A kőbaltától a c-printig

Az előttünk álló egy hét aukcióit végigülve azok is átfogó képet kaphatnak a hazai műkincspiac főbb szereplőinek profiljáról, akik korábban semmilyen ismerettel nem rendelkeztek erről a területről. A cégek ugyanis fokozottan igyekeznek azokra a tárgykörökre koncentrálni, amelyekben a legerősebbek a pozícióik.

Ma este Virág Judit visz kalapács alá több mint kétszáz nívós – főként huszadik századi – képet és néhány Zsolnay kerámiát (az anyagot múlt hétfői számunkban ismertettük), majd holnaptól a Nagyházi Galéria rendezi meg négynapos tavaszi aukciósorozatát. Kedden és szerdán összesen több mint hatszáz tételnyi képzőművészeti anyag vár gazdára, és ezen belül talán minden eddiginél nagyobb különbséget tapasztalunk a cég specialitásának számító régi művek, illetve a többi aukciósház által „kimazsolázott” modern és kortárs mezőny színvonala között. Az első napon olyan csemegék közül válogathatunk, mint egy erős Tiepolo-hatásról árulkodó 18. századi velencei festmény (Betshabe fürdője, 25. tétel, 2,6 millió forint), egy 1390–1430 között készült sienai Madonna-szobor (29. tétel, 19 millió forint), a genovai Valerio Castello védett puttócsoportképe (76. tétel, 7,5 millió) vagy a haarlemi Jan van der Vinne szintén védett tájképe (78. tétel, 1,4 millió).

A Nagyházi 19–20. századi festményanyaga kevesebb izgalmat tartogat, viszont a csütörtök–pénteki műtárgyaukció ismét bebizonyítja, hogy e téren nehéz megszorongatni a Balaton utcai céget. Öt-hatezer éves kőbalták, római császárkori bronztárgyak és kőfaragványok, bizánci üvegcsék után különböző korú, méretű és témájú kínai szobrok és edények, indiai reliefek, burmai buddhák, japán és afrikai műtárgyak, európai barokk órakülönlegességek és 16–19. századi bútorok kerülnek terítékre, néhány ezertől több millió forintig terjedő árakon. A zárónap kínálatának jelentős része egyetlen budapesti porcelángyűjteményből származik, de ezüsttárgyakat és ékszereket is szép számmal találunk.

Csütörtök este erős versenytársa lesz a Nagyházinak a MissionArt és a Kieselbach Galéria – igaz, hogy e két cég nem antik műtárgyakat, hanem modern festményeket, grafikákat és fotókat kínál. A Kieselbach 140 tételt felvonultató fotóárverése azt jelzi, hogy a galéria nem elégszik meg a modern festészet terén elfoglalt erős pozícióival, hanem folytatja a tavaly elkezdett nyitást a festészethez képest Magyarországon még igencsak alulértékelt fotográfia felé. Az első két fotóaukción többmilliós árakat elérő André Kertésztől és Brassaitól, valamint más neves, külföldre szakadt magyar művésztől (Moholy-Nagy László, Munkácsi Márton) most is szerepel egy-két alkotás, de nagyobb hangsúlyt kapnak az idehaza alkotó klasszikusok Balogh Rudolftól Kerny Istvánon át Angelóig. A kortárs magyar fotók közül kiemelkednek az ebben a mezőnyben rekorder Tóth György nagyméretű nőalakjai (102–103. tétel, 350 ezer forint), a fiatal Magyar Ádám monumentális nagyvárosi pannói (51. tétel, 800 ezer forint), a külföldiek közül pedig a magyarországi fotórekordot (7,5 millió forint) tartó orosz Oleg Dou egy újabb „ufonauta” lányportréja (107. tétel, 650 ezer).

Akármilyen gyorsan pörgeti is a Kieselbach-árverést Winkler Nóra, alighanem félidőben lesznek kénytelenek átmenni a Néprajzi Múzeumba azok, akik a MissionArt Galéria modern és kortárs művészeti anyagáért is szeretnének versenybe szállni. A fél hétkor kezdődő aukció 246 tétele között erős nagybányai anyag (például Ferenczy Károly 18 millióról startoló tájképe) mellett kiváló művek – például Deim Pál, Bak Imre, Hencze Tamás festményei, Hajas Tibor és Szabados Árpád fotói, Lakner László vagy Nádler István grafikái, Pauer Gyula és Bukta Imre munkái – képviselik a huszadik század második felének hazai progresszív irányzatait. Utóbbi blokk a galéria május eleji miskolci aukcióján is megfigyelhető törekvést folytatva a minőség irányába igyekszik elmozdítani a közepes méretű hazai aukciósházak mennyiségileg egyre jelentősebb, ám kvalitását tekintve nagyon vegyes 1945 utáni kínálatát.

A hét zárásaként szombat délután a Belvedere Szalonnál licitálhatunk bő kétszáz, túlnyomó részben huszadik századi festményre, grafikára és kisplasztikára. A cég kora tavaszi árverésén látott Moholy-Nagy-kollázshoz hasonló szenzációt ezúttal nem vonultat fel Forró Tamás, de néhány huszadik századi ülőbútor erejéig a modern dizájn élvonalából is ízelítőt kaphatunk a Szent István téren. Charles Rennie Mackintosh 1904-ben tervezett Willow 1 székének egy később gyártott példánya (40. tétel) 440 ezerről, Kuramata Shiro epoxigyanta bevonatú, nikkelezett fémhálóból álló How High the Moon fotelje (41.) 1,2 millióról várja az ajánlatokat. A festmények közül Tihanyi Lajos 1915 körül készült Önarcképe (21. tétel, 8,5 millió forint) és Perlrott-Csaba Vilmos Gyertyagyújtás című műve (159. tétel, 5,5 millió) indul a legmagasabb árról.