Tízszer annyi kartondobozt használunk évente, mint ahány ember él a Földön

Az első kartondobozt 1817-ben készítették el, ami akkoriban luxuscikkek csomagolására szolgált és kifejezetten tartósra tervezték. Megjelenése óta jelentős átalakuláson ment keresztül a csomagolóipar. Manapság már meglehetősen mindennapi anyag a hullámkarton, és a fenntarthatóság jegyében sokkal inkább fordul az ipar az újrahasznosítható, és lebomló változatok felé. Ezek, mint csomagolás többnyire csak egyszer használhatóak fel, de papírként többször is újrahasználhatóak.

Becslések szerint az emberiség éves szinten 80 milliárd hullámkartondobozt használ, ami tízszerese a világ lakosságának. Ugyan a koronavírus-járvány visszavetette a kiskereskedelmi értékesítést, jelenleg fellendülés figyelhető meg a piacon, és folyamatosan javuló tendenciát jósolnak a szakértők. 2023-ban 165 millió tonna hullámkartont gyártottak le, ez a szám 2029-re akár 190 millió tonnára is nőhet.

Az egyanyagú csomagolások nagy előnye, hogy könnyen újrahasznosíthatóak, ugyanakkor kevésbé strapabíróak, így rövidebb az élettartamuk. Létezik olyan technológia, amely lehetővé teszi az ipari hulladék felhasználását, egy másik segítségével pedig erősített hullámkarton készíthető. Ilyenek a különböző bevonatok, amik lehetővé teszik, hogy a csomaglás többször is használható legyen, akár szállításhoz is.

A világ papírfelhasználásának igen nagy hányadát a kartoncsomagolások teszik ki. Számokban ez azt jelenti, hogy a 2023-ban legyártott nagyjából 183 millió tonna alappapírból 165 millió tonnányi mennyiséget használnak fel hullámkarton készítéséhez. Becslések szerint 2029-re akár 190 millió tonna volumenű is lehet. Ez bizonyítja, hogy a hullámkartonipar törekvései a minél szélesebb körű felhasználhatóságért nem eredménytelenek. Az élelmiszeriparban egyre nagyobb mennyiségben használnak papír alapú csomagolásokat. A 2023-ban felhasznált kartonmennyiség 46 százalékát ez az ágazat tette ki. Emellett az elektronikai cikkek csomagolásai is egyre inkább kartonból készülnek.

Az Európai Unió felmérése alapján 2021-ben 188,7 kg csomagolási hulladékot termelt fejenként a lakosság. 2010 és 2021 között a fő csomagolási hulladékanyag a papír és a karton volt, ezt követte a műanyag és az üveg. Ekkora mennyiségű hulladéktermelés esetén nem meglepő, hogy az újrahasznosítási törekvéseket igyekeznek előmozdítani a törvénykezéssel is. Ez azért is rendkívül fontos, mert 2024-ben előreláthatólag 3,7 milliárd dolláros értéket fog termelni a hullámkartonpiac. 

A jelenlegi irányzatok egyre inkább a környezettudatosság felé terelik a piacot, így a fenntartható csomagolások térnyerése a legmeghatározóbb. Ez továbbra is ösztönző hatással lesz a biológiailag lebomló és komposztálható csomagolások fejlesztésére, hogy jobb teljesítményt nyújthassanak és költséghatékonyabbak lehessenek. Fejlesztés alatt állnak már olyan bevonatok, amik megújuló és fenntartható forrásból származnak, illetve nem csak vízzáró tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem rendkívül ellenállóak, például a fertőzésekkel szemben is. Az intelligens bevonatok pedig olyan környezeti tényezőkre reagálnak, mint a hőmérséklet vagy a páratartalom. Emellett képesek valós idejű adatokat szolgáltatni a termék állapotáról, ami az élelmiszer- és gyógyszeriparban jelentősen javíthatja a különböző alapanyagok és készítmények eltarthatóságát és minőségét. A jelenleg használatban lévő bevonatok hátulütője, hogy nehezen újrahasznosíthatóak, így a körforgásos gazdasági modell is akadályokba ütközik. A probléma megoldására már zajlik az olyan bevonatok fejlesztése, amik egyszerűen elválaszthatóak a papírrostoktól.

A csomagolóipar folyamatos növekedéséhez szükség van olyan megoldásokra, amik csökkentik a termékek környezeti lábnyomát. Bizonyos gyártók új alapanyagot keresnek, amellyel helyettesíthetik a fát, gondoljunk itt az algából készült papírra. Az egyik leghatékonyabb megoldás ugyanakkor az újrahasznosíthatóság biztosítása, amire egyre elterjedtebb megoldások léteznek. Szerencsére a papír többször újrahasznosítható, ezzel jelentősen csökken az alapvetően is csekély ökológiai lábnyoma.