Uniós csomag – hazai lehetőségek
Az uniós módosítások egyik legfontosabb fejezete az internethasználatot érinti. A téma fontosságát jelzi, hogy a keretirányelv szövegének végleges formába öntésénél komoly vita volt arról, hogy az illegális letöltések szankcionálásához – az internetkapcsolat felfüggesztéséhez – elegendő-e közigazgatási határozat, vagy bírói döntés szükséges. Az EU működésében szokásos módon kompromisszumos megoldás született. Az irányelv új rendelkezése szerint lehetőség van az internetkapcsolat felfüggesztésére, de csak „ha az megfelelő, arányos és szükséges a demokratikus társadalomban”, illetőleg ha azt „tisztességes és elfogulatlan eljárás” előzte meg. Továbbá ilyen intézkedést kizárólag az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartása mellett lehet meghozni, összhangban az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel.
Az új jogszabály ugyanakkor nem igazít el abban a kérdésben, hogy az internethasználat mely esetei minősülnek illegálisnak. A jövőben is a tagállamok egymásétól akár homlokegyenest eltérő nemzeti szabályai döntik el, hogy mely jogsértések vezethetnek a felhasználó internet-hozzáférésének a felfüggesztéséhez. Spanyolországban például senkit sem büntetnek jogvédett anyagok megosztásáért mindaddig, amíg be nem bizonyosodott, hogy az ügyletből anyagi haszon származott; ezzel szemben a francia gyakorlat szerint ettől függetlenül lehetőség van az internetkapcsolat felfüggesztésére.
Az illegális letöltések megzabolázásával kapcsolatban az EU részvételével titokban készülő nemzetközi egyezmény, az ACTA (Anti-counterfeiting Trade Agreement) ugyanakkor mintha kevéssé venne tudomást az említett szabályokról. Az ACTA tervezett, még tárgyalás alatt álló rendelkezései az internetszolgáltatókkal szembeni fellépést is lehetővé tennék, ha az előfizetők illegális fájlmegosztó alkalmazásokat használnak. A felhasználókat érintő intézkedések az ártatlanság vélelme és a bírói felülvizsgálat szempontjából is aggályosak, de főként amiatt, hogy ha elfogadnák a tervezetet, az a jelenlegi szabályozás nagyfokú átalakítását vonná maga után, mivel a hatályos szabályok szerint a „közvetítő szolgáltatók” alapvetően nem felelősek az előfizető magatartásáért.
Az is kulcskérdés, mi lesz a korlátos erőforrást jelentő frekvenciákkal. A rádiófrekvenciás spektrum képezi a modern, vezeték nélküli technológiák és szolgáltatások – a széles sávú internet, a mobiltelefon- és műsorszolgáltatás, a bluetooth, a műholdas navigációs rendszerek, a légiforgalmi irányítás, az időjárás-előrejelzés – gerincét. Az új hírközlési keretirányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy a rádiófrekvenciás spektrum használatával kapcsolatos stratégiai tervezés, koordináció és harmonizáció során működjenek együtt egymással és a brüsszeli bizottsággal.
A keretirányelv bevezeti a szolgáltatás- és technológiasemlegességet, azaz a frekvenciasávoknak az alkalmazott technológiától független felhasználhatóságát, továbbá lehetővé teszi a frekvenciákkal való másodlagos kereskedelmet, vagyis azt, hogy a frekvenciahasználó e jogosultságát másra átruházza.
A rugalmasabb spektrumhasználati szabályokat nem kis mértékben a vezeték nélküli internethasználat rohamos terjedése indokolta. A mobilinternet-használat növekedése a szolgáltatók számára nem kis fejtörést okoz, mivel az UMTS- vagy 3G-szolgáltatások számára fenntartott 2,1 GHz-es frekvencián a kapacitások növelése meglehetősen költséges a cellák viszonylag kis mérete miatt. Az átviteli kapacitások szűkössége miatt elképzelhető az egy előfizető számára megengedett adatforgalom korlátozása, ez azonban az előfizetők körében érthető módon nem lenne túl népszerű. Ennél kézenfekvőbb megoldás olyan alacsonyabb frekvenciatartományok felszabadítása a 3G-szolgáltatások számára, amelyeken jóval nagyobb cellaméretek érhetők el.
Magyarországon ilyen frekvenciasávként jön szóba a 900 MHz, illetve a korábban analóg mobilszolgáltatásra használt 450 MHz. E frekvenciák megnyitása a 3G-szolgáltatások számára ismét felvetheti azt a korábban többször megfogalmazódott kérdést, vajon segítené-e a versenyt egy negyedik mobilszolgáltató piacra lépése. A kérdésre az érdekeltségtől függően általában homlokegyenest eltérő válaszokat adnak a címzettek. A piacon lévő mobilszolgáltatók szerint a verseny a mobilpiacon igen éles, ez jól érzékelhető az előfizetők számára is az egyre újabb szolgáltatások megjelenése és a folyamatosan csökkenő tarifák kapcsán. Ehhez képest új szolgáltató piacra lépése valójában nem növelné érdemben a versenyt, viszont az új infrastruktúra kiépítése felesleges társadalmi költségeket generálna.
Ezzel szemben az ezt támogatók azt vetik fel, hogy egy háromszereplős piacon alapból nem jöhet létre optimális mértékű verseny, hiszen az oligopolpiacok jellemzője, hogy a szereplők egymáshoz igazítják lépéseiket. Így a verseny „keretek között” marad, mivel a piaci szereplők hoszszú távú egymás mellett élésre rendezkednek be, nem céljuk a versenytárssal folytatott erőteljes küzdelem, hiszen ez valamennyi szolgáltató profitját negatívan érintené. Bár egy negyedik szereplő megjelenése a piac szerkezetét alapvetően nem befolyásolná, valószínűsíthető, hogy az átrendeződés potenciális lehetőségét magában hordó új helyzet a már piacon lévőket is intenzívebb versenyre sarkallná.
A Nemzeti Hírközlési Hatóság tavaly a válságra való hivatkozással visszavonta az e tárgyban kiírt tendert, elnapolva ezzel a kérdés eldöntését. Ennek ellenére elmondható: a piacbarát megközelítés azt kívánná, hogy a hatóság a frekvenciák újbóli megpályáztatása útján a már piacon lévőknek egyenlő esélyt biztosítva döntsön a kérdésről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.