Nincs kényszerhelyzet

Kihívásokkal teli az ágazat, az informatikai piacról folyamatosan tűnnek el a cégek. A vállalatirányítási rendszerek (erp) területén, ahol mi is működünk, több olyan kisebb cég is megszűnt már, amelyik hozzánk hasonlóan fejlesztéssel is foglalkozott – vázolja a piaci helyzetet Szajbély György. Hozzáteszi, hogy ezek a vállalkozások nehezen tudják megoldani a termékverzió-váltásokat, ráadásul közepes és nagyobb vevőiket többnyire a multik vásárolták fel, akik hozzák magukkal a saját erp-rendszerüket. Magyar fejlesztőcégnek a top 200 vevőkörében bent maradni szinte lehetetlen, a GriffSoftnak is csupán a Csemege-Matchnál sikerült.

„A középvállalati megrendelőknek már többnyire a beszállítók diktálnak az erp terén, előírják, hogy a kapcsolattartáshoz, beszerzéshez milyen szoftvereket használjanak. Vannak üdítő kivételek is – emeli ki a cégvezető –, ilyen például a Pécsi Serfőzde, ahol az osztrák anyacég ugyan SAP-t használ, itthon azonban megmaradhatott a GriffSoft rendszere, azzal az ügyfélelvárással, hogy az folyamatosan igazodjon a kereskedői hálózatában használtakhoz.”

Vannak az ennél is kisebb céges ügyfelek, akiket az erp-piac minden szegmense „lerohan”, legyen az multi vagy más cég. „Itt legfeljebb »kisebb boltot« lehet csinálni, de valódi jövedelmező üzletet biztosan nem” – emeli ki Szajbély György. Ma már egyre inkább az is jellemzővé válik, hogy a régen saját szoftvert forgalmazó partnercégeknek egy meghatározó része beáll a multikét értékesíteni.

Arra a kérdésre, hogy sürget-e az idő valamiféle továbblépésre, s ha igen, mire és mennyire, először tömören csak annyit felel: a válasz többféle is lehet. Szóba jöhet az eladás, amire az elmúlt egy-két hétben is volt magyar példa, a VT-Softé, amelybe lengyel cég szállt be. Ennek kapcsán csak annyit jegyez meg, hogy a Teta nevű vállalat először a GriffSoftot kereste meg, de a tulajdonosok úgy vélik, hogy a társaság egyelőre önállóan is képes a felszínen maradni. Szóba került a tőzsdére menetel, amit Szajbély György elsősorban marketingszempontból tartana fontosnak, mert még ismertebbé teheti az adott vállalkozást, de az adózás szempontjából is jó, mert a tőzsdei cégeknél az osztalék csak 10 százalékkal adózik, ám nem igazán alkalmas jelentősebb forrásbevonásra.

„Nem vagyunk kényszerhelyzetben, az elmúlt tíz évben találtunk egy olyan piaci rést, amellyel mások nem igazán foglalkoztak” – húzza alá. Ez a költségvetési intézmények köre – minisztériumoké, önkormányzatoké –, amelyeknél korábban inkább csak részmegoldások születtek. Itt a speciális magyar jogszabályok miatt a nemzetközi rendszerek nem alkalmazhatók, ezért a cég tudatosan igyekezett koncentrálni erre a piacra. A központi közigazgatásban a társaság piaci részesedése meghaladja a 60 százalékot, így nincs gond a rendszerkövetéssel, a fejlesztői kapacitások megfelelő lekötésével.

A társaság bevételének 70 százaléka a költségvetési, a többi a céges előfizetői körből származik. Utóbbiaknál is folyamatos az ágazati fejlesztési igény. A megrendelő vállalatok ma már nem szimpla könyvelői vagy valamilyen gazdálkodási rendszert keresnek. A mintegy 90 főt foglalkoztató cégeknek közel a fele fejlesztő, a másik fele tanácsadó. Nincs elvándorlás, a fejlesztői csapat Szegeden működik.

A Tisza-parti város több szempontból is beírta magát a cég történelmébe. Közel húsz éve ott alakult meg a vállalkozás, ma is ott a központja. „Szegeden alacsonyabbak a bér- és egyéb költségeink, ami nagy versenyelőny” – mutat rá a cégvezető. Szoros a kapcsolatuk a helyi egyetemmel, ahonnan több egyetemi oktató dolgozik be. Szó van arról, hogy a vajdasági magyarok közül is megállapodnak néhány alvállalkozóval. Szegeden a GriffSoft csúcstechnológiai cégnek számít, ahol ráadásul fejleszteni is lehet, nemcsak üzemeltetni.

A vállalkozás amolyan melléküzemágként néhány éve belevágott a hotelüzletbe is. Megvásárolt egy balatonföldvári épületet, amelyet hitelből újítottak fel. Az idegenforgalmi profilra külön céget hoztak létre. „Mind a cég, mind a szálloda megvan még, noha így utólag nem tartom életem legjobb döntésének a megvételét” – húzza alá Szajbély György. Lassan elfogynak a felvett hitelek, s a cég reménykedhet a balatoni idegenforgalom fellendülésében is, bár a hotel fenntartásában a fő cél változatlanul a profi tréninghelyszín biztosítása.

„A jövőt illetően összességében a tulajdonoson múlik, milyen utat választ” – hangsúlyozza. Ha úgy érzi, lát még benne fantáziát, és szívesen csinálja, akkor nem kell feltétlenül eladni. A GriffSoft-tulajdonosok még nem nagyon keresnek befektetési célpontot, egyelőre a komoly organikus növekedés is adott, a társaság legutóbb 40 százalékkal gyarapodott, így a bevétele ma meghaladja a másfél milliárd forintot. Jövőre kétmilliárd fölé is mehetnek.

Árbevételük 40 százaléka hosszú távú licencszerződésekhez kapcsolódik. Szajbély György nem híve a túl széles tevékenységi portfóliónak sem, mert úgy gondolja, hogy több, de vékonyabb lábon könnyebb meginogni. Semmi okot nem lát most arra, hogy eladják a céget. „A 200 millió forintos mérleg szerinti eredményből a tulajdonosok is meg tudnak élni” – teszi hozzá. „Még legalább három-öt év külső beavatkozás nélkül is finanszírozható. Nagyon sajnálnám, ha idejönne valaki csak azért, hogy megszerezze a kormányzati ügyfélkört, miközben szétdúlja a felépítményt. A saját szoftverét erőltetné, amivel nemcsak az itt dolgozók közel két évtizedes munkáját tenné bizonytalanná, hanem az ügyfelekét is.” Személy szerint ő maga sem lenne boldogabb attól, hogy néhány millió euróért eladta a céget, aztán azon törhetné a fejét, hogy milyen értelmes dologba fektesse be. Tulajdonosként sem akar rátelepedni a cégre, néhány rossz tapasztalatból látja, hogy az nem tesz jót magának a vállalkozásnak. A stratégiai irányítást vállalja, az operatívat a cég többi vezetőjére bízza.