Hogyan trükközik a CBA, a Spar, az Auchan, a Tesco és a többi multi?

A visszajelzésekből az derül ki, hogy bár a nagy forgalmú kereskedelmi láncok formailag igyekeznek betartani a jogszabályokat, az idén megkötött beszállítói szerződések alapján a gyakorlatban továbbra is a korábbi rend érvényesül.

Hiába rögzíti például a jog betűje, hogy harmincnapos a fizetési határidő, a magát hazai üzletláncként hirdető CBA egy belső utasításra hivatkozva erre még rászámolhat további harmincnapos, úgynevezett türelmi időszakot is, sőt, bizonyos hosszú forgalmi ciklusú termékek esetében ezt úgy is kiegészíthetik, hogy 85 napos késedelmi időn belül a beszállító nem emelhet kifogást – vagyis az áru ellenértéke 115 nap múlva érkezik meg.

Általános módszernek látszik, hogy a láncok olyan szolgáltatásért is kérnek árvisszatérítést, ami mögött valós tartalom nincs, vagy csak alig van. A módszerek változatosak.

Az említett CBA például tavaly hatmilliót kért partnereitől kapcsolatépítő „nemzetközi vásár” rendezésére, ami a valóságban egy kétnapos domonyvölgyi ankét volt.

A Spar „hálózatépítés” címén kér pluszpénzeket, illetve engedményeket beszállítóitól (miután tavaly átvette a Plusz üzletláncot), sőt az egyik édességgyártó szerint időnként az árut is visszaveteti, míg mások az elvileg immár tiltott „készleten tartásért” állítanak ki külön számlát, az

Auchan pedig a vásárlói kártyarendszer működtetéséhez is kér külön pénzt. Az árlenyomás általános jelenség. Ezen a téren a legtöbb panasz jellemzően a Tescóra és a Penyny Marketre érkezett.

Az üzengetés is általános jelenség: bár a kizárólagos beszállítás megkövetelése tilos, a Lidl például informálisan közölte egyik nagy baromfi ipari beszállítójával, hogy ha az Aldinak továbbra is ad el árut, a maga részéről befejezte az együttműködést.