Szép új blogvilág várhat még ránk

Miközben a távközlési hálózatok, a nagyobb hírcsatornák az öt évvel ezelőtti New York-i terrortámadásokat követően a túlterheltséggel küszködtek, addig több túlélő, szemlélődő egyszerűen az online újságokhoz fordult, hogy érzéseit kiöntse magából, illetve információt próbáljon szerezni rokonai, ismerősei hollétéről. Mindez meglehetősen szokatlannak tűnt akkoriban, ám a legtöbb kommentátor úgy emlékszik vissza erre, mint a blog megszületésének egyik kulcspillanatára.

Tény, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások időpontjában meglehetősen kevés könnyen használható blogeszköz volt, ám ez korántsem zavarta a szemtanúkat: azonnal számítógépük mögé ültek, s írásba fogtak, így tudatva a világgal, mi történt. A megrettent amerikaiak e-maileket küldözgettek, csevegőrendszerekre kapcsolódtak rá (ilyen például az ICQ), azaz minden akkor igénybe vehető kommunikációs csatornát igyekeztek felhasználni. Ám ezzel akkoriban a legtöbben családtagokat, barátokat, ismerősöket tudtak elérni, a klasszikus weblog még nem volt mindennapos. Többen viszont felismerték a lehetőséget: hírfolyammá változtatták honlapjukat, ahol különböző anyagokhoz, képekhez biztosítottak elérést az érdeklődőknek, amely általában a barátaik „gyűjtéséből” származott. Dave Winer, az egyik legelső és legnépszerűbbnek számító weblog, a Scripting News szerkesztője arra használta honlapját, hogy egysoros híreket, New York-i webkamerákat, illetve túlélők beszámolóit helyezze el rajta. A káosz életet lehelt a blogvilágba – fogalmazott, sőt, mint egyesek megjegyezték: médiaforradalmi pillanatnak is tekinthető, hiszen nem kis mértékben átalakította elsősorban az internetes sajtót.

Míg öt esztendővel ezelőtt a blogok csupán egyesek ellenszenvesnek tekinthető játékszerének tűntek, addig a New York-i tragédia kikövetelt magának egy olyan kommunikációs fórumot, ahol az emberek – függetlenül földrajzi hollétüktől – megoszthatták egymással érzéseiket, véleményüket. Az öt évvel ezelőtti eseményekről megszámlálhatatlan blog emlékezett meg. A NYC Bloggersen több száz New York-i bloggoló beszámolójához lehet hozzáférni, míg a September 11 Digital Archive akár történeti archívumnak is tekinthető, több mint 130 ezer e-mailt, hang-, illetve videofelvételt, -klipet és fotót tartalmaz a honlap.

Szeptember 11. óta a blogok száma gomba módra szaporodott, „felvirágoztak” a háborús, az online politikai beszámolók, mint például Glenn Reynolds Instapunditja, amely az esetek többségében egy azonnali reakciót tartalmazott az amerikai kormány külpolitikai lépéseire.

A blogok mellett ráadásul a legújabb technológiák azt is biztosították, hogy egy újabb terrortámadást már jóval „komplexebben” dolgoznának fel a résztvevők. Ékes bizonyíték erre az ázsiai cunami, illetve a tavaly júliusi londoni terrortámadás, ahol a fotó-, illetve videokészítésre alkalmas mobilkészülékeknek köszönhetően jóval gyorsabb és színesebb, képekkel illusztrált beszámolók érkeztek az eseményekről. A mobilba beépített kamerák ugyanis már egy közepes minőségű digitális kamerának felelnek meg, a két megapixel, a többszörös digitális megközelítés, az integrált vaku, avagy a különböző környezethez való alkalmazkodás már nem megy csodaszámba. A szemtanúk ráadásul kihasználták a moblog nyújtotta lehetőségeket is (a moblog a mobil és a blog „házasságából” született naplófélét takarja), a mobilkészülékről mindjárt a weboldalakra, azaz az internetre küldték tudósításukat. A londoni robbantásokat követő percekről például több száz fotó és videó készült, amelyek – a netre felküldve – bejárták a világot. Internetes újságok, moblogokat gyűjtő weboldalak s persze televíziós csatornák használták fel a képeket – a BBC Newshoz például mintegy ezer fotó és 20 videó érkezett –, s a legjobbakat számos újság is átvette. S alighanem ez volt az a pillanat, amikor az egyszerű átlagember mobilkészülékével adta a hírt.

Kérdés azonban, mi lett volna, ha 2001. szeptember 11-én is ilyen fejlettségi fokon lett volna a technológia – vetik fel egyesek. Tény, jóval több felvétel keretében lehetne emlékezni az akkori eseményekre, s ki tudja, talán valamivel közelebb lehetett volna kerülni az eltérített repülőgépeken történtekhez is, ahol az utasok – akiknek lehetőségük volt még felhívni szeretteiket az utolsó pillanatban – talán videofelvételeket is küldhettek volna. (FB)