Kettes fölét adott a szakma az e-útdíjra

A Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) a magyaarországi használatarányos elektronikus útdíj bevezetésének értékelését kérte a felhasználóktól. A HU-GO útvonaltervezésével, a díjköteles szakaszok kijelölésével és a tájékoztatással a legelégedetlenebbek a szakemberek, mindhárom szempontra 2,2-est adtak a válaszadók. Az ellenőrzés és a bírságolás viszonylag gördülékeny, legalábbis ezt jelzi a 3,5-ös osztályzat.

A válaszadók jelentős része szerint beteljesültek azok a jóslatok, amelyek pontosabb és alaposabb útvonaltervezést és nagyobb raktérkihasználtságot vártak az e-útdíj bevezetésétől. A közeli fuvarokra Euro2-es járművet küldenek, míg a távolabbi viszonylatokra inkább az Euro3-as teherautókat használják. A gyártók is igyekeznek optimalizálni, és határ menti telephely bérlésével próbálják a magyarországi futásteljesítményeket minimalizálni. Jellemző az egységrakományok szétválasztása, a nemzetközi forgalomból hazatérő nagy kocsikról kis autókkal terítik az árut. A fuvarozók felelősebb üzletpolitikával próbálnak működni. Aki az útdíjat nem fizeti meg, annak nem fuvaroznak – írta az egyik válaszadó. Mindez azzal jár, hogy a nagyobb cégek tovább erősítik piaci részesedésüket a kicsikkel szemben.

Többen említették, hogy a kisvállalkozók eladják a járműveiket, a külföldi kamionok elkerülik Magyarországot, valamint ha csak lehetséges alacsonyabb rendű utakra terelődik a forgalom. Ellenvélemény is akad, ha az üzemanyagköltséget és az autók amortizációját is figyelembe veszik, nem érdemes olcsóbb útszakaszokat keresni. Az egyetlen költséghatékonyabb megoldás az autópályák minimális használata – küldte el anonim véleményét egy szakember. Nehezen lehet érvényesíteni a megemelkedett költségeket, mert kevés a fuvarfeladat, és a megrendelők ezért mindent a fuvarozóra igyekeznek hárítani – panaszkodott az egyik válaszadó. Szerinte amíg ebben az országban nem lesz megfelelő mennyiségű előállított áru, addig ez nem is változik.

Arra a kérdésre, hogy milyen előre nem látható következményekkel találkoztak a logisztikusok az e-útdíj bevezetésével kapcsolatban, a legtöbben az adminisztrációs feladatok jelentős növekedése miatt panaszkodtak. Sokan sérelmezték az útvonaltervezés kiszámíthatatlanságát és az utólagos korrekció lehetetlenségét. Kommunikációhiány a benzinkutas partnerek esetében, lassú terjeszkedés a fizetés lehetőségek terén, komplikált és helytelenül fordított regisztráció, csapnivaló diszpécserszolgálat – sorolták a problémákat a válaszadók. Érkeztek a panaszok a fedélzeti eszközökre is. A terítő fuvarozásban érdekelteknek nagy nehézséget okozott a GPS szolgáltatók kényszerű késlekedése a szolgáltatás megkezdésével.

Az informatikai rendszeren még van mit fejleszteni – derült ki a panaszokból. A HU-GO rendszer nem ügyviteli szoftverként funkciónál, ezért több felhasználó esetén (jellemzően több gépjárművel rendelkező cégeknél) magas kockázatú az adatvesztés lehetősége. Mindenki hozzáfér mindenhez, ezért szándékosan vagy szándékolatlanul a felelősségre vonás lehetősége nélkül tudnak a beosztottak hibát és így kárt okozni a munkáltatójuknak. A „history” (előzmények a rendszerben) hiánya miatt a hibák feltárása gyakorlatilag lehetetlen. A HU-GO-ból letölthető fájl kezelése igen nehézkes – írta egy szállítmányozási és fuvarozási szakértő.

Azt is kifogásolták szakemberek, hogy nem lehet a szakaszokat nevesíteni, mondván, hogy ez nagyon kellemetlen, mivel esetenként a vevőnek igazolni kellene a fuvarra eső útdíjat. Volt olyan cég, akinek nem fizette ki a partner az útdíjat, mivel a fedélzeti eszközzel nem tudta igazolni a konkrét fuvarra vetített útdíj összegét. Teszt nélkül nagy felelőtlenség volt elindítani – összegezte tapasztalatait egy másik szakember.

Egy bizonyos, a logisztikusok továbbra is biztosítják az ellátást. Más kérdés, hogy mindezt ki fizeti meg. A válaszadók közel fele szerint a terhet minden piaci szereplő közösen viseli, 38 százalékuk szerint végső soron a fogyasztók állják az útdíj terheit.