Digitális nirvána az otthonokban

A hajdan óriási ígéretnek tekintett digitális konvergencia kevés alkalmazásainak egyikeként megoldották már, hogy a sugárzott vagy kábelen továbbított televízióprogramokat merevlemezre lehessen rögzíteni, amelyeket az előfizető időeltolásos (time-shift) rendszerben tud megtekinteni. A szakemberek és a felhasználók azonban felteszik a kérdést, hogy hol van ez attól, amikor informatikai és szórakoztatóelektronikai eszközök széles körében lehet digitális tartalmat tárolni, mozgatni, szerkeszteni, megjeleníteni. A hang, az állóképek és a videotartalom változatos kezelését továbbra is hátráltatja, hogy a szükséges eszközök készlete legalább három, elkülönülő szigetet alkot: az egyik az informatikai, a másik a szórakoztatóelektronikai, a harmadik pedig a mobilplatformon alapul. Közöttük ma legfeljebb az elektronika megszállottai tudnak eseti jellegű kapcsolatot létesíteni, az átlagfelhasználó által is kezelhető, ipari szinten megvalósított átjárás nincs.

A feladatra a DHWG vállalkozott. A munkacsoport szabványosítási munkája jóval egyszerűbb lenne, ha még nem lennének a piacokon azok a termékek, amelyek között a teljes körű és hézagmentes kommunikációt meg kell valósítani. Az elszigetelt területeken azonban - sőt azokon belül is - nagyszámú, kiforrott konstrukció és adatformátum van alkalmazásban, amelyeket mind-mind az adott eszköz szegelt módon való használata szerint optimalizáltak. A kaotikussá vált helyzetben rendet kell teremteni, kialakítva azt a magas szintű kapcsolatrendszert, amelybe az egyes készülékek működési normái beilleszthetők. A feladatot tovább bonyolítja, hogy nagyszámú hagyományos készülék kiszolgálását is meg kell teremteni, legyen szó analóg elvű televíziókészülékről vagy ugyanilyen sztereó rádióról.

A majdani otthoni digitális hálózatok architektúrája kétszintű lesz: a csúcsán az otthoni digitális szerver áll majd, amelynek funkciója kiterjed a hálózatról fogadott vagy rá telepített tartalom tárolására és elosztására. Lesz ezenkívül ennek az egységnek egy további - a felhasználók által rettegve várt - funkciója, a tartalomvédelem, illetve digitális jogvédelem kezelése (Digital Rights Management/ Content Protection). Mivel korábban a tartalomvédelem jobbára csak a szoftveres eszközökre korlátozódott, amelyet többnyire könnyedén feltörtek, ezért a jövőben a félvezetőipar és a berendezésgyártók is beépítenek a termékeikbe olyan funkciókat, amelyekkel (immár hardver-szoftver elemek kombinált felhasználása révén) meg lehet akadályozni a filmek, zenei anyagok és programok másolását, vagy illegális lejátszását.

A szerver alatti szinten lehet majd megtalálni a nagyszámú megjelenítő készüléket, amelyeket a szabványosító fórumon DHR-rövidítés szerint (Digital Home Renderer) említenek. Idetartoznak a tévéképernyők, sztereó készülékek, rádióvevők, CD-, DVD-lejátszók és -rögzítők, noteszgépek, PDA-k, multimédiás mobiltelefonok, digitális fényképezőgépek és kamerák, kivetítők (az "otthoni színház" céljára), játékkonzolok, nyomtatók, valamint további, tetszőleges számú, már létező, vagy csak jövőben kifejlesztendő digitális eszköz. A DHWG számára az óriási kihívást az jelenti, hogy a készülékek ilyen választéka és változatossága részére teremtse meg a maradéktalan és hézagmentes kommunikáció feltételeit. Mivel a felsorolt eszközök többségében vagy nincs, vagy korlátozott a beépített gépi intelligencia, ezért a vezérlésükre adott esetben a szervert is alkalmassá kell tenni (például, ha a digitális videó tartalmának előre vagy hátra való gyorsított mozgatása, szerkesztése a cél). Az egyes eszközök vezérlésének részfunkcióit természetesen további számítógépekre is rá lehet bízni.

Ami pedig a kapcsolatoknak a szabványosítását illeti, ott a DHWG igyekszik a már meglévő és kipróbált eljárások (úgynevezett protokollok) közül választani. Ennek során a munkacsoport egy többszintű és bonyolult modell mentén fog előrehaladni, amelyet célszerű részleteiben is követni, mert idővel hozzá fog tartozni egy átlagfogyasztó vagy felhasználó mindennapjaihoz. Az ütemezés tartalmaz egy 2004-re, illetve a későbbi időre vonatkozó szakaszt. Jellemző módon a munkacsoport a modell csúcsára helyezte a digitális jogok kezelésének, illetve védelmének funkcióját, és csak a második helyen kezeli a médiaformátumok (sokkal fontosabbnak látszó) ügyét. Ez utóbbiak körében még az idén egységesítik a JPEG (állóképek), az LPCM (sokcsatornás digitális sztereó) és az MPEG2 (tömörített videó) otthoni hálózatokban való használatát. Opcionálisan a rendszernek kezelnie kell további formátumokat is (MP3, GIF, TIFF, AAC, AC-3, MPEG1 stb.). Jövőre, illetve azt követően a rendszerbe felveszik a JPEG2K és az MPEG4 eljárást.

A szabványosítás további elemei közül a munkacsoport kiemeli, hogy beépítik a HTTP (Hypertext Transport Protocol) eljárást, ami a ma ismert interneten a "kattintható" linkek használatának alapját képezi. A szabványrendszer további fontos eleme lesz még a UPnP (Universal Plug and Play) eljárás, amelyet elsősorban arra használnak majd, hogy az egyes eszközök a kommunikációs módok kiválasztása céljára felismerjék, illetve azonosítani tudják egymást a hálózatban. Magára az adatátvitelre célszerűnek látszott (illetve megkerülhetetlen volt) az Internet Protocol (IP) használata, ami mindenekelőtt azzal az előnnyel jár, hogy el lehet vonatkoztatni a mindenkori fizikai hálózattól, mert a csomagok mindenképpen célhoz érnek, menjenek azok vezetékes vagy a nélküli kapcsolaton. A 2004-es szabványtervezetben még a jelenleg is használt IPv4 eljárást használják, 2006 után azonban itt is áttérnek az IPv6-ra, amely rugalmasabb és biztonságosabb átvitelt tesz lehetővé, mindenekelőtt azonban hatalmasra növeli a most lassan kifogyni látszó internetcímek tartományát. Ami pedig magát a fizikai hálózatot illeti, ott a 2004-es szabványrendszer mindenekelőtt építeni fog az elnyűhetetlennek látszó Ethernet vezetékes átvitelre, illetve bevezet egy 802.3 jelű vezetékes és egy 802.11 jelű vezeték nélküli normát. Ez utóbbit illetően jövőre egy továbbfejlesztett átviteli eljárás is érvénybe lép.

Az egész eljárás használatának azonban a kívülálló szemével nézve jelenleg még van egy nagy - önmagán kívül álló - fogyatékossága: a külső hálózatok gyenge áteresztőképessége. A ma elérhető, "kvázi" szélessávú - ADSL vagy kábelmodemes - kapcsolaton keresztül még mindig oly lassan jönnek az adatok, hogy azokkal igazán gazdag tartalom (nagy felbontású video- vagy sokcsatornás sztereó jelek) aligha továbbítható, hacsak valaki tartósan be nem rendezkedik a nagyobb fájlok lassú letöltésére, amelyeket csak későbbi időpontban lehet lejátszani. (VG)