A csipes bankjegyé a jövő?

A rádiófrekvenciás azonosítást lehetővé tevő csipek (RFID) többféle alternatív felhasználási módjával is kísérletezik a japán Hitachi. Az eddig elsősorban árumegjelölésre, raktárkészlet-nyilvántartásra, áruházi számlázásra vagy éppen tenyészállatok megjelölésére használt lapka immár porszemnyi méretben is elkészíthető, sőt – a Handelsblatt értesülései szerint – a sorozatgyártás is hamarosan beindul.

Az új, egyszer egyhuszad milliméteres, ötezred milliméter vastag csip éppen tizedakkora, mint az eddigi hasonló termékek, s akár egy papírlap anyagába is beledolgozható. Jól értesültek úgy tudják, már az Európai Központi Bank is érdeklődött a cégnél, hogyan lehetne az új technológiát nehezen hamisítható pénz előállításához használni.

A vállalat azonban a fejlesztéseiben elsősorban a különféle igazolványokra koncentrál. A csip ugyanis annyi információt képes tárolni, amennyi egy 38 jegyű szám rögzítésére is elég lenne. Így alkalmazhatóvá válna az áruazonosításban, a közlekedésben vagy a különféle visszagyűjtött csomagolóanyagok újrahasznosítás előtti szétválogatásakor is.

Japán ideális helyszín a tesztelésre, hiszen ott a társadalomban szinte egyáltalán nincs idegenkedés a modern technikával szemben. Tokió városának egyes negyedeiben például egy eligazodást segítő tesztprojekt fut. Az utcasarkokon, metrómegállókban, forgalmas üzletközpontokban és más feltűnő helyen ilyen rádiófrekvenciás adókat helyeztek el, amelyek jeleit egy mobiltelefonra tölthető szoftver segítségével az arra járók foghatják, s így pontosan meghatározhatják helyzetüket. Ezen azonosítás segítségével olyan helyspecifikus információkhoz juthatnak a felhasználók, mint az etetési idő az állatkertben, a metrómegállóban a következő szerelvény indulása vagy a boltok akciós kínálata. Sőt a vidámpark egyes játékai reagálnak a látogatók zsebében lévő belépőkre is.

A Tokió maratonon február végén minden induló kapott egy ilyen lapkát, amelyet a ruhájára erősíthetett vagy a cipőjébe csúsztathatott. Így az öt kilométerenként elhelyezett leolvasóknak hála, egy-egy eredményjelző tábla felé közeledve a futók saját részidejüket olvashatták le. Ugyanakkor az a rendszer, amely ezen adatok alapján az érdeklődő ismerősöknek elárulta volna, hogy kedvenc futójuk éppen merre jár, nem működött tökéletesen. A technikai újdonságért rendkívül lelkesedő japánok ugyanis percenként több ezer lekérdezést indítottak a mobiljaikról, és a szerver túlterhelés miatt leállt.

Az elektronikai nagykereskedő, Yodobashi Camera viszont készlet-nyilvántartási rendszerét építette az RFID-re. A mostanság használt lézeres vonalkód-leolvasó rendszerrel szemben itt bármely időpillanatban pontosan meg lehet mondani a be- és kilépő áruk mennyiségét és az aktuális raktárkészletet anélkül, hogy a palettákat újra és újra leolvasók előtt kellene elhúzni. Az érzékelők ugyanis nem igénylik a közvetlen rálátást a csipekre, elég ha a vételi körzetben (például a raktárban) vannak. A Matsushita eközben olyan biztonsági megoldást épít ki, amely néhány száz méteres távolságból észleli az iskolába menő gyerekek lapkáit. Így utcai kamerák rendszerével a szülők és tanárok számítógépen keresztül nyomon követhetik, merre kószálnak a csemeték. (VG)

Az RFID csipekben egy antenna van. Ennek segítségével módosítva visszaküldik azt a jelet, amelyet a leolvasók feléjük kisugároznak. A fejlettebb változatok a sugárzott adatok alapján képesek saját tartalmuk megváltoztatására is, ez például különféle fizetési rendszereknél lehet hasznos.

Az RFID csipekben egy antenna van. Ennek segítségével módosítva visszaküldik azt a jelet, amelyet a leolvasók feléjük kisugároznak. A fejlettebb változatok a sugárzott adatok alapján képesek saját tartalmuk megváltoztatására is, ez például különféle fizetési rendszereknél lehet hasznos.