Harcok árán lehet érvényesülni az EU-ban

Bár sokan azt gondolják, milyen jó annak, akinek sikerült valamelyik EU-tagországban állást kapnia, hiszen így lehet nyelvet tanulni, pénzt keresni és kapcsolatokat építeni, ám ez nem egészen így van. Azzal nem számolnak az emberek, hogy a külföldi munkavállalás milyen napi küzdelmekkel jár. Az EU polgárai ugyanis általában nem, vagy csak kevéssé ismerik Magyarországot, így a tőlünk - vagy más volt szocialista országból - érkezőt fenntartásokkal, előítélettel fogadják, s igen hosszú időre van szükség, amíg bizonyítani tudjuk, hogy érünk anynyit, mint kinti társaink. Így foglalja össze többéves tapasztalatait Kormány Balázs, a Hotel Ibis Centrum igazgatója, aki több évet dolgozott Nagy-Britanniában szállodaigazgatóként. Mint mondja, közel egyéves kemény munka kellett ahhoz, hogy a helyi emberek elfogadják.

Egy pályázatot megnyerve sikerült kikerülni a szigetországban, ahol a feladat egy 88 szobás Ibis hotel megnyitása volt Coventry városában, amely egy 300 ezer lélekszámú kisváros. Bár ilyen feladatom már volt itthon - a 130 szobás Mercure Duna nyitása -, kint mégis más volt ez a munka - emlékezik viszsza a nagy erőpróba kezdetére. Bár a magyar szállodaipar már az elmúlt évtizedekben sokat tanult, vett át a nyugati gyakorlatból, mégis sok újdonságot kellett megtanulni, átvenni. A magas szintű nyelvtudás alapkövetelmény már induláskor, de egészen más a napi munka gyakorlata.

Például a napi működéshez szükséges alapanyagok, eszközök rendelésének gyakorlata egészen más kint, mint idehaza. De nagyon gyorsan meg kellett tanulni a partnercégek, a szállítók nevét, róluk a legfontosabb tudnivalókat. A munkát ugyanis már az első naptól százszázalékosan kellett teljesíteni. Arra senki sem volt tekintettel, hogy az új vezető külföldről érkezett és még nincs tapasztalata, helyismerete. A szállodavezető napi munkája is eltér a nálunk megszokottól, hiszen az igazgató például aktívan részt vesz az üzemeltetésben. Így ha kiégett egy villanykörte, vagy ha egy szobában csöpögött a vízcsap, akkor ezeket az apró munkákat akár az első számú vezetőnek is meg kell tudni javítani. De a recepció vagy az étterem munkáját is illett ismerni. Ha valaki hiányzott a létszámból, akkor az igazgató más megoldás hiányában maga csinálta meg a műszakot. Mindezt tudni, ismerni kellett, hiszen kint - eltérően a magyar gyakorlattól - nincs túl nagy presztízse a szállodaiparban dolgozni. Éppen ezért a hotelekben nagy a fluktuáció, így a betanításban, de a helyettesítésben is alapvető szerepe van az igazgatónak. Ott aki már egy évet eltölt egy szállodában, az megbízható, hűséges embernek számít. Ám a szakmai munkán túl is sokat kellett tenni ahhoz, hogy a helyiség vezető személyiségei elfogadjanak. Egy év után a város idegenvezetője lettem, majd felvettek a Common Purpose nevű szervezetbe, aminek a város legjelentősebb cégeinek és intézményeinek vezetői voltak tagjai. Talán furcsa, de Angliában illett belépni a helyi golfklubba ahhoz, hogy ne rekesszem ki magamat a társaságból. S rendszeresen el kellett járni pubokba is, ami az ottani társasági élet központja volt. S mindez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy befogadjanak, ehhez meg kellett tanulni a társalgás alapjait is. Ismerni kellett a napi sajtót, kellett rendszeresen nézni a televízió legfontosabb műsorait, s persze illett szépirodalmat is olvasni - mondja Kormány Balázs. Bár a hazai szállodaipar sok dologban már hasonlít az EU gyakorlatához, szemléletében azonban még sok mindenben más, hiszen nálunk még uralkodik az tekintélyelvű irányítás. Ám a kinti tapasztalatokat az irányításom alatt működő szállodában gyakorlattá téve azt tapasztalom - mondja -, hogy munkatársaim szemében nagyobb a tekintélyem. Tisztelnek azért, mert el tudok látni feladatköröket a szállodában, és nem csak az irányítást tartom munkámna