Az irániak a modernizációra és a nyitásra szavaztak

A magas választói részvétel – a szavazásra jogosult 56 millió emberből több mint 45 millióan voksoltak – a kulcsa Haszan Róháni elsöprő győzelmének. Elsősorban a városi középosztály és a fiatalok sorakoztak fel az államfő mellett abban a reményben, hogy folytatja a megkezdett modernizációs és nyitási politikát.

Ami nem lesz könnyű, különösen a Trump-adminisztráció keményvonalas hozzáállása miatt. Donald Trump a történelem „legrosszabb” megállapodásának, valóságos „katasztrófának” tartja a 2015-ös nukleáris egyezményt, nemzetbiztonsági emberei pedig Iránt látják minden közel-keleti probléma mögött. Az elnök ugyan múlt szerdán a nukleáris megállapodás részeként kénytelen volt újabb 120 napra zöld utat adni az iráni olajexportnak, de azonnal újabb, korlátozó szankciókat is bevezetett Teherán ballisztikusrakéta-programja miatt.

Iránnak egyelőre az amerikai ellenszél miatt nem sikerült olyan gazdasági előnyt kovácsolnia a 2015-ös nukleáris megállapodásból, amilyenben reménykedett. Mivel a republikánus többségű Kongresszusnak nem áll szándékában enyhíteni Teherán-ellenességén, valamint a szíriai konfliktus miatt, amelynek Irán aktív résztvevője, kivárnak a nyugati cégek, nem indultak be a külföldi beruházások. Ezen a területen egyelőre nem is várható változás, a Trump körüli botrányok, az amerikai politika kiszámíthatatlansága csak fokozza majd a bizonytalanságot.

Róháni a győzelmét tulajdonképpen nem is magának köszönheti, hanem annak, hogy a szavazók a kisebb rosszat választották közte és a bezárkózást, az iszlám forradalom értékeinek megőrzését ígérő konzervatív ellenfele között. A radikális konzervatívként számon tartott Ebráhim Raiszi a voksok 39,7 százalékát szerezte meg, míg Róháni 58 százalékot gyűjtött be. Az elnök ugyanis nem sok eredményt mutathat fel első négy hivatali éve után. Bár az olajtermelés megduplázódott, és a gazdaság ismét növekedni kezdett, a munkanélküliségi ráta 12,1 százalékra, a fiatalok körében 24-ről 29 százalékra emelkedett, és növekedett a szegénység, elsősorban vidéken. Az inflációt ugyan sikerült leszorítani a 40 százalékról, de még így is évente 7 százalék feletti az áremelkedés.

Róháni kiábrándítóan keveset valósított meg a beígért belpolitikai reformokból, a szabadságjogok szélesítéséből is, részben azért, mert a valódi döntéseket nem az elnök, hanem az ország vallási vezetője, Ali Hámenei hozza meg – ez pedig ezután is így marad. Az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió tudósítója szerint a helyzet még romolhat is, mert az éles választási kampány során Róháni több jelentős állami intézményt is maga ellen fordított a konzervatív bíróságoktól a nagy hatalmú Forradalmi Gárdáig, amelyek vonakodnak majd együttműködni vele a következő években, s ez tovább nehezítheti Róháni dolgát.