Új szelek az it-irányításban

Az utóbbi években a nagyobb cégek világszerte igen komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy leszorítsák informatikai rendszerük üzemeltetési költségeit. Adattárházakat, -bázisokat, hálózatokat, különféle támogató szoftvereket alkalmaznak, amelyek valóban látványosan csökkentették a kiadásokat. Csakhogy a McKinsey Quaterly tanulmánya szerint eközben semmivel sem sikerült mérsékelni a magas költségek egyik legfontosabb okának számító komplexitást.

A különféle integráló-támogató megoldásoknak ugyanis igen eltérő rendszerigényük van, így azok telepítése miatt egy tipikus informatikai hálózat olyan sokféle elemből áll, hogy azt még áttekinteni is nehéz, nemhogy számba venni. A különböző alkalmazások ugyanis eltérő gyorsaságú és kapacitású háttértárolókat, hálózati hozzáférést, számítási teljesítményt, illetve adminisztrációs és felhasználói felületet igényelnek. Elterjedésük oda vezetett, hogy egy-egy nagyobb cégnél igen sokféle, gyakran egymással csak korlátozottan kompatibilis erőforrás került egy-egy rendszerbe. Az eredmény: hatalmas kihasználatlan kapacitások, tetemes kiépítési és az indokoltnál jóval magasabb menedzselési költség.

A tanulmány szerint éppen ezért ideje szakítani az eddigi it-fejlesztési szokásokkal. Ahelyett, hogy a különféle programokat, rendszereket alkalmazók a működéshez szükséges pontos konfigurációk adatait határoznák meg, az újonnan javasolt rendszerben olyan igénylistát adnak le, amely maximális hozzáférési időt, a leghosszabb elfogadható rendelkezésreállás-kiesést, a minimálisan szükséges hálózati vagy processzorsebességet adja meg.

Az igények igencsak sokfélék lehetnek: a bankok kockázatkezelési és árazási rendszere hatalmas számítási igényt támaszt, és gyors processzort igényel. Eközben az átutalási rendszereknél a folyamatos működés, az üzemszünet teljes kiküszöbölése az elsődleges, míg a kereskedési rendszereknél a hálózat sebessége lehet a döntő szempont.

Ha ilyen, igény alapú informatikai rendszert építünk ki, az it az eddigi végrehajtó-kiszolgáló-üzemeltető szerepből gazdálkodóvá léphet elő: ismerve a felhasználóknak a rendszer iránt támasztott igényeit, a rendelkezésre álló erőforrásokat és a jelenlegi alkalmazások tényleges rendszerigényét, az informatikai vezetők képesek optimalizálni a fejlesztéseket. A meglévő alkalmazások átszervezésével, a kihasználatlan erőforrások más célra való hasznosításával, vagy a szűk keresztmetszetnek bizonyuló rendszertulajdonságok fejlesztésével sokkal olcsóbban biztosíthatják a megfelelő üzemelést.

Ebben a szemléletben lehetőség van mérlegelni az olcsóbb, nem csúcsminőségű informatikai eszközök beszerzését, s könnyebb választani a meglévő szerverek bővítése, illetve teljesen új gépek beszerzése között is. Ha így adják le a felhasználók az igényeiket, egyszerűbb az it-részleg beszámoltatása is, hiszen nincs lehetőség a kevésbé hozzáértők hibás specifikációjára fogni a rendszer gyenge összteljesítményét.

Ugyanakkor az új koncepció hívei azt javasolják, hogy az igénybe vett informatikai erőforrásoknak legyen belső elszámolási ára. Ezzel ugyanis a felhasználók számára is érzékelhetővé tehetjük az új alkalmazások támasztotta fejlesztési igény kielégítésének költségeit, ami racionalizálásra ösztönöz. Így ára lehetne a processzoridőnek és a sebességnek, a háttértároló kapacitásának vagy a hálózati adatforgalomnak is. Szintén díjat rendelnének a különféle hardverek: asztali gépek, nyomtatók, szkennerek használatához és a támogató szolgáltatások igénybevételéhez.

A díjak kialakításánál nemcsak a beruházás és üzemeltetés várható költségeit, de a rendelkezésre álló fölös kapacitásokat is figyelembe kell venni. Sőt, a tapasztalatok szerint akkor járunk el helyesen, ha az előzetesen igényelt és a ténylegesen használt erőforrás-mennyiség eltérésével emelkednek az árak. Miután ebben az esetben a felhasználók csak az igényt határozzák meg, a kielégítés módjáról az it-vezetők döntenek, lehetőség nyílik egységes platformok, hardverek és standard programozási nyelv alkalmazására, ami komoly költségcsökkenést hozhat, s nem lesz szükség a különböző alapú rendszerek igen munkaigényes összehangolására sem. A szakértők összességében 20-30 százalékos hatékonyság javulást ígérnek.