Újra kell gondolni az értékeinket

- Mióta foglalkozik HR-rel?
1984 óta. Igaz, akkor még személyzeti ügyeknek hívták. Az Országos Vezetőképző átszervezésekor az akkori kollégám Németh Miklós – későbbi miniszterelnök – beszédírója lett, s osztályvezetőként én kerültem a helyére. 25 éve foglalkozom vezetőképzéssel.

- Negyedszázad alatt sok minden változott. Mi az a három dolog, amit kiemelne a HR-rel kapcsolatban?
- Először: más a neve. Másodszor: eltűnt belőle a politika. A harmadik, hogy valódi szakma lett.

- Ön tanítja a HR-t. Az emberekkel való bánásmód tanítható?
- Örök vita, hogy a HR teoretikusan megtanulható-e. Én úgy vélem, nem olyan szakma, amelyet graduálisan el lehet sajátítani. Erre jó bizonyíték, hogy Magyarországon és Amerikán kívül máshol nem adnak ilyen alapdiplomát. Ahhoz, hogy valaki jó HR-es legyen, kicsit értenie kell a pszichológiához, kicsit jogásznak, szociológusnak kell lennie, s ismernie, értenie szükséges annak a cégnek a működését, tevékenységét, ahol dolgozik. Ez a szakma először embert igényel, s csak utána szakembert. A HR-esnek tudnia kell, hogy az „anyag”, amellyel dolgozik, mindennap más! Tapasztalat kell hozzá; azt lehet tanítani, akinek már van fogalma a munka világáról.

- Vezetők szívesen mondogatják, hogy az „ember a legértékesebb erőforrás”. Ez „lózung” vagy így van?
- Anno volt egy kormányrendelet, amely előírta, hogy a személyzeti munka kötelező a munkahelyeken, s ennek a területnek közvetlenül a felső vezetés alá kell tartoznia. 1989-ben ezt a kormányrendeletet megszüntették, s ezáltal „a fürdővízzel a gyereket” is kiöntötték. Akkor tömegesen számolták fel a cégek a személyzeti osztályokat. Rossz indulás volt ez a rendszerváltást követően. Mára sokat változott a helyzet, s ennek talán a legfőbb oka, hogy maguk a szakma képviselői is rájöttek: az ő pozíciójukat nem egy jogszabálynak, hanem a saját képességüknek kell biztosítani. És az első számú vezetők közük többen is megértették, a saját munkájukat könnyítik meg, ha HR működik a cégnél, s piaci előnyt valóban az emberi erőforrás jelenthet.

- A globális pénzpiaci válság tavaly ősz óta szinte minden vállalat életét felforgatta. Az elmúlt 25 év alatt volt-e ehhez fogható rendkívüli helyzet a konferencia időpontjában?
- Nem!

- Az idei OHE-konferencián, a programokban hogyan köszön vissza a válság? Aki eljön, kap tippet arra, hogyan kezelje, mit tegyen ellene?
- Sokat vitáztunk, vajon a konferencia címében benne legyen-e a válság szó, s én azt mondtam, ne, inkább pozitív, előremutató gondolatot fogalmazzunk meg. Így lett a cím Értékteremtő HR. Persze sok olyan előadás van, amely ahhoz ad tanácsot, miként kezelje valaki a mostani gondokat.

- Az ön számára mi az értékteremtő HR?
- Bár sok vállalatnál a HR végrehajtó szerepet tölt be, azért máshol előrelendíti a folyamatokat, proaktív, stratégiában gondolkodik, befektet a munkaerőbe, kezeli a változásokat, és mindezt emberségesen. Ez utóbbi most, a válság idején nagyon fontos. Nem mindegy, hogy egy cég utcára teszi az embereket, vagy támogatást ad a kényszerű távozáshoz.

- Többen állítják: most, a krízis idején sokat változott a hozzáállásunk. Az emberi kapcsolatok felértékelődnek, a munkahelyeken sem minden a pénz körül forog, jobban odafigyelünk egymásra. Ezt ön hogy látja?
- A HR-szakmában ez mindenképp így van. De tudja, azért ambivalens érzés van bennem: egyrészt, miért csak akkor figyelünk jobban oda a másikra, amikor baj van? Másrészt de jó, hogy legalább most odafigyelünk! A válság arra jó, hogy rávilágítson: az egyetlen érték nem az, ami a boltban pénzért megvehető, hanem a kollégám, a főnököm, a beosztottam, a vele való kapcsolatom minősége is az; partnerként kell kezelni egymást. Időnként azért azzal szembesülök, a cégeknél most csak azért értékelődik fel az erkölcsi elismerés, mert pénzt, juttatást épp nem képesek adni. Vallom, hogy egy vállalatnál mindig összhangban kell állnia az erkölcsi és az anyagi elismerésnek!

- Ahány szakértő, annyiféle vélekedés, hogy meddig tart a válság. Ön mit gondol?
- Nem jósolok, de reménykedem. Közgazdász vagyok, de gyakran meg kell állapítanom, mennyire nem egzakt ez a tudomány. A Budapesti Corvinus Egyetem egyik professzora egyszer úgy fogalmazott, hogy a meteorológia megbízhatóbb tudomány, mint a közgazdaságtan. Bár tényleg képtelenség előre látni, hogy mikor ér véget a válság, azért bennem van egy jó adag kincstári optimizmus: ha vége ennek az időszaknak, a HR helyzete, megítélése javul.

- Miben javulhat?
- Most zajlik egy válságkezelési kutatás; online kérdőív segítségével térképezzük fel, hogyan kezelik a hazai vállalatok a krízis következményeit, s mi ebben a HR szerepe. Az egyik kérdés, hogy változott-e a HR megítélése a vállalatnál a válság óta, s változni fog-e a krízis véget érésekor? A válasz mindkét kérdés esetében az, hogy igen, s hogy a HR szerepe felértékelődik. Én hiszek abban: azon túl, hogy a válság miatt újragondoljuk az értékeinket, magát a szakmát is újrapozicionálja a mostani időszak. Lehet, hogy ez idealista hozzáállás, de szerintem egy jó HR-es e nélkül nem is létezhet, mint ahogy etikus, megbízható magatartás nélkül sem.

- A konferencia szervezése kemény munka. Hogyan lazít majd?
- Egyelőre nem lesz pihenés, de ha végre jut idő rá, unokázok, érik az eper a kertben, s ezek nagyon kellemes időtöltések.

Az esemény tegnap már várta a résztvevőket, de ma és még holnap is programot kíván. Az OHE-konferencián az idén közel 450 szakmabeli vesz részt.

az esemény kapcsán. Koczó Ildikó OHE-Konferencia Az immár 19. alkalommal megrendezett esemény idei központi témája az értékteremtő HR.

Az esemény tegnap már várta a résztvevőket, de ma és még holnap is programot kíván. Az OHE-konferencián az idén közel 450 szakmabeli vesz részt. -->