Veszteségek: új modellel

Már most érdemes készülniük az új értékvesztési modellre a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS) alkalmazó vállalatoknak, ez ugyanis a korábbitól eltérő szemléletet vezet be a várható veszteségek elszámolásában. Az új modell a bankok és pénzügyi vállalkozások jelenlegi gyakorlatát transzparensebbé teheti, a termeléssel, kereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokat ugyanakkor eddig jobbára ismeretlen kihívások elé állíthatja, hiszen minden értékesítéskor meg kell majd becsülniük annak a kockázatát, hogy adósuk esetleg nem fog fizetni.

Binder Szilvia, a Deloitte Kft. számviteli tanácsadás üzletágának vezetője rámutatott: nemrég hozták nyilvánosságra a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) szabálytervezetét, amelynek célja a követelések és értékpapírok értékvesztésének elszámolására vonatkozó rendelkezések megújítása. A jelenleg alkalmazott „felmerült veszteség modell” legfőbb problémája az, hogy nem jelzi jól előre a portfóliókban rejlő kockázatokat, így a válság során is csak késéssel kezdte el megmutatni a felmerülő veszteségeket.

Az új nemzetközi számviteli standard várhatóan a jövő év második felében válik véglegessé, a jelenlegi tervezet azonban nagyon határozottan kijelölte a főbb irányokat – véli Molnár Gábor, a Deloitte szenior menedzsere is. Éppen ezért az IFRS-t alkalmazó, illetve annak bevezetését tervező, prudensen gondolkodó vállalatoknak már most célszerű elkezdeniük a felkészülést, a 2013-tól érvényes standard hatékony alkalmazásának ugyanis alapvető feltétele, hogy a cégek megbízható és releváns statisztikai adatokkal rendelkezzenek.

Hozzátette: ma még komoly kérdés, hogy mindezzel nő vagy pedig csökken a rendszerben rejlő bizonytalanság, vagyis a változtatás jobbá, megbízhatóbbá teszi-e a beszámolókat vagy sem. Az új standard alkalmazása ugyanakkor segíthet a bankoknak abban, hogy a jövőben kevésbé becsüljék alá a kockázataikat, továbbá arra kényszeríti őket, hogy már egy adott hitelciklus elején is több tőkét tartalékoljanak az esetlegesen felmerülő veszteségek fedezetéül.

Az új standard azonban természetesen nemcsak a pénzügyi szolgáltatók beszámolási gyakorlatát érinti majd, hanem a más szektorokban tevékenykedő, IFRS-t alkalmazó vállalkozásokat is. Ezen vállalatoknak a tervezet értelmében a jövőben minden értékesítéskor meg kell majd becsülniük azt is, mekkora annak a valószínűsége, hogy az adósuk nem fog fizetni. A cégeknek az árbevételükből azonnal meg kell majd képezniük azt a tartalékot, amely a várható hitelezési veszteségre elegendő. A bankokkal, pénzintézetekkel ellentétben a pénzintézeti szektoron kívül működő vállalakozások ma még jellemzően nem gyűjtenek nemfizetésre vonatkozó adatokat, ezektől a cégektől tehát komoly szemléletváltoztatást követel meg az új standard.

A nemzetközi standard egyik pozitív hatása az lehet, hogy a cégek tudatosan elkezdik beépíteni az áraikba annak a kockázatát, hogy a vevőik egy része nem fizet nekik, ugyanakkor arra is számítani lehet, hogy a rendszerben ezentúl mindig jelen lesz egy általános értékvesztés vagy általános céltartalék. A bankok számára mindez nem lesz ismeretlen, az egyéb szektorokban működő vállalatok helyzete viszont annyiban könnyebb, hogy az ő értékesítéssel összefüggő követeléseik jellemzően rövid lejáratúak, a nemfizetési problémák tehát általában már egy-két hónapon belül jelentkeznek és jó esetben meg is oldódnak – tette hozzá Molnár Gábor. VG

- ezt a veszteséget nemcsak akkor kell könyvelniük, amikor az ténylegesen bekövetkezik, hanem a kamatbevételekkel arányosan meg kell képezniük az erre vonatkozó, megfelelő tartalékokat is

- ennek hatására az úgynevezett „kockázati költség” banki szinten transzparensebben jelenik meg

Forrás: VG-gyűjtés, Deloitte

- ezt a veszteséget nemcsak akkor kell könyvelniük, amikor az ténylegesen bekövetkezik, hanem a kamatbevételekkel arányosan meg kell képezniük az erre vonatkozó, megfelelő tartalékokat is

- ennek hatására az úgynevezett „kockázati költség” banki szinten transzparensebben jelenik meg

Forrás: VG-gyűjtés, Deloitte-->