Távdiagnózis a virtuális térbÕl

Az infokommunikációs eszközök, videorendszerek alkalmazásával megszüntethetÕ az otthonukban egyedül élÕ idÕsek, krónikus betegek elszigeteltsége. A család, a barátok, de akár az orvos is jelen lehet virtuálisan a lakásban.

Globális jelenség, hogy az egészségügyi kiadások gyorsabban nÕnek, mint a GDP. A jelenlegi arány még 10 százalék alatti, ám a Frost & Sullivan 2008-as prognózisa szerint 2020-ban az egészségügyi kiadások a GDP 16 százalékát is elérhetik. Meg kell tehát ragadni minden eszközt a költségek leszorítására. Ilyen eszközt jelentenek az infokommunikációs megoldások, amelyekkel már ma is találkozhatunk az egészségügy szinte minden területén.

Az egyik olyan terület, ahol az országok többsége – így Magyarország is – még csak a kezdeti lépéseknél tart, a távmonitorozás, illetve a virtuális jelenlét. A lakásban egyedül tartózkodó, a külvilágtól meglehetÕsen elzárt, elsÕsorban idÕs emberek a technika segítségével kapcsolatba tudnának lépni családtagjaikkal, barátaikkal, segítÕjükkel, orvosukkal. A technika adott: van széles sávú vezetékes és mobilinternet, rendelkezésre állnak különféle érzékelÕk, általános célú és speciális hardver-szoftver eszközök, közöttük a különbözÕ egyszerÛ és professzionális, az internetre csatlakoztatható kamerák, videorendszerek.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lakosság átlagéletkora folyamatosan nÕ. Ezzel párhuzamosan fokozódik az igény a hosszabb idÕn át tartó ellátásra. Ha mindezt kórházakban és egyéb ellátóintézményekben kell megtenni, az hatalmas mértékben megterheli az egészségügyi kasszát. Egyre nagyobb szerepet kap tehát az otthoni ellátás, illetve a távmonitorozás. Sajnálatos tény, hogy Magyarországon a közfinanszírozás hiánya gátolja ezen megoldások terjedését, a pácienseknek – egyelÕre legalábbis – saját maguknak kell elÕteremteniük az igényelt eszközök és szolgáltatások árát. Mindezek ellenére a fejlesztések folynak; a külföldi kezdeményezések mellett hazai csapatok is dolgoznak, részben önállóan, részben külföldi partnerekkel együtt, jellemzÕen európai uniós projektekben.

Több európai országból szervezÕdött az Összekapcsolt életek – a személyes távjelenléti hálózat (Connected Vitality – The Personal Telepresence Network, CVN) projektre az a kilenctagú konzorcium, amelynek magyar résztvevÕje a Budapesti MÛszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A CVN-projekt célja olyan távjelenléti rendszer létrehozása, amely lehetÕvé teszi, hogy az idÕs emberek válogathassanak az online társas tevékenységek között. A megoldás újszerÛ, de egyszerÛ: két monitorból és két webkamerából álló hardverkonfiguráción alapul, az egyik monitor a megszokott, a másik a billentyÛzet helyén található, az egyik kamera a szemre és az arcra, a másik a kézre irányul. A rendszer használatához elegendÕ egy normál ADSL-kapcsolat, a videók és a hangok több csatornán át – egyszerre, szinkronizálva – továbbíthatók.

„Mindennek az alfája és ómegája a jó beállítás. Ha jól helyezzük el a kamerákat és a monitorokat, olyan érzése lehet a terminálok elÕtt ülÕknek, mintha valóban együtt lennének. Az alsó képernyÕn a távol lévÕ keze látható, így a szemkontaktuson kívül a testbeszéd is szerephez jut. Ily módon a virtuális térben a nagymama akár együtt gyurmázhat vagy ebédelhet az unokájával, vagy megmutathat a barátnÕjének egy új kötésmintát. Természetesen az orvos-beteg távkapcsolatban is sokat segíthet a rendszer: ha többet lát az orvos, jobbak lesznek az intuíciói” – fogalmaz dr. Takács Barnabás, a BME Egészségipari Mérnöki Tudásközpontjának kutatója.

A nagy ötlet a testbeszéd jelentÕségének a felismerése. A jól beállított eszközökkel szinte eltÛnik az emberek közötti távolság, és noha a képátvitel digitális, a monitorok elÕtt ülÕk „analóg” tevékenységeket végezhetnek közösen, mintha csak egy szobában lennének. A projektben az egyetem kutatói elsÕsorban olyan játékokat és más tevékenységeket fejlesztenek, amelyek a virtuális térben együtt végezhetÕk.

Jönnek a robotápolók

Az európai AAL (Ambient Assisted Living) Fórum elsÕ ízben az idén átadott díját egy távjelenléttel kapcsolatos projekt kapta. Az ExCite keretében kifejlesztettek egy robotot, amelynek feladata az otthonukban egyedül tartózkodó idÕs emberek elszigeteltségének csökkentése, biztonságérzetük növelése. A Giraff névre hallgató prototípus távolról vezérelt, embermagasságú alak, amelyet egy videokonferencia-rendszerrel integráltak. A projekt a felhasználói tapasztalatokra épít, így a robot helyi beállításai pontosan tükrözik a felhasználó profilját, magatartását, otthoni környezetét.