Szent Patrick napja nagy ünnep

Írország védőszentje, az V. században élt keresztény hittérítő, Szt. Patrick március 17-én halt meg. Ez a nap három országban, valamint néhány kanadai tartományban is ünnep, munkaszüneti nap. Ekkor egy napra mindenki ír akar lenni! Az Egyesült Államokban sokan, a nem ír származásúak is, a móka kedvéért lóherés nemezkalapot viselnek, vagy zöldre pingálják arcukat, hajukat. Chicagóban a folyó vizét is zöldre festik. Ezen az egy napon mindent szabad, táncolni, vigadni, enni és inni, vég nélkül. A mulatozás és a tivornyázás összesen négy napon át tart, Dublinban legalábbis. Csúcspontja a nemzeti ünnep, a felvonulás, ami hangulatában vetekszik a legnagyobb európai karneválokéval. Az esemény legalább annyira a látványról szól, mint a részvételről. Gyakorlatilag mindenki a hagyományos ír színt, a zöldet viseli, ruházatán, vagy arcára festve ott van a lóhere is.

Dublin egyik legfontosabb turista látványossága a Crane streeti Guinness Hop Store. Ez a négyszintes XIX. századi épület, amely az egykori St. James Gate-i Guinness sörgyár helyén áll, ma múzeum, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a híres, sűrű fekete sör, a Guinness történetével, mely 1759-ben kezdődött.

Arthur Guinness sörfőzőmester ekkor vásárolta meg a meglehetősen lerobbant dublini St. James Gate sörgyárat. Eleinte saját ale-jeit főzte itt, de egy londoni útján megismerte és annyira megkedvelte a porter típusú sört, hogy elhatározta, hogy valami hasonlót készít otthon is. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy amikor 1779-ben bevezette Írországban az új sört, egy új típus született: a különlegesen száraz stout. Fia, akit szintén Arthurnak hívtak, folytatta a családi hagyományokat, és a Guinness sikerét látva, minden más típusnak a gyártását beszüntette.

A St. James Gate sörgyár a 19. század végére a világ legnagyobb sörgyára lett. A Guinness sikerére jellemző, hogy napjainkban a világ 50 országában főzik licenc alapján és szinte a világ valamennyi országában árusítják.

Dublin szívéhez közeledve két fantasztikus ír pub: az egyik az O’Donoghue’s, a másik a Doheny & Nesbits. Amióta világszerte ezrével nyílnak ír pubok, az írek ezrei pedig már a modern kocsmák, restaurantok és cafék világa felé kacsingatnak, műemléknek járó védelemmel óvják az olyan klasszikus sörözőiket, mint a fent említett kettő. Természetesen az írek is többféle pubot különböztetnek meg. A városi pub csillogó tükreivel, gazdag faberakásaival, stukkózott mennyezetével alig különbözik az angoltól, az ún. „country pubok” viszont egyszerűségükkel hódítanak, szedett-vedettségük, kacat-díszeik, régi leharcolt bútoraik inkább egy ócskás üzletére emlékeztetnek.

A XVIII. század elejére Dublin is virágzó, pompás város lett. Sorra emelkedtek az elegáns György stílusú házak és erőt sugárzó középületek. A XX. században a György korabeli Dublin nagy részét lebontották, és erre a virágkorra már csak a Liffey folyótól délre fekvőt terület emlékeztet. Itt van Dublin legnevezetesebb épülete a XIII. század elején épült Vár is, mely 1922-ig az angol király rezidenciája volt. Közelében a Dame Streeten ha nem is ilyen historikus, de kedélyesen öreg pubok találhatók – a Hogan, a The Long Hall és a Cassidis, ahol Bill Clinton is megfordult.

A stoutok – a Guinness, a Beamish és a Murphys – mellett egyre népszerűbb Írországban is a lager sör. Legismertebb képviselője a – szintén Guinness érdekeltséghez tartozó – Harp. A lagereket inkább a fiatalok kedvelik, akik szerint a testes stout az öregek itala. A Harp egy egyszerű lager, semmi sem különbözteti meg kontinentális társaitól.

Szt. Patrick és a lóhere

Az első hivatalos Szt. Patrick napra 1737-ben, Bostonban került sor, ahol nagy számban éltek (és élnek) ír emigránsok. Közel 200 évet kellett várni addig, amíg végre 1931-ben az anyaországban, az Ír Szabadállamban is megrendezhették. Az ünnep szimbóluma, a lóhere szintén Szt. Patricknak köszönhető, aki a legenda szerint a pogány királynak egy lóhere három levele segítségével magyarázta el a keresztény vallás lényegét, a szentháromságot.