A webvilág térképei

A cybertér útvonalait egyelőre homály fedi, a háló dimenziói még hiányosak, s a cybertérképek a Római Birodalom korabeli földrajzi térképének színvonalát idézhetik, ahol a nem ismert területek határán egy tábla díszelgett, miszerint "Hic sunt leones", azaz vad vidék ("Itt oroszlánok vannak").

A számítógépek harmincéves története során világot átfogó hálózatok alakultak ki (a gépek képesek kommunikálni egymással), s a világháló topográfiájáról az első térképek már elkészültek. A térképek alkotói, az úgynevezett cyberfelfedezők pedig informatikusok, fizikusok és egyéb szakemberek, azaz a tudomány legkülönfélébb területeiről érkeztek a cybertérbe. Az internettérképek két különböző részből állnak össze, az egyik kézzelfogható, hiszen maga a hardver, a másik, a webtérkép azonban teljesen virtuális: oldalakat és linkeket tartalmaz, amelyeken keresztül a digitális térben mozog az ember - fogalmazott Luigi Laura, a római La Sapienza Egyetem informatikai szakának professzora a La Stampának. Ő is tagja annak az olasz csoportnak, amelyik a harmadik éve futó európai Cosin.org projekten dolgozik, ahol az első eredmények nemrégiben születtek meg. A cél igen ambiciózus, hiszen a hat európai egyetem (a római La Sapienza, a Barcelonai Egyetem, a lausanne-i EPFL, a párizsi ENS, a Karlsruhei Egyetem és az Université de Paris Sud) szakemberei a hálózat összefüggéseit és fejlődését térképezik fel.

A hálózatelmélettel kapcsolatos kutatásoknak különösen az internet megjelenése és robbanásszerű fejlődése, illetve világszintű elterjedése adott lökést az elmúlt években. 19 kattintás - ennyi kell ahhoz, hogy a világháló egyik pontjáról a másikra el lehessen jutni. Ha pedig a web méretét a tízszeresére növelnénk, akkor a 19 kattintás csak 21-re növekedne. Mindez egy fiatal magyar fizikus, Barabási Albert-László nevéhez fűződik, aki egy korábbi interjúja során így fogalmazott: Az Erdős-Rényi-modell alapján a szociális hálóban mindenkinek nagyjából ugyanannyi ismerőse lenne, és a világhálón minden oldalra nagyjából ugyanannyi másik oldal hivatkozna. Ez azonban nem igaz: a neten van néhány erősen kapcsolt oldal, amelyekre mutatók milliói vezetnek, és a kapcsolatok megoszlása nem véletlenszerű, hanem skálafüggetlen eloszlást mutat. Ez a felismerés pedig ma már a sejtbiológiai kutatásoktól kezdve a szociológia által vizsgált társadalmi hálókig át minden komplex rendszerre vonatkozik, azaz a szerveződés egyáltalán nem véletlenszerű, vannak gócpontok, amelyek lényegesen intenzívebb kapcsolatban vannak a hálózat elemeivel, mint azok többsége egymással. Azaz valójában a hálózatok nagy részének a működése néhány csomóponttól függ.

A világot átfogó hálózatok és az információs források egymáshoz való viszonyának megjelenítésére eddig már számos megoldás született, lehet egyszerű kábelhálózatot, a városközpontokra emlékeztető (például a londoni metróra), a földrajzi térképekhez hasonló, ám művészi változatokat is fellelni. Például az olasz cybergeográfiai csoport által nemrégiben megalkotott webtérképe egy margarétához hasonlít. A San Diegó-i CAIDA (Cooperative Association for Internet Data Analysis) négy év munkájának nemrégiben megszületett gyümölcse pedig egy galaxisra hasonlító térkép.

A térképek létrehozása fontos az információ áramlása terén, hiszen a web is ezért jött létre. Nehézségekben azonban nincs hiány. Ide sorolható a forrás- és adathiány, illetve hogy a legtöbb cybertérképprojekt egy személyhez fűződik, aki ráadásul rövid ideig dolgozik rajta. A térképek létrejöttekor pedig kiütköznek ezek a hiányosságok, így a szórványos adatgyűjtés, a szedett-vedett méretek, illetve az egyszeri munka eredményei, amelyre például a USGS (US Geological Survey) tanulmányainál aligha lehet példát találni. Hiányzik az állandóság, az egységes szabványok megléte és a hosszú távú munka - vetik fel a cybergeográfiával foglalkozó szakértők, akik remélik, hogy idővel talán ez a korszak is eljön. Ám mint egyesek megjegyzik: a cybervilág egyes területeit talán jobb lenne örökre békén hagyni.