Dicstelen finisre kell készülnie Berlusconinak
Tegnap ismét 6 százalék közelébe kúsztak a tízéves lejáratú olasz államkötvények után fizetendő hozamok, miközben Róma egymilliárd euró értékű kibocsátással számol e héten. A szám azért ijesztő, mert már csak egy százalékpont választja el a lélektani határnak tekintett 7 százalékos hozamtól. Ezt átlépve gyorsult fel Görögország és Portugália esetében is az a folyamat, amely uniós pénzügyi mentőöv igénybevételével végződött.
Ehhez társult még ráadásként a Fitch szintén tegnapi nyilatkozata, amely szerint Olaszországnak valószínűleg újabb megszorító csomagra lesz szüksége a nemrég elfogadott 48 milliárd euróson kívül, különösen ha a gazdaság nem jönne lendületbe. Az előrejelzések fényében pedig az elkövetkező egy-két évben nem tűnik túl valószínűnek a gazdaság megtáltosodása. A GDP több mint 5 százalékkal zsugorodott 2009-ben, és tavaly is alig bővült. A Világgazdasági Fórum (WEF) 2010/2011-es jelentésében az állam rossz működését nevezi meg a gazdasági fejlődés legfőbb akadályaként.
Az olasz nemzeti bank tavalyi elemzése szerint az ipari termelés volumene a 25 évvel ezelőtti szintre zuhant vissza, és összesen 560 ezer munkahely szűnt meg 2008-ban, illetve 2009-ben.
Az állam negatív gazdasági szerepéről mondott értékelés élesen ellentmond annak az ígéretnek, amelyet Berlusconi a hatalomra kerülésekor hangoztatott. A médiacézár-politikus „liberális forradalmat” ígért a gazdaságban, az adók jelentős, illetve a munkanélküliség felére csökkentését, ám egyik ígéretét sem sikerült beváltania. Ehelyett tekintélye komoly csorbát szenvedett a nevéhez fűződő szex- és korrupciós botrányok miatt, miközben az államadósság a GDP 120 százalékára kúszott fel.
A botrányokat eddig szinte mindig sikereses átvészelő Berlusconi hatalma végleg meginogni látszik. A legfrissebb felmérések szerint az olaszok alig több mint negyede szavazna rá. A nagyvállalkozó Berlusconi számára különösen kínos, hogy nemcsak a választói tömegek, de a gazdasági élet irányítói is lesújtó véleménnyel vannak a teljesítményéről. Változtatnunk kell, vagy mindannyian elbukunk – sommázta röviden a Financial Timesnak a piaci szereplők ítéletét az olasz gyáriparosok szövetségének (Confindustria) elnöke.
Teljes mértékű a politikusokkal szembeni bizalmatlanság a cégvezetők körében, és senki nem hiszi, hogy a kormány képes lenne az irányításra a mostani szükséghelyzetben – fogalmazott Emma Marcegaglia. A nagyvállalatok és bankok irányítói szerint ugyanakkor a nyilvánvaló bajok ellenére is túlreagálja a nemzetközi pénzpiac az olasz államadóssággal kapcsolatos helyzetet. Jóllehet az állomány a GDP 120 százalékán áll, de az 5 százalék körüli deficit csökkenő tendenciát mutat, és az olasz bankok tőkésítettsége is jónak mondható – mutatnak rá.
Berlusconi hatalmát ráadásul nemcsak a piaci és lakossági bizalmatlanság fenyegeti, hanem saját belső ellenzéke is. Az olasz jobbközép erőket 17 éve vezető politikus ellen egyre kézzelfoghatóbb az ellenállás saját pártján, a Szabadság Népén (PdL) belül. A július elején tartott római kongresszuson veterán PdL-es politikusok egy csoportja már nyíltan beszélt az pártelnök-kormányfő mielőbbi eltávolításának szükségességéről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.