A válság hitelpiaci hozadékai

Alapjaiban alakult át a hitelpiac a tavaly októberben kitört válság óta: a források hirtelen és látványos beszűkülése, így a forrásköltségek jelentős drágulása a bankok hitelezési politikáját is megváltoztatta. A hitelintézetek azóta inkább a portfóliójuk minőségének javítására törekednek, próbálják minimalizálni a veszteségüket, és a korábbiakkal szemben csak sokkal óvatosabb feltételekkel hajlandók hitelt nyújtani. Ez mind a lakossági, mind a vállalati piacon jellemző, és teljesen normális velejárója a jelenlegi helyzetnek. Mégis, van egyfajta bankellenes hangulat a levegőben, hiszen hajlamosak vagyunk az egész válságot a bankok számlájára írni, számon kérni rajtuk, pedig nem kizárólag a hitelintézetek viselkedése vezetett a kialakult helyzethez. Általában elmondható, hogy a lakosság sokkal több hitelt vett fel az elmúlt időszakban, mint amennyit a hitelfelvevő képessége megengedett volna, ennek pedig valószínűleg előbb-utóbb a válság nélkül is meg lett volna a következménye, ám most hatványozottan érezhető a hatása.

Amit a bankok tehetnek: végzik a dolgukat, a veszteségeik csökkentésére törekszenek – bár olykor ez társadalmi feszültséghez vezet (árverezések lereagálása), ám a valóság és a média által gerjesztett „legendák” között óriási a szakadék. A közhiedelemmel ellentétben a bankoknak is az az érdekük, hogy a szerződések minél hosszabb ideig és minél szélesebb körben fennmaradjanak. Ugyanúgy nem érdekük a hitelszerződések felmondása és legvégső esetben az ingatlan értékesítése, mint az ügyfeleiknek. Az elmúlt hónapokban a hitelintézetek különböző megoldásokat dolgoztak ki és ajánlanak fel átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő adósaiknak, és csak a legutolsó lépésként fordulnak a behajtás, árverezés felé. Persze az alapkérdés, hogy az ügyfelek is hajlandók-e az együttműködésre.

Az év első hat hónapjában 70 százalékkal csökkentek a devizaalapú új kihelyezések az előző év azonos időszakához képest. Több hitelintézet átmenetileg vagy akár tartósabban is felfüggesztette ilyen típusú termékei értékesítését, jelenleg a piacon továbbra is megtalálhatók azok a kedvező kondíciójú, svájcifrank-alapú termékek, amelyek teljes hiteldíjmutatója (THM) ma még mindig a legalacsonyabb. (A nagy bankok jellemzően inkább euróalapú konstrukciókat ajánlanak.) Igaz, aki ilyen hitelt szeretne felvenni, annak ma már jövedelemigazolással kell alátámasztani, hogy képes lesz a törlesztőrészletek fizetésére. A finanszírozási arányok is változtak, csökkentek az elmúlt időszakban. A bankok kockázati étvágyának visszaesése ugyanis azt eredményezte, hogy az ingatlancélú ügyleteknél esetenként emelkedik a szükséges önerő mértéke (ehhez az állami támogatások elapadása is hozzájárul), de ez függ az adósminősítéstől és a fedezetül felajánlott ingatlan tulajdonságaitól is. A szükséges önrész mértéke így ma már 20–50 százalék közé tehető, átlagosan 40 százalék.

A kihelyezési gyakorlatban történt változások mellett az elmúlt időszak másik jelentős hozadéka, hogy számos megoldás született az átmeneti fizetési nehézséggel küzdő ügyfelek helyzetének rendezésére is (futamidő-hosszabbítás, tőketörlesztés halasztása stb.). Ebben egyrészt a bankok maguk, másrészt a kormányzat is aktívan részt vett. A legutóbbi ilyen intézkedés az áthidaló kölcsön bevezetése, bár az ennek részleteivel kapcsolatos tájékoztatás csak a közelmúltban jelent meg, így a bankok számára rövid idő áll rendelkezésre a részletek és a termék teljes körű kidolgozására. Lényege, hogy a rászoruló (és a szabályozás feltételeinek megfelelő) ügyfelek számára a következő két év törlesztési terheit az áthidaló kölcsön jelentősen könnyíti, és ez várakozásaink szerint a portfóliók minőségét is javítja majd. Jó eszköz lehet a gazdasági válság hatásaitól leginkább érintett ügyfélkör részére. A kezdeti érdeklődés már érzékelhető, a ténylegesen igénylők arányát viszont egyelőre csak becsülni lehet.

Véleményem szerint minden olyan szabályozás, amely a piac működésének átláthatóságát és a piaci szereplők érdekeinek kölcsönös védelmét szolgálja, pozitív fogadtatásra számíthat. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a jelzálogtermékek esetén akár 30-35 éves futamidővel is számolni kell (de átlagosan is 15-20 év a futamidő), így a kondíciók változása, illetve változtatása jogának ehhez kell igazodnia. Ami pedig a jövőt illeti: az új kihelyezések dinamikájában egyelőre nem tapasztalunk változást, de úgy gondolom, a második fél évben elindulhat egy lassú ütemű növekedés, amely a jövő év második felétől válhat erőteljesebbé.

A szerző az Aegon Hitel Zrt. vezérigazgatója