Gazdasági katasztrófától tart az ÉVOSZ

„Az uniós támogatások várható csökkenése csak akkor nem idéz elő 2020-tól gazdasági katasztrófát Magyarországon, ha a most induló ciklus beruházásai és a közfinanszírozás teljes rendszere bevételtermelő projekteket is tartalmaz és megerősíti a vállalkozásokat” – figyelmeztet az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnökségének állásfoglalása, amely szerint az építőipart sújtó recesszió miatt az elmúlt években 85 ezerrel 270,3 ezer főre csökkent az ágazatban foglalkoztatottak száma. Létszámbővülés csak az út-, vasútépítés, közműépítés területén tapasztalható. Az ÉVOSZ úgy látja, az állami megrendelésekre volt ahhoz szükség, hogy hogy ezt el lehessen érni.

Az épületépítéssel foglalkozó vállalkozások piaca a tavalyi második félévben megtorpant és így az elmúlt évben mintegy 2070 milliárd forint értékű építési-szerelési munka valósult meg, míg folyó áron számítva 2006-ban a forgalom még 2300 milliárd forintra rúgott. Az új lakásépítésnek drámai visszaesése üzletileg lehetetlen helyzetben tartja a még működő lakásépítési vállalkozásokat.

A lánctartozások változatlanul magas szintje komoly alvállalkozó és beszállító cégeket tett tönkre és súlyos morális problémákat okozott. A határidőt jóval meghaladó, késedelmes fizetések a piac minden területére jellemzőek, még a közbeszerzésekre is. A lánctartozások tavalyi értéke becslések szerint több százmilliárd forintra rúgott. A kifizetetlen számlák felét valószínűleg sohasem kapják meg a vállalkozások, mert az adós eltűnt, tönkrement, illetve a 3-5 évig elhúzódó gazdasági perek lezárultáig újabb cégmegszűnések teszik lehetetlenné az összegek megfizetését. Az is problémát jelent azonban, hogy az uniós forrásból is finanszírozott beruházások esetében a kivitelezők továbbra is lassan és nehézkesen jutnak a pénzükhöz.

Az elmúlt évben összesen 6587 társaság szűnt meg az ágazatban, majdnem ezerrel, azaz 16 százalékkal több a 2013-as értéknél. A kényszertörlések száma a 2013-as 2566-ról tavaly 4580-ra emelkedett (ez azonban más ágazatokban is jellemző arány lehet és inkább a cégbírósági tevékenységgel függ össze).

Az építési ágazat jövedelmezősége továbbra is alacsony, összességében az árbevétel-arányos nyereség átlagosan 3-4 százaléka között mozog. Azonban amíg a mélyépítés, az út-, vasútépítés területén 12-15 százalékos a nyereség, addig az épületépítés területén 3-4, a lakásépítés esetében pedig 2 százalék alatti profitrátáról lehet beszélni.

Így a vállalkozások jó részének nincs pénzügyi tartaléka és likviditási helyzetüket tragikusnak látja a szakszövetség. Ezek után ugyan nem meglepő, de a cégek helyzetét súlyosbítja, hogy 2008 óta a kereskedelmi bankok az építőipari cégek finanszírozását ítélik a legkockázatosabbnak. Nem, vagy csak nehezen teljesíthető feltételekkel finanszírozzák az építési vállalkozások működését: óriási garanciákat kérnek, túlbiztosítják magukat. Ráadásul a banki projektfinanszírozás drága, a piaci bizonytalanságok miatt pedig csak kevés építési vállalkozás tud bekapcsolódni a gazdaságélénkítő hitelprogramba. A pénztelenség és különösen a közbeszerzési piacon kialakult irreálisan alacsony árak sok esetben csökkentik a minőségi igényszintet. Az emiatt bekövetkező minőségi problémák növelik a kivitelezési határidőket is.