Álláspontunk szerint a politikai és a költségvetési kérdések közül az első megoldása – a politikai – talán könnyebbnek, a lakosság számára mindenképpen fájdalom-mentesebbnek tűnik. Könnyű belátni ugyanis, hogy a valós gazdasági és szociális megszorítások, azaz a nagy ellátórendszerek átalakítása, a szociális ellátások további célzottabbá tétele, a közlekedési rendszer átalakítása, sokkal inkább érezhető lesz az emberek számára, mint például az, hogy jegybanknak éppen hány alelnöke van” – áll az elemzősben.
Első forgatókönyv a megegyezésre: teljes fordulat, de milyen áron?
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a kormány egy politikailag is vállalható kompromisszumot próbál kötni a gazdasági vállalások mellett. A politikai kérdésekben gyors konszenzust kell találnia, majd megpróbál túljutni a hitelképességi vizsgálaton: azaz igyekszik bebizonyítani, hogy az ország gazdaság alapjai jók, ezáltal a következő évekre vázolt hiánypálya tartható, így az ország képes lesz hiteleit folyamatosan törleszteni. Miután már most kisebb gazdasági növekedéssel számol a kormány, mint amikor a 2012-es és azt követő évek költségvetési kereteit meghatározta 2011 őszén, ezért bizonyosan komoly kiigazításokra lesz szükség.
A jövő évi, már most feltételezhető további kiigazítások mértéke a Policy Agenda számításai szerint elérhet a GDP 2%-át, mintegy 500-550 milliárd forintot. Azaz ekkora összegben vagy növelni kell a bevételeket, vagy csökkenteni a kiadásokat. Egy ekkora mértékű kiigazító csomag pedig csak akkor valósítható meg, és feltehetően ez feltétele lesz a hitel-megállapodásnak is, ha a csomag jogszabályi elemeit nyár elejéig egy előre rögzített menetrend szerint elfogadja az Országgyűlés, illetve a kormány. Ebben az esetben válhat lehetségessé, hogy nem csak elméleti szinten látják majd a piacok azt, hogy Magyarország képes működését egy hosszútávon is fenntartható, stabil pályára állítani.
Természetesen ennek a forgatókönyvnek nagyon komoly veszélye a kormánypártok számára, hogy jelentős társadalmi csoportokat veszítenek el a megszorítások miatt. Egy a választók megértésére számító logikus, racionális kommunikációval mérsékelheti a politikai veszteségeit a Fidesz. Ezen lépések túléléséhez persze bármilyen kommunikációt is választ, komoly „véráldozatokkal” kell számolnia a kormánypártoknak, hiszen teljesen hátat kell fordítaniuk eddigi politikájuknak, a „szabadságharcos” karakternek.
Második forgatókönyv a megegyezésre: a „Trianon-szindróma”
Ez a forgatókönyv alapvetően azonos az elsővel, csak ebben az esetben a kormánypártok meg sem próbálják ezt racionális alapon elfogadtatni a választókkal. Inkább egy olyan helyzetet teremtenek, hogy az országra kényszerített helyzetnek állítják be a gazdasági és politikai korrekciós lépéseket, és ennek kapcsán megnevezik az általuk vélt felelősöket (nemzetközi tőke, a bankok, a multik, az előző kormányok, stb.). Ez a lépéssorozat arra tenne kísérletet, hogy érzelmi alapon megőrizze a kormánypárti szavazókat, és egyben a kikényszerített lépések felelősségét megpróbálja eltolni magától – vélekednek a Policy Agenda szakérői.
Egy ilyen politikai szcenárió egy befele forduló, a nemzetközi környezetre ellenségesen tekintő világot eredményezne, amelynek gazdasági hatásai is gyorsan mérhetőek lennének, azaz teljesen elszigetelődnénk Európától minden tekintetben. Ráadásul a kormány ebben az esetben a Jobbik politikai útjára lépne, amely azt eredményezné, hogy a Fidesz is a „jobbszélre” sodródna, azaz a politikai centrum teljesen kiürülne, a demokratikus értékrend háttérbe szorulna – hangsúlyozzák.
Harmadik forgatókönyv: csőd és irracionalitás
Ez az eset az irracionalitások világát eredményezheti. A Policy Agenda elemzőinek véleménye szerint azonban egyelőre még ennek van messze a legkisebb esélyese, mivel az eseményeket befolyásoló szereplők közül senkinek sem állhat ez érdekében. E forgatókönyv ugyanis azt feltételezi, hogy nem lesz képes Magyarország megállapodást kötni az IMF-EU-val, és ez által már ez évben finanszírozási nehézségek, majd rapid alternatív útkeresés zajlik majd. Ennek vége egy államcsőd, amelynek hatásai felmérhetetlenek. Az idő múlása azonban sürgető, hiszen a több fronton zajló politikai csata fokozza a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Vagyis minél gyorsabban meg kell tudni nyugtatni a külső és belső piacokat, hogy e fenyegető veszély ne is kerülhessen szóba.
Csak a megállapodás lehet a cél
Jelen pillanatban az látszik reálisnak, hogy az első forgatókönyvet hajtja végre a kormány, azaz racionális politikai üzentetekkel igyekszik elfogadtatni a megállapodásból adódó kényszereket a magyar választókkal. Természetesen nagy kérdés, hogy ehhez milyen belső hitelesítő lépéseket kell tennie és milyen időzítéssel a kormánynak. Ugyanis, ahogy növekednek az eurózóna tagállamainak nehézségei, úgy várható, hogy kevesebb erő és figyelem fordítódik Magyarország problémáinak megoldására. Ma még nem látható ugyanis, hogy mikor van az a pont, ami után hiába a felek megegyezési igénye, a piaci bizalom már nem lesz helyreállítható, és a segítségül adható források is jelentős mértékben lecsökkenhetnek, zárul az elemzés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.