Turisztikai képviselők találkozója Bécsben

Az EU-tagországok turisztikai képviselői találkoztak a közelmúltban a csatlakozók szakembereivel, s áttekintették - egyebek mellett - az ágazat fejlesztésének aktuális kérdéseit, a fejlesztés fő irányait, az oktatás és minőség helyzetét.

Mint az egyes államok szakembereinek tájékoztatóiból kiderült, az országokban hasonlóak a fejlesztés lehetőségei, hiszen az egészség-, a wellnessturizmus, a kulturális és természeti örökségen alapuló kínálat szinte mindegyik országban elsőbbséget élvez. Így a következő években szükség lesz az együttműködésre, ami enyhítheti a kiélezett konkurenciaharcot.

Ausztriában - a fenntartható fejlődés érdekében - a civil szervezetek, szerveződések együttműködnek a kormányzati hivatalokkal. Elkezdődött egy mutatószámrendszer kidolgozása, amely a turizmus fenntarthatóságával kapcsolatban szolgáltat majd adatokat. Így például számba veszi a turisták által igénybe vett közlekedési módokat, a környezet használatát, figyelemmel kíséri a turisztikai szolgáltatók - szállodák, éttermek - hulladékkezelési módjait, a vendégforgalom vízszenynyezésre gyakorolt hatását, az ágazat foglalkoztatásban betöltött szerepét. Több, kormányzati szinten is támogatott program keretében nyílik lehetőség arra, hogy a szolgáltatókat a környezetbarát megoldások alkalmazására ösztönözzék. Ausztriában fontos feladatnak tartják mind a bel-, mind a külföldi turisták szemléletformálását, a környezettudatosabb turizmus elterjesztése érdekében.

Ausztriában egyébként az ágazat gazdasági hatását szatelit számlarendszerrel mérik. E szerint 2001-ben a turizmus közvetlen és közvetett bevételei a GDP 9,5 százalékát tették ki. A szabadidő-gazdasággal együtt pedig ez az arány eléri a 18 százalékot.

Jelenleg nincs egységes szálláshely-minősítési rendszer az EU-ban. Míg például Ausztriában ez önkéntes alapon történik, addig Magyarországon és Lengyelországban ezt közigazgatási határozattal kívánják megoldani. Jelenleg már folynak az egyeztetések egy egységes rendszer létrehozásáról, ám szakemberek szerint ennek kevés az esélye. Ennek több oka is van, amelyek közül fontos, hogy - Finnország kivételével - minden tagországnak van nemzeti szinten saját minősítési rendszere, költséges lenne az alkalmazás, és jelentős adminisztrációs terhet is jelentene. Félő, hogy egyes országokban a közös követelményrendszer alacsonyabb színvonalú lenne, mint a nemzeti szabályozás.