Nolde és Kirchner mindenütt sztár

Az utóbbi hónapok árverésein ismét bebizonyosodott, hogy mind odahaza, mind külföldön az expresszionizmus a német művészet leginkább piacképes irányzata. A vezető német aukciósházak júniusi árverésein elsősorban Emil Nolde erőteljes belső víziókat, balsejtelmeket tolmácsoló festményei és akvarelljei értek el kiemelkedő árakat. A berlini Villa Grisebachnál a várakozásoknál magasabb, 1,8 és 1,9 millió eurós leütési árak születtek (VG, június 18., 15. oldal), ám ezeket is jócskán felülmúlta a müncheni Ketterernél eladott kép, a Nadja 2 150 000 eurós ára. Utóbbi öszszeg rekordot jelentett a rövid ideig a Brücke csoporthoz is kapcsolódó, ám hosszú élete során nagyrészt magányosan alkotó északnémet festő műveinek aukciós szereplésében. A Nadja sikerét kétségtelenül magas kvalitása mellett az is magyarázza, hogy hosszas lappangás után került a piacra.

Az 1905-ben alakult és első, 1906-os drezdai kiállításával a német expresszionista mozgalmat elindító Brücke művészcsoport más tagjai is magas árakat értek el. Otto Müller Álló leány fák előtt című akvarellje a várt 80 ezer helyett 300 ezer eurós leütési árat ért el a Ketterernél, ez szokatlanul magas összeg egy grafikáért. A csoport tagjai közül Max Pechstein, Karl Schmidt-Rotluff és Erich Heckel alkotásait is magasra értékeli a piac, ám a legnagyobb sztár kétségkívül Ernst Ludwig Kirchner. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ő legnívósabb művei nem Németországban, hanem rendszerint a nemzetközi műkereskedelem első számú központjában, New Yorkban kerülnek kalapács alá. Az árak évek óta a tízmillió dolláros nagyságrendben mozognak, így aztán senkit sem lepett meg, amikor ez év májusában a Christie’s 12,9 millió dollárért adta el a Dodo nagy legyezővel című, 1910-es Kirchner-vásznat. Ugyanakkor a várakozásokat jóval felülmúlta a német származású, majd élete egy részét az Egyesült Államokban töltő expresszionista művész, Lyonel Feininger Jezsuiták II. című, 1915-ös festményének több mint 23 millió dolláros eredménye. Az előzetes becslés mindössze 7-9 millióról szólt.

Expresszionista remekművek több ízben voltak restitúciós ügyek főszereplői. A legnagyobb port Ernst Ludwig Kirchner Berlini utca című kulcsfontosságú művének tavalyi visszaszolgáltatása verte fel. A mű 1937-ig egy zsidó származású német gyártulajdonos, Alfred Hess és családja birtokában volt, majd – máig vitatott körülmények között – német köztulajdonba vándorolt, és az utóbbi évtizedekben a berlini Brücke-múzeumban volt kiállítva. A szakértők által az expreszszionizmus egyik legfontosabb alkotásának tartott kép a restitúciót követően, tavaly novemberben 38,1 millió dollárért kelt el a Christie’s New York-i aukcióján. (A vevő, a korábban visszaadott Klimt-képeket is megszerző Ronald S. Lauder egyébként e hónap végétől állítja ki a Berlini utcát a New York-i Neue Galerie-ben.) A berlini tartományi vezetés tavalyi döntésének jogosságát azonban máig sokan kétségbe vonják. Bernd Schultz, a Villa Grisebach aukciósház ügyvezetője májusban a Tagesspiegel hasábjain részletesen kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a Hess család nem a náci vezetés nyomása, hanem az 1930 óta tartó üzleti nehézségek miatt kényszerült megválni a Kirchner-képtől, amelyért egyébként a korabeli piaci árakat ismerve igen tisztes összeget kapott. Monika Tatzkow történész és Gunnar Schnabel ügyvéd azonban a Hess-örökösök megbízásából készített szakértői véleményében határozottan jogosnak nevezi a restitúciót. Az ügyben a német államügyészség is vizsgálódik, ugyanis felmerült annak a gyanúja, hogy a döntést meghozó berlini városi és múzeumi illetékesek súlyos anyagi kárt okoztak.

Nemrég a stockholmi modern művészeti múzeum egyik fontos képére jelentette be igényét az egykori tulajdonos örököse. Emil Nolde Virágoskert című, 1917-es alkotása a Németországból 1939-ben elmenekült Otto Nathan Deutsch tulajdonában volt, akinek nem sikerült magával vinnie műgyűjteményét. Az örökösök sokáig úgy tudták, hogy a képek megsemmisültek, ám a svéd múzeum 1967-ben egy árverésen megvásárolta a szóban forgó Nolde-alkotást. A múzeum és az örökösök jelenleg jogi szakértők bevonásával próbálnak megoldást találni a kényes ügyre, hiszen tagadhatatlan, hogy a Moderna Museet annak idején jóhiszeműen – és jelentős összegért – vásárolta meg a képet.

A müncheni aukciósház-tulajdonos úgy látja, hogy a modern művészet az a terület, ahol tartósan az árak emelkedésére lehet számítani, igaz, ennek üteme nem olyan látványos, mint a kortársaknál.

Robert Ketterer hozzáteszi: a német aukciósházak, galériák számára egyre fontosabbak a közép- és kelet-európai ügyfelek. Cége többek között emiatt döntött úgy 2006-ban, hogy – München és Hamburg után – Berlinben is galériát nyit.

A müncheni aukciósház-tulajdonos úgy látja, hogy a modern művészet az a terület, ahol tartósan az árak emelkedésére lehet számítani, igaz, ennek üteme nem olyan látványos, mint a kortársaknál.

Robert Ketterer hozzáteszi: a német aukciósházak, galériák számára egyre fontosabbak a közép- és kelet-európai ügyfelek. Cége többek között emiatt döntött úgy 2006-ban, hogy – München és Hamburg után – Berlinben is galériát nyit.-->