A print média digitális útkeresése

Néhány évtizednyire vagyunk annak az ausztrál jóslatnak a bekövetkeztétől, amely a nyomtatott média megszűnését vizionálja. A kiadók többsége nem várja tétlenül sorsának alakulását, a testre szabható megoldásokért ha kell, a világhálót is segítségül hívja.

Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy a nyomtatott sajtónak vége. Egy ausztrál kutató, Ross Dawson a múlt év végén már azt jósolta, az évtized végére a legfejlettebb országok egy részéből – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Izland, Kanada, Norvégia – eltűnnek a hírlapok. De a magyarországi kiadóknak sincs már túl sok idejük arra, hogy tegyenek valamit. Az ausztrál futurológus nálunk ugyanis 2032-re jósolta meg a nyomtatott lapok megszűnését. Prognózisa szerint 2040-ig összesen 52 országban befellegzik a print médiának.

Természetesen számos kritika is érte ezt az előrejelzést – többek között olyan felvetések, hogy a helyi hagyományokat figyelmen kívül hagyja, megbízhatatlan adatokkal dolgozik –, ezek miatt fenntartásokkal kell kezelni, de az elmúlt években itthon és nemzetközi szinten is tapasztalható példányszámcsökkenés, illetve a hirdetési bevételek visszaesése jól jelzi, hogy korábban soha nem látott kihívásokkal kell megküzdenie a nyomtatott sajtónak.

Persze a hírlapárusoknak egyelőre nem kell kétségbeesetten új munka után nézni, hiszen a kiadók nem várják tétlenül a véget, folyamatosan kísérleteznek azzal, hogyan válaszolhat a print média a digitális korszak jelentette kihívásra. Az egyértelmű, hogy az integráció jelenti az egyik – talán a legfontosabb és egyben legjárhatóbb – kiutat, és az elmúlt években egészen izgalmas próbálkozásokkal is találkozhattak az újságolvasók.

Az internet világában napjainkra szinte természetessé vált, hogy szinte mindent egyedi igényeiknek, ízlésüknek megfelelően alakíthatnak a felhasználók. Nemcsak a böngészőjük, kedvenc kereső- vagy éppen közösségi oldaluk nyitólapját, kezelőfelületeit, de már a híroldalakon lévő információkat is a számukra legmegfelelőbben csoportosíthatják.

Ezt a fajta testreszabási lehetőséget igyekeznek lemásolni a nyomtatott sajtóban is. A brit Wallpaper életmódmagazin például augusztusi számának borítóját, illetve a hátlapon található hirdetést tette személyre szabhatóvá. Az olvasók a lap internetes oldalán készíthették el egyedi borítóikat és a számukra legszimpatikusabb reklámot május 31-ig. A webes alkalmazásban különféle színvariációk, grafikák és képek közül válogathattak a felhasználók. Sőt, akár másoktól is átvehettek ötleteket, hiszen a már elkészült egyedi borítókat a magazin weboldalán meg lehetett tekinteni.

A testre szabott magazin persze nincs ingyen, hat fontba került a speciális kiadvány, de a jelek szerint ez egyáltalán nem szegte kedvét a brit olvasóknak. Az átlagosan valamivel több mint 100 ezer példányban értékesített magazin már tavaly is megpróbálkozott hasonló akcióval, és akkor több mint 21 ezer különböző, személyre szabott lapot tudtak eladni.

Az olvasók egyéni igényeinek megfelelő újságok készítése egyébként nem új keletű, a Time kiadó például Mine nevű kezdeményezésével lépett erre az útra, igaz, a próbálkozás nem volt túl sikeres. Az olvasók igényeinek előzetes felmérése alapján a kiadó számos lapjából válogatott a testre szabott Mine, azonban mind a szakmai, mind a felhasználói visszajelzések számos kritikát fogalmaztak meg. Így például egyesek szerint túl széles volt a választék ahhoz, hogy tényleg egyedi lap készülhessen, az olvasók között pedig akadtak olyanok, akik számukra irreleváns témákról szóló cikkekkel találkoztak az elvileg az igényeik szerint összeállított lapban.

Persze akadnak olyan próbálkozások is, hogy a felhasználók maguk döntsenek arról, milyen témájú írásokat szeretnének olvasni. Erre épül a Spot.Us weboldal, amelyen a felhasználók is felvethetnek cikkötleteket, s ezek megvalósulásához szintén az olvasók közreműködésére van szükség, adományok formájában. A témától és a feldolgozottságtól függően ugyanis igen eltérő összeget kell összegyűjteni ahhoz, hogy egy-egy cikk megszülessen. Így egy néhány óra alatt elkészülőt már 150 dollárért megírnak az oldallal együttműködő szabadúszó újságírók, de a nagy munkát igénylő oknyomozó riportok több ezer dollárba kerülnek. Június közepén többek között az amerikai egészségügyben elharapózó rasszizmusról, illetve a svéd erdőkről lehetett nagyobb összeállítást íratni, 3500 dollárért. Az egész folyamat a világhálón zajlik, azonban a megszülető cikkek a szolgáltatás médiapartnerein – többek között a The New York Times, a San Francisco Chronicle, a Wired magazin – keresztül a nyomtatott sajtóban is megjelennek.

Igaz, a tartalmi és minőségi elvárásoknak megfelelő, minimálisan 1500 karakteres anyagokból elég nehéz meggazdagodni, hiszen a legrövidebb, az aktuális témában születő írásokért 50–150 forintot fizetnek, míg a kiemelt bónusztémákkal 400–500 forintot lehet keresni.

Igaz, a tartalmi és minőségi elvárásoknak megfelelő, minimálisan 1500 karakteres anyagokból elég nehéz meggazdagodni, hiszen a legrövidebb, az aktuális témában születő írásokért 50–150 forintot fizetnek, míg a kiemelt bónusztémákkal 400–500 forintot lehet keresni.-->