Simul a digitális bőr

A technológiai buborék kipukkanása óta talán első ízben a világgazdaság megint kezdi jól érezni magát "digitális bőrében". Az információs és hírközlési technológiákra (ICT) költött pénzek ismét növekedni kezdenek, a fejlett piacokon pedig ez a folyamat már némi lendületet is vett. Időközben a szélessávú internet-hozzáférés több országban lassan eléri a kritikus tömeget, és a digitális gazdaság egyéb vívmányainak a katalizátorává kezd válni. Az Economist Intelligence Unit (EIU) és az IBM tanácsadó részlegének közösen összeállított e-felkészültségi rangsora a tízes skálán azt mutatja, hogy az egyes országok digitális fejlődésében a szélessáv egyre fontosabb szerepet játszik. Az ezredforduló óta publikálja rangsorát az EIU a világ legnagyobb gazdaságainak e-felkészültségéről. Egy ország "e-felkészültsége" az e-üzleti környezet mércéje, olyan tényezők összessége, amelyek azt jelzik, hogy az adott piac mennyire kedvez az internet alapú lehetőségeknek.

Az e-felkészültségben Európa viszi a prímet. Az első tíz helyből nem kevesebb mint hetet nyugat-európai országok szereztek meg, ezek közül is négyet a skandináv országok foglalnak el. Amerika ismét felszálló ágba került. Az USA a tavalyi visszaesést követően újfent a második helyet szerezte meg. Az USA nem egyszerűen felgyorsította a szélessáv elterjedését, de az ország továbbra is őrzi globális vezető szerepét a biztonságos internetszerver-penetráció és az ICT-kiadások területén.

Hongkongé a vezető szerep a csendes-óceáni régióban, megelőzve Szingapúrt, köszönhetően az e-üzleti szolgáltatásoknak, a kedvező jogi és politika környezetnek és a mobilszolgáltatások fejlődésének. Dél-Korea továbbra is a világ legfejlettebb szélessáv-hozzáférési piaca, de bizonyos gyengeségek megfigyelhetők az internetbiztonság területén.

Kelet-Közép-Európában nagy különbségek mutatkoznak az e-felkészültségi szintek között. Ebben a régióban található a piac gyorsan fejlődő része, így Szlovénia, a balti államok - Észt-, Lettország, Litvánia -, Cseh-, Lengyel-, Magyarország és Szlovákia. A skála másik végén olyan országokat találunk, mint Azerbajdzsán és Kazahsztán, amelyek 14 évvel a Szovjetunióból történt kiválásuk után még mindig kevés valódi haladást értek el az ICT-szektor fejlesztésében. De még az első vonalbeli országok sem tudták felszámolni erős lemaradásukat a nyugat-európai államok e-felkészültségi mutatóihoz képest: ez vonatkozik például a széles-keskeny sávú internetpenetrációra éppen úgy, mint a személyi számítógépekre és a digitális infrastruktúra többi elemére. Ugyanakkor a modern hírközlési szolgáltatások terjedése az Európai Unió nyolc új tagjánál és abban a két országban - Románia és Bulgária -, amelyek várhatóan 2007-ben csatlakoznak majd az unióhoz, nagyban köszönhető a távközlés-politikának és az EU-val folytatott szabályozói együttműködésnek. Bár a szélessáv terjedésében nagy a lemaradás, a mobil-előfizetők száma igen erőteljesen nő, gyorsan felülmúlta a vezetékesét, s a lakosság első számú beszéd célú kommunikációs eszközévé vált. Ezekben az országokban a mobilpenetrációs értékek meghaladják Nyugat-Európa jelentős részének hasonló mutatóit.

A régió új EU-tagállamai közül néhányan kifinomult e-kormányzati gyakorlatot vezettek be. Észtország vezető e-felkészültségi helyezése a régióban nemcsak a kommunikáció elterjedtségét tükrözi, hanem a rendkívül proaktív e-kormányzat fejlesztést is. Csehország az ICT-költségvetés és a mobilpenetráció területén már csaknem felzárkózott a nyugat-európai országokhoz. Ezt a növekedést erőteljes kormányzati kezdeményezések gerjesztették, amelyek célja az e-kereskedelem fejlődésének élénkítése volt. (VG)