Tisztán optikai az átvitel

A fejlesztési tervekről az NLR először szeptember 16-án számolt be, november 18-án pedig azt közölte, hogy kiépült a rendszer első, Chicago és Pittsburgh közötti szakasza. A rendszer jelentőségét elemezve a konzorcium egyik vezetője kijelentette, hogy ugyanazt a szerepet akarják betölteni, amit a ma ismert internet előtti kutatási kezdeményezések: a technológiát minél előbb át kívánják adni kereskedelmi hasznosítás céljára, hogy abból új piacok és szolgáltatások nőhessenek ki.

Magáról a kísérleti fázisról az NLR kijelentette, hogy abban három résztudomány képviselői fognak együttműködni: számítástudományi szakemberek, az osztott rendszerekkel foglalkozó kutatók és a hálózati elvek tökéletesítésén munkálkodó fejlesztők. A közvetlen cél pedig az, hogy egyetlen rendszerben tudják egyesíteni a csomagkapcsolt - internetprotokoll - alapú kommunikációt és az egyes fényhullámhosszok rugalmas felhasználásán alapuló technikát.

Miközben azonban a fejlesztés céljairól számos részletet tettek közzé, a rendszer majdani működéséről alig van információ. Azt pedig a munkák mostani fázisában szinte lehetetlen kibogozni, hogy a lakossági-fogyasztói kör milyen új szolgáltatások mely időrendben való megjelenésére számíthat. Ennek megítélésében jobbára csak korábban ismertetett műszaki elvekre és megoldásokra lehet hagyatkozni.

Az új generációs távközlési rendszer működését illetően már évek óta egyetértenek a szakértők abban, hogy az egyes fényhullámhosszok felhasználásának kitüntetett szerepe lesz. Publikációk már két évvel ezelőtt utaltak arra, hogy az átvitelre felhasználható fény spektrumában több mint száz olyan hullámhosszt lehet elkülöníteni, amelyet más-más információtartalommal lehet az optikai szálon átküldeni s a kábel másik végén szétválasztani. A nagy terv az évtized végén született, hogy az eltérő színű fényimpulzusokat a csomópontokban ne kelljen ismét visszaalakítani elektromos jelekké, hanem változatlan formában - miniatűr tükrökkel - irányítsák őket más-más irányba, hogy nagy hatékonysággal működtethető, térhálós (smashed) optikai hálózati elrendezést lehessen kialakítani. Az évtized fordulójának tájékán a távközlési szaksajtó tele volt jelentésekkel arról, hogy az átvitelt jelentősen lassító, csomóponti "optikai-elektromos-optikai" átalakításokat ki lehet iktatni, mert készen vannak a megoldások a végponttól végpontig tartó optikai átvitelre.

A Nortel az évtizedforduló tájékán vett meg egy korábban ismeretlen kis céget, amelynek volt egy terméke a csomópontokban szétbontott fényszínek kis tükrökkel való eltérítésére és más-más irányba való továbbítására. Ugyancsak ekkor mutatta be a maga hasonló konstrukcióját a Lucent cég, amelynek a "LambdaRouter" fantázianevet adta. A különféle szakpublikációk szerzői egymásra licitáltak annak méltatásában, hogy a nanotechnológiának köszönhetően elérhetővé váltak olyan mikroelektro-mechanikai (MEMS) eszközök, amelyek lökést adnak az optikai átvitel fejlesztésének. Bár a Lucent termékéből kísérleti célra vett prototípust néhány távközlési szolgáltató, az utóbbi időben azonban semmi hír sincs az alkalmazásukról.

Ez az a pont, ahol a National LambdaRail bejelentése hagy némi hiányérzetet. Miközben senki sem vitatja a terv jelentőségét, az eddig közzétett anyagok semmit sem árulnak el arról, hogy a kritikus kapcsolási műveleteket miként fogják végrehajtani. Elvileg lehet alkalmazni a már néhány éve ismert tükrös kapcsolókat, de vannak olyan hírek, hogy egy fénytörési (refrakciós) technikához folyamodnak. Szóba jöhetnek olyan készülékek (add-drop multiplexerek), amelyek a továbbított fényhullámhoszszokból kiválasztanak egyeseket, amelyek helyére másokat ültetnek az optikai adatfolyamba. Lehet használni különlegesen nagy sebességű elektronikus kapcsolókat, ha vállalják az optikai jelek visszaalakításával járó időveszteséget. A lambdák rugalmas kezeléséhez utóbb már rendelkezésre áll egy új találmány, a hangolható (tunable) lézer, amely alkalmas a kibocsátott fényhullámhosszok folytonos változtatására. Mindezen technikák alkalmazását azonban az amerikai hálózatfejlesztés jelenlegi fázisában még meglehetősen sűrű homály borítja, amellyel szemben csak egyetlen világos támpont kínálkozik: a nagy sebességű, végponttól végpontig tartó optikai hálózatok jönnek, mégpedig megállíthatatlanul.