Több százezer magyar családnak bizonytalan a lakhatása

Szekér András, a civil szervezet igazgatója az adatokat összegző szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: a kedvezőtlen tendenciát mutató adatok oka a lakosság eladósodottsága. Ehhez hozzájárul, hogy a különféle lakhatási programok nem jutnak el a legszegényebb családokhoz.

Jellemző módon a legalacsonyabb jövedelmű, hozzávetően kétmillió lakos bevételeinek felét a lakhatás költségei emésztik fel. Európa más országaiban ez az arány jóval kedvezőbb - tette hozzá.

A hozzávetően 30 szervezet bevonásával készült jelentés arra is kitért - hangsúlyozta az igazgató -, hogy a közműhátralékot egy éve nem fizető háztartások száma a 2009-es 130 ezerről 2012-re 172 ezerre emelkedett. A három hónapon túli tartozás pedig már 400 ezer háztartást érint. Ezek az emberek egyre mélyebbre kerülnek a tartozás miatt kialakuló negatív spirálban. Hasonló helyzetben van sok középréteghez tartozó család is, amelyek lakásuk eladásával és bérlakásba költözéssel igyekszenek megoldani adóssággondjaikat.

A jelentésben olvasható az is, hogy a központi költségvetés 2012-ben mintegy 293 milliárd forintot fordított a lakhatással kapcsolatos kiadások csökkentésére, a többi között lakbér-kiegészítésre, szocpol juttatásra, az ócsai lakótelep megvalósítására, a devizahitelesek megsegítésére, a hajléktalanok helyzetének javítására.

Szekér András szerint gondot okoz, hogy a lakhatási szegénységgel több minisztérium is foglakozik, ám hiányzik közöttük a megfelelő összhang, emiatt az erőfeszítések sem mindig jól hasznosulnak. Éppen ezért a Habitat civil szervezet álláspontja szerint a kormány 2020-ig szóló Nemzeti Felzárkóztatási Stratégiájában erre a problémakörre az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani - tette hozzá az igazgató.