Még 8-10 millió év, és jön a nem hagyományos gázunk

Több olyan téves elgondolás is bekerült a hazai köztudatba, amely alapján rosszul ítélhető meg az ország energiatermelő képessége. Az egyik ilyen vélekedés az, hogy észak-amerikai mintára mi is felfuttathatjuk nem hagyományos gáztermelésünket, hiszen nekünk is van hasonló gázunk.

Van is, meg nincs is. Az ilyen hazai gáz – amely a típusa alapján medenceközponti, és nem pala – létezéséről legalább ötven éve tudnak a hazai szakemberek, ahogyan arról is, hogy erősen kérdéses e gáz gazdasági hasznosíthatósága. Szitó János (aki korábban a Mol felsővezetője volt) fiatal éveiben fúrómérnökként maga is részt vett a Makói-árok szénhidrogén-potenciáljának feltárásában, elmagyarázta a Világgazdaságnak, hogy hogyan keletkezett, és milyen a makói gáz, továbbá, hogy mi a vele kapcsolatos kételyek oka.

Eszerint az érintett, késő miocén-kori üledékes medence tízmillió éve erőteljesen süllyedni kezdett, majd feltöltődött magas szervesanyag-tartalmú folyóvízi és tavi hordalékkal: Ebből később, sőt, még ma is képződik a szénhidrogén. Tulajdonképpen tehát az olaj és a gáz képződésnek vagyunk a tanúi, és nem annak, hogy ez a folyamat lezárult volna.

Ezen „érés” befejeződésére még 8-10 millió évet kell várnunk. Valamennyi gáz persze néhány millió éve már áramlik a 995 négyzetkilométeres Makói-árokban a medence süllyedő, közepi részéről a magasabban lévő peremek felé. E gáz az útja során néhány helyen csapdázódott, megrekedt. E csapdák nagy részét azonban az olajipar már megtalálta (például az algyői telepet) és le is termelte, egy részüket pedig még kutatja. Az árokban egyébként a legmélyebbre, 6085 méterre az M-7-es kúttal fúrtak, elérve a Neogén-medence aljzatát, azalatt már csak a kristályos alaphegység van.

A Makói-medence gázkészletéről is készült már számos becslés (600-1500 milliárd köbméter), de Szitó János szerint ezeket a számokat a hozzá nem értő nyilatkozók szajkózzák, megtévesztve a közvéleményt és a politikusokat. „Egy biztos: hogy sem ön, sem én nem fogunk tüzelni ezzel a gázzal! – szögezte le.

Az észak-amerikai palagáz és a dél-Olaszországon keresztül majd valamikortól remélt azeri gáz importjához is túlzás komoly reményeket fűzni. Egyelőre ugyanis mindkét behozatalhoz hiányzik a szükséges infrastruktúra és a részben a jogi környezet is. Még jó néhány évig azt is ireális gondolni, hogy az ország igényeire elegendő gázt be tudunk hozni a jelnlegitől eltérő útvonalon.

A térség gázberuházásai hiányosak, sok interkonnektoron csak egy irányba szállíthatunk, a gázfolyosók nem teljesek, és hiányzanak a sok éve ígérgetett cseppfolyós gázt fogadó terminálok és a hozzájuk szükséges visszagázosító létesítmények is. Ezek miatt a még a meglévő létesítmények sem használhatók ki a szükséges mértékben.

Óvatos hivatalos tervek

Rövid, vagy középtávon az ásványvagyon hasznosítási cselekvési tervünk sem számol a hagyományos gázunkkal. Hosszú távon igen, de még így is csak feltételes módban írja, hogy erre (is) alapozva csökkenthető az ország energiahordozó importja. Az anyag a nyilván tartott, nem hagyományos olajvagyon mennyiségét 419 millió tonnára, a gázvagyonét 3841 milliárd köbméterre teszi. Utóbbi szám egy nagyságrenddel meghaladja az eddig ismert, hazai konvencionális gáz mennyiségét, hozzátéve, hogy e számok kritikusan kezelendők, mert a készlet kitermelhetősége nem bizonyított.